Quantum Leap: Az időutazó - YouTube
A Quantum Leap - Az időutazó című tévésorozatban Sam Beckett tudósként vezetője egy újszerű kísérletnek, mely az időutazással áll kapcsolatban. Az új szerkezet, mely lehetővé teszi az időben történő ingázást még kísérleti stádiumban van, ám Sam önként vállalja, hogy… több»
Emlékszel még ki játszott a Miami Viceban, vagy a MacGyverben, vagy a 21 Jump Streetben? Ha igen, akkor könnyű lesz ez a kvíz! Annak aki a Facebook csoportunk tagja, ez könnyen fog menni, hisz sokat játszunk, kérdezünk. Ha nem vagy tag gyere, csatlakozz és játssz velünk egy nagyon szuper közösségben. Herkules JAG – Becsületbeli ügyek Száguldó vipera A szupercsapat Az igazi szellemirtók Gógyi felügyelő Seinfeld Baywatch Egy rém rendes család MacGyver 21 Jump Street Miami Vice Cheers Gazdagok és szépek Alf Babylon 5 Star Trek: Deep Space Nine Acapulco akciócsoport Quantum Leap – Az időutazó Miért éppen Alaszka? Nehéz napok egy Föld nevű bolygón Star Trek: Az új nemzedék Roseanne Bír-lak Beverly Hills 90210 Esküdt ellenségek Egyről a kettőre Kvíz: Tudod, hogy az alábbi színészek melyik kultikus sorozatban játszottak? ('80-as, '90-es évek verzió)
Összezavarodott a sok időugrástól? Itt egy remek térkép! Emlékszik még a Quantum Leap – Az időutazó című sorozatra, amelyben a főhős, a Scott Bakula által játszott Sam nemcsak az időben ugrált összevissza, de állandóan más helyszínen is tűnt fel? Az öt évad alatt nehéz volt nyomon követni az utazásait, most azonban elkészült egy interaktív térkép, aminek segítségével ezt könnyen megtehetjük. Az epizódleírásokat is tartalmazó grafikát a Special Request Mediánál dolgozó Josh Jonesnak köszönhetjük, mutatjuk is! Időben vagyunk - emlékezetes időutazók a tévéből A Duna Tv-n márciusban indult az Élet a Marson című sorozat, amelyben egy jelenkori zsaru egyszer csak a hetvenes években találja magát. Az ősz nagy dobása lehet a Steven Spielberg produceri közreműködésével megvalósuló Terra Nova, amely egy jövőbeli családról szól, amely áttelepül a földtörténeti középkorba, a dinoszauruszok idejébe. Az időutazás más szériákban is kedvelt téma, sokan látogattak már meg más korokat - íme tíz példa.
Az új szériában Steven Lilien és Bryan Wynbrandt (Gotham) fognak showrunnerként együttműködni, míg az eredeti ötletgazda, Don Bellisario executive producerként felügyeli majd a projektet. Ezt láttad már? Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!
Nem akarjuk-e belelátni mindenáron azt a reményünket, hogy a film végére feledni tudjuk Richard Beymer és Natalie Wood alakját? Tudjuk? Kell? magazin KÉP-regény: Kis magyar szaxofónia A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal arról ír, hogyan találkozott majdnem Kenny Garrett-tel. hír 79 éves korában elhunyt Lelkes Péter formatervező iparművész Lelkes Péter porcelántervezőként kezdte tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán, de ipari formatervezőként végzett. A Zsennyei Műhely egyik alapítója, szakmai kiállítások, fórumok szervezője, formatervezési kiadványok szerzője és szerkesztője, egyetemi tanár volt. A Munkácsy Mihály-díjas alkotót az MMA saját halottjának tekinti.
A fiatal Wallanderről nem sokat tudunk meg, az őt alakító Adam Pålsson pedig sajnos távol áll a jó színésztől. Már-már irritáló hangja, rezzenéstelen arckifejezése és hiteltelen mozdulatai kevesek ahhoz, hogy egy egész sorozat rá épüljön. Alaptalan skandináv krimi - Az ifjú Wallander - Filmtekercs.hu. Az ifjú Wallander ráadásul valamiért angolul fut. Ami azonban a Kenneth Branagh vezette Wallander sorozatnál csöppen sem zavaró, mert az alkotás többi erénye miatt ugyanúgy átjön a skandináv krimik nyirkos, nyomasztó és fullasztó hangulata, az a Netflix újoncánál felveti a kérdést: nem működött-e volna jobban az évad teljesen svéd színészi gárdával, svéd nyelven. A "mi lett volna ha" érzés pedig kiterjed az átlagos kameramozgásra, az agyonhasznált történetszálakra és a bizarrul használt nyálas popslágerekre is. Pedig a potenciál tényleg megvolt az ötletben: egy ismert és sokak által szeretett karakter kezdő éveibe vezethetne be a sorozat easter egg ek halmazával kacsintgatva ki azoknak, akik olvasták a könyveket. A fő szerelmi szálat és elvétve egy-egy információmorzsát leszámítva azonban semmit nem kapunk abból a Wallanderből, akit ismerünk.
Végig izgalmas és lebilincselő, a hat egyórás rész pedig éppen ideális hosszúság ahhoz, hogy egy ilyen terjedelmű regényt feldolgozzon, és végig gúzsba kösse az ember gyomrát. A skandináv krimiktől egyáltalán nem idegen módon A gesztenyeember is odaszúr egyet a rendszernek, ezzel együtt pedig súlyos témáról beszél letaglózóan: a családon belüli erőszak és a gyerekek bántalmazásának problémaköre tovább sötétíti a meglehetősen pesszimista sorozat hangulatát. Kemény, de túl okos a Netflix skandináv krimisorozata. A gesztenyeember ben minden megvan, ami miatt rajongani lehet a borongós, sötét északi krimikért. Igazi lelki hullámvasútra küldi az embert: az elején még nevet a félelmetesnek egyáltalán nem látszó figurákon, és bár a sorozat nem okoz súlyos gesztenyefóbiát, sokkal borzasztóbb dolgok vonják a nézőt a hatása alá. Az pedig, hogy egy skandináv krimi még mindig képes érzelmeket kiváltani, mindenképpen biztató az elmúlt közel két évtized túlzó krimidömpingjének tükrében. Akármilyen jó is a műfaj, érezhetően fulladt ki azzal párhuzamosan, ahogyan a sikeres krimiszerzők ontották magukból a regényeket, amelyek aztán kötelező jelleggel kötöttek ki a vásznon, képernyőn.
Legalábbis eleinte, mert hamar kiderül, hogy ők ketten remek párt alkotnak, rutinjuk és megérzéseik kiegészíti egymást, és egész apró jelekből is olvasni tudnak, pláne úgy, hogy besegít neki a kriminológus Genz ( David Dencik), aki gyorsan ki tud elemezni bármit. Eddig minden szép és jó, és a nagyjából a negyedig részig el is hittem, hogy ez most a Netflix legjobb krimije, és mivel összesen 6 részes a sorozat, ez elvileg nem rossz arány. Merthogy az eleje pont az apró nyomokról szól, arról, hogy függ össze a régi eset az újjal, és az új a még újabbakkal, merthogy a gyilkos nyilván nem áll le, és abban tényleg briliáns a sorozat, ahogy felvezeti ezeket, ahogy új információt csöpögtet el, és ahogy fokozza a feszültséget, miközben megkapjuk a skandináv thrillerek közkedvelt elemeit. Skandináv krimi a Netflixen: Gesztenyeember sorozat kritika - Noizz. Vagyis a múltban gyökerező bűnt, az elszámoltatást, a hatalmasok és gazdagok felelősségét, és persze a viharvert nyomozót – jelen esetben nyomozópárost. A dolog ott csúszik el, amikor az apró lépésekről áttérünk a nagyobb ugrásokra, és ez már nagy falat a Kasper Barfoed és Mikkel Serup rendezőpárosnak és az íróstábnak, akik talán egy kicsit túl okosnak gondolták magukat.
Arnar pedig, akivel az elején még próbáltam volna kijönni, mert valahogy vonzott az a kívül bumfordi, alig beszélő, magába forduló, introvertált személyiség, aki közben zseni, kiderült, hogy ugyanolyan béna kacsa, mint a társa. Nem zseni, még a közelében sincs, az alapvető nyomokat észre sem veszi, ráadásul, ahol gondolkozni kell, ott dühből, érzelmekből cselekszik, ahol pedig gyors reagálás kell, csak mélázik. (Így van, hogy lelövik a társát, vagy nem vesz észre érdekes összefüggéseket). Összességében, látni a két főszereplő szenvedését a képernyőn sokkal fájdalmasabb volt, mint a történetszál, amit felgöngyölítettek. Egyszerű, hamar kitalálható, csavarmentes történet Lehet, én vagyok túl jó detektív, de már a második rész után tudtam, ki gyilkos és ki a tettestárs, és hogy milyen összefüggésekre kell figyelni. Persze a főszereplők ezeket az összefüggéseket az utolsó részekig nem látták. Miért van az, hogy már a nyomozás elején bevonnak felsőbb szintről embereket? (Lehet, mert ők voltak és látni akarják, hogy megy a nyomozás?
Mennyire sikerült Henning Mankell Kurt Wallanderjének izgalmas és figyelemre érdemes előzménytörténetet adnia a Netflix legújabb sorozatának? Az ifjú Wallander Mankell depresszióra és alkoholizmusra hajlamos, túlsúlyos és állandóan zsörtölődő nyomozójának karrierindulását hivatott bemutatni. Míg a Wallander regényekben már a középkorú és sok tekintetben kiábrándult karakterrel kerül szembe az olvasó, addig Ben Harris alkotása a fiatal rendőr legelső gyilkossági ügyéig megy vissza az időben. A könyves alapanyag hiánya adta alkotói szabadság azonban ugyanannyira áldás, mint átok. Noha a sorozat készítőinek nem kellett a könyvhűség nyomásának árnyékában dolgozni, ez azt is jelentette, hogy nem volt történetük, amire támaszkodhattak volna. Ütős, hangulatos és csavaros skandináv krimit teremteni a semmiből pedig igencsak nehéz, főleg ha a konkurencia többi darabja feldolgozás. A helyzet persze nem ennyire fekete-fehér, hiszen Mankell révén azért a központi karakter bizonyos értelemben már készen várta a Netflix csapatát.
Más kérdés, hogy itt ismét előjön a korábbi kettősség: míg Wallander kezdeti nyomozóévei dokumentálatlanok maradtak, a karakter erősen él a széria kedvelőiben. Az Adam Pålsson alakította főszereplőt így mégsem építhették fel a semmiből, hiszen megannyi tulajdonsága múltjának darabjaival egyetemben adva volt. Hogy veszi tehát az akadályt Az ifjú Wallander? Sajnos sablonosan, szürkén (no nem olyan jól-nyomasztóan, ahogy az észak-európai thrillerektől megszokhattuk), logikátlanul és a mindössze hat 45 perces epizód ellenére is unalmasan. A történet teljesen sablonos és szinte láthatóan kipipálja a skandináv krimire általában jellemzőket. Sokkoló gyilkosság, drogok, lecsúszott városrészek, bevándorló válság és a gazdagok végtelen hatalmának kritizálása. Persze nem azzal van a baj, hogy a sorozat felhasználja a zsáner jól ismert elemeit, hanem azzal, hogy semmilyen újat, izgalmasat vagy formabontót nem kezd velük. A fordulatok kiszámíthatóak, a tempó sokszor nyögvenyelős, a karakterek egysíkúak.