Ridley Scott, Lady Gaga, Adam Driver, Gucci, gyilkosság – A Gucci-ház ígéretes hívószavakkal dolgozik, mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A Gucci-ház azon kevés film közé tartozik, amelyiknek már az előzetese extázist váltott ki: szállóigévé váló mondatok, Halloween-jelmezként felkapott kosztümök, kikockázott gifek kísérték az útját. Ám ahogy sajnos gyakran előfordul, kiderült, hogy a legcsípősebb mondatokat mind ellőtte a trailer, illetve maga a mű nem is olyan harsány, polgárpukkasztó, sűrű és szórakoztató, mint ezek alapján vártuk. Pedig a Gucci-házé valóban filmre illő történet: kalandos karrierutak, árulások, kisemmizések, gazdasági hullámhegyek és hullámvölgyek, valamint az obligát gyilkosság kísérte a divatcég útját, ebből pedig könnyen lehetett volna egy hisztérikus, pofátlanul szórakoztató és húsba vágóan drámai művet is kerekíteni. Ridley Scott filmje viszont csak részsikereket ért el: miközben A Gucci-ház bővelkedik az emlékezetes jelenetekben, érdekes gondolatokat indít be, néha fergeteges a humora és végig hozza a szükséges korszellemet, egyenetlen hangvételű, lyukacsos forgatókönyvű és zavaros mondanivalójú alkotás.
De ugyanilyen divatgyíkoknak szánt kedveskedés és kikacsintás, hogy nem egy ikonikus Gucci-darab epizódszerephez jut a filmben, vagy legalábbis cameózik egyet – például a híres Gucci loafer vagy a Tom Ford tervezte kék szaténblúz, amelyet eredetileg Kate Moss viselt a bemutatón, majd Madonna tette még híresebbé az MTV Video Music Awards-díjátadón (ez volt rajta, amikor a szétcsapott Courtney Love megdobta a púderkompaktjával). A Gucci-ház nak az az egyik legnagyobb baja, hogy visszariad a saját merészségétől. Fel-felvillantja ugyan egy szemtelen szatíra lehetőségét, amelynek megvan a lesújtó véleménye a szereplőiről és azok élhetetlenségéről, mégsem meri következetesen végigvinni ezt a vonalat, és felvállalni a vele járó stílust, elvégre mégiscsak megcsalásról, sikkasztásról, hátba szúrásról, kisemmizésről és gyilkosságról van szó. Ebbe az irányvesztésbe és aránytévesztésbe bukik bele végül Ridley Scott filmje.
Ráadásul az egész egy 2004-ben megjelent nagyjából azonos című könyv alapján készült. Habár maga a Gucci család meglévő tagjai már kifejezték nem tetszésüket mind a könyv, mind pedig a film irányában is, méghozzá arra hivatkozva, hogy állításuk szerint mindkettő sok pontatlanságot tartalmaz. Ám az sincs kizárva, hogy így ebben a formájában csak kellemetlen számukra ez az ügy. Minden esetre a történet röviden arról szól, hogy a 80-as évek környékén adott egy törtető, fiatal, csinos lány, név szerint Patrizia Reggiani ( Lady Gaga), aki egy előkelő partin összetalálkozik a némileg csendes és visszahúzódó Maurizio Gucci -val ( Adam Driver). Természetesen a nő igyekszik behálózni a férfit, hogy általa szert tegyen a családja vagyonára és hírnevére, ami ha nem is feltétlenül zökkenőmentesen, ám végül is sikerül neki. Csakhogy a Gucci családban szinte folyamatos az egymáselleni áskálódás. Ráadásul éppen egy kisebb örökösödési vita is zajlik. Így az események rövidesen tragikus fordulatot vesznek.
Leginkább olyanoknak ajánlanám, akik szeretik a maffia történeteket, a klasszikus felemelkedés és bukás sztorikat, esetleg a divat szerelmesei (ők jópár easter egget felfedezhetnek). A Gucci-ház semmiképpen sem Scott legjobb filmje, még ebben az évben is láttunk tőle jobbat, de az ő neve azt képviseli, amit egykor a Gucci név képviselt, és amit mai napig szeretnének mellé társítani: minőséget. Nem egyedi, nem a legjobb, de elképesztő minőséget képvisel.
A Gucci ugyanakkor egy olyan márka, amit mindenki ismer, de az átlagember számára ez a kapcsolat meg is marad ezen a szinten, már én sem emlékszem, hova tettem a kártyámat, így régóta nem gyűlnek rá a pontok. Mint minden történet, ez is elolvasható a neten, a Google a barátod (tessék, még egy film, hiszen itt van nekünk a Gyakornokok). A Wiki mindent elmond, amit tudni érdemes, de vajon elég-e ez egy filmhez, vannak-e benne olyan részek, ami miatt érdemes képernyőre, vászonra vinni? Az Amerikai botrány, a Titanic és a Pain & Gain pl. azért tudnak működni, mert kiszínezik a valóságot, Az aszfalt királyai pedig azért, mert a valóságnak egy izgalmas, szórakoztató szeletét ragadja meg. De mitől működne egy Gucci? Attól, hogy tele van botrányokkal. A film elején ugyan egy családi átokról hadoválnak, de látni fogjuk, egyszerűen arról van szó, hogy a családban mindenki idióta, csak máshogy. A történetbe ott kapcsolódunk be, amikor egy fuvarozó vállalat alapító tulajdonosának lánya, Patrizia Reggiani ( Lady Gaga) összejön a Gucci birodalom örökösével, Maurizioval ( Adam Driver).
Ebből jut el a film végére egy igazi Guccivá, aki kiforgat másokat a vagyonból, hátba szúr bárkit. Megszédíti őt is a pénz és a hatalom, de a módszereket nem mástól tanulta, mint a feleségétől. Mire átveszi az élete és a cége felett az irányítást és élvezni kezdi az életet, kényszerűen elbukik. Patrizia íve hasonlóan tragikus, mint a férjéé. Oda akar tartozni ahová sosem tartozott igazán, manipulál másokat, de közben őt is manipulálja Pina Auriemma (Salma Hayek) nevű tévés jósnő. Nem egyértelmű vajon a férjét szerette, vagy csak a pénzét, de ez így tökéletes. Nagyon erős a kémia a két főszereplő között, szinte mágnesként vonzzák egymást, valamint az elmúlt időszak egyik legjobb és legreálisabb hollywoodi szexjelenete is köztük történik. Salma Hayek keveset szerepel, ám azt nagyszerűen megoldja rutinból, Al Pacino szintén nem szakad bele, de hibátlanul alakítja ezt a kvázi maffia vezért, csodás látni ilyen hálás szerepekben. A testvérét játszó Jeremy Irons elképesztően erős, minden gesztusa tökéletes.
Ritka, aki a saját virtuálisan körbepisilt álomkörzetéből egy sarokkal is hajlandó lenne arrébb menni. Még megnézni sem. Ennek azért megvan az az előnye, hogy nem divat az ingatlan-turizmus, mint Pesten. Ez az, mikor vásárlói szándékot mímelve odafüttyentik az ingatlanost, aztán vagy csodálják a lakást és sopánkodnak: jaj, nekünk nincs ennyi pénzünk, vagy lefikázzák, hogy mi kerül ezen ennyibe. Tel-Avivban ez nem szokás. Itt mindenki felszoroz, eloszt, hozamot számít, belekerülést, a felújítás lehetőségét nyomozza, hitelt intéz, kalkulál, mielőtt kimondja a boldogító igent: nézzük meg! Akkor jön az időpont-egyeztetés nevű rémálom. Régi Facebook Visszaállítása Idővonal – Tryth About Leea. Ez hasonlít ahhoz, amit leírtam a megbízásnál, de ilyenkor már kétismeretlenes az egyenlet. Ha a vevőnek jó, akkor a tulaj biztosan nem ér rá, és ha minden stimmel, még betarthat a bérlő, aki az ingatlanban lakik. A Város Szívére hajtó vevőkör a Régi Észak vadászaival még hajlandó vegyülni, de Dél-Tel-Aviv kizárva. A déli városrészt további negyedekre bontja a tel-avivi ingatlanpiac.
Távolítsa el a Facebook Timeline-t Miután telepítette a kiterjesztést a Google-banChrome, észreveszi, hogy az összes meglátogatott Facebook-profil hasonlít a közösségi hálózati webhelyen lévő régi profilokra. Itt található Marc Zuckerberg módosított profilja. Ha a telepített kiterjesztés nélküli profilt látogatja meg, ehelyett az Idővonal profilt fogja látni. A Google Chrome kiterjesztése hozzáad egy gombot aa böngésző címsávja, amellyel engedélyezheti vagy letilthatja a funkciókat. Ez hasznos lehet, ha ellenőriznie kell, hogy hogyan néz ki saját profilja vagy a Facebook oldala más felhasználók számára, akik nem telepítették a kiterjesztést. Ha nincs szüksége erre a funkcióra, akkor kattintson a jobb gombbal az ikonra, és válassza ki, hogy elrejtse a helyi menüből. Ítélet Az Idővonal eltávolítás jelenleg jól működik. A fejlesztőknek azonban figyelemmel kell kísérniük a Facebook változásait, mivel egyébként előfordulhat, hogy a kiterjesztés a profiloldal frissítése után leáll. Ez messze a legnagyobb bizonytalanság e kiterjesztésről.
Ezért állt veled szóba, mert tőled várja a csodát. Nemrég olvastam egy felmérésről, miszerint Tel-Aviv a világ egyik legdrágább városa. Aláírom. Hárommillió sékel alatt szinte nincs eladó lakás. A város felkapottabb negyedeiben négymillióról indul a kínálat, és a hat-tízmilliós lakás sem ritka. A luxusárak nem állnak meg a csillagos ég alatt 40 milliónál sem, és a 15-25 millió közötti sem ritka. A tengerparton az első sor a hoteleké. Egy-két új projekt azért betette ide a lábát. Tavaly egy ilyen épület tetején egy körpanorámás, több-száz négyzetméteres luxuscucc lett az eladási rekorder, 50 millióval. A vevők finnyásabbak, mint bárhol a világon, és minden két-háztömbnyi területnek saját lokálpatriótái vannak, olyanok, mint az Örkény Egyperces hirdetője, aki a Joliot Curie téri Sas-hegyre néző lakását ugyanolyanra akarja cserélni. Ennek csak az inverze durvább, aki a világért sem lakna még egyszer ott, ahonnan elköltözik. Minden körzetnek vannak stabil sznobjai. Ez kell, legyen az első kérdés: hol igen, hol nem.