Megbeszéltünk mindent már, Az ész jó úton jár, De a szív besegít, ha az ész hezitál. Néha szükséged van rám, Máskor meg inkább Kimegyek, legyen egy kis csend legalább. Van az úgy, hogy néha belerontok Te küldenél, de én mégis; A béna dalok csak rólunk szólnak, De velünk ők is változnak Mert változnak az évszakok, rossz idők, szép napok; Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok; Ha én mennék, ne engedj el! Engem nem érdekel senki más, Nekem te lettél az útitárs Ne eressz, de vigyázz, Hisz tudod, sok a butítás. Próbálkoztam másokkal, máshogy, de valami nem passzolt, A törött szívem a tilosban csakis érted parkolt Tudod, hogy kellesz te Tudom, hogy kellek én Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de ezt láttuk a legelején. Viharos Évszakok: Horváth Attila nem boldog a DR BRS-féle feldolgozástól | Koncert.hu. Nem tudom, mit hoz a sors Vagyunk, mint a só meg a bors Ne borulj ki, hogy ha kimaradnék A csibész mellé kell egy fék Jóban-rosszban, ez megy évek óta Egyszer fent, egyszer lent, mint a libikóka. Te vagy a tavasz sok nevetéssel, Te vagy ez a nyár, gyere, melegíts fel. Te vagy ez az ősz, Te vagy ez a tél, Minden jó, ami belefé;(2x) Ha én mennék, ne engedj el!
1. Volt idő mikor még nem voltál, S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál; és most látod, féltelek, őrizlek, védelek; Mert lesz idő meglehet, hogy nem leszel már. 2. Voltak, akik szerettek, úgy hiszem; Ma sem tudom végül miért hagytak el; De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek; Őrizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám! R: Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok; Búj hozzám, ne hagyj el; Ha én mennék, ne engedj el. Változnak az évszakok jó idők, rossz napok; Ha én mennék, ne engedj el! 3. Próbáltam másokkal, máshogyan; Ma egyik is, másik is messze van; És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek; őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám! R. Évszakok - Balázs Fecó – dalszöveg, lyrics, video. 2X
Sehogysem tudtam aludni már, Csendben álltam az ablaknál, Vigyáztam, fel ne ébredj, Titokban lássalak szépnek Túl az elsô éjszakán. 2. Hányszor elképzeltem már, Milyen volna, 14785 Balázs Fecó: Ha két rossz van, melyik a jobb Szabadon, akarom, másként nem tudom, hogy is változnék meg, ennyi út után? Szabadon, szeretem, másként nem tudnám, az csak elveszít, aki láncot tenne rám. A szerelem: türelem, 13138 Balázs Fecó: Boldog mindenféle napot Miért kérdezed, miért hoztam, Hogy vettem, vagy kértem, vagy kaptam, Miért kérdezed, milyen nap van, semmilyen, egyszerű jeltelen. Miért mondod, azt, hogy nincs is ünnep, Kedd van vagy 11886 Balázs Fecó: Nagy varázslat volt A tér soha nem volt a miénk, Sem a hely, hová jártunk időnként. Csak eltűrték, hogy ott vagy, míg nem borult a rend, De együtt voltunk, mindegy, kint, vagy bent. Egy srác néha letév 11810
ÉVSZAKOK CHORDS by Balázs Fecó @
Mondja a király: – Okos volt a második felelet is. Még adok egy kérdést, s ha arra is megfelelsz, itt a kezem, feleségül veszlek. – Csak mondja, felséges királyom. – Hát én azt mondom, hozz is, meg ne is, legyen is, meg ne is. Gondolkozik egy kicsit a leány, azzal kifordul az ajtón, megy a konyhába, ott szitát kér, aztán megy az udvarra, ott éppen röpködött egy sereg galamb, megfogott egyet, a két szita közé tette, s úgy ment fel a király színe elé. – Itt van, felséges királyom. Fogja a király a két szitát, hogy megnézze, mit van benne. Abban a pillanatban a galamb kirepült. – Na látja, felséges királyom, hoztam is, nem is, volt is, nincs is. De már erre olyan erősen megtetszett a királynak a leány, hogy egyszeriben elő a cigányokkal, lett nagy lakodalom, eltartott egy hétig, talán kettőig is. Az okos leaky cauldron. Én is ott voltam, jót táncoltam. Aki nem hiszi, járjon utána. Az okos leány
Így érkezett a királyhoz. Mondta a király. – Végbevitted, amit vállaltál, én sem másolom meg a szavamat – s még az nap megtartották a lakodalmat. Telt, múlt az idő, éltek vígan, boldogan. Egyszer a király kilovagol a palota udvaráról s látja, hogy a kapú előtt egy sereg parasztember áll, ki lóval, ki ökörrel: fát hoztak a városba, azt árúlták. Megáll egy percre s hallja, hogy két paraszt ugyancsak veszekedik, osztozkodik, vikotálódik. Azon veszekedtek, hogy az egyik parasztnak a csikaja lefeküdt a másik paraszt ökre mellé s ez a paraszt magának akarta tartani a csikót. Az okos lány. Na, éppen jókor jött ki a király, mindjárt hozzá fordúltak, hogy tegyen igazságot. Mit gondolt, mit nem a király, olyan igazságot tett, hogy azé a csikó, kinek a marhája mellett fekszik. Azzal a király tovább ment, de a lovas paraszt nem hagyta annyiban a dolgot. Hallotta, hogy a királyné paraszt ember leánya volt s jó szívvel van a szegény emberek iránt, fölment hozzá, elkeseregte a baját. Mondta a királyné: – Ha megfogadod, hogy el nem árúlsz, adok neked egy jó tanácsot.