Szerzői filmről lévén szó, a rendező jól adagolt, finom jelzései és megoldásai szervezik a vizualitást (ilyen például a növények és az alma mint az az élet, az új remény metaforái). Az egyes jeleneteket klasszikus zene köti össze, a drámai szekvenciákat (családi összejövetel, Martha és Sean veszekedései, a baba elvesztése és meggyászolása) zongorajáték erősíti. Szintén a feszültséget nyomatékosítják a szereplők arcáról adott közelik és a felülnézetből vett jelenetek. Számos alkalommal látjuk a főszereplőket távolról, másik helyiségből, amitől a néző szemtanúnak érzi magát, aki ugyanolyan tehetetlen az eseményekkel szemben, mint maguk a karakterek. Az időjárási elemeknek is megvan a maguk dramaturgiája: a Martha lelkében dúló viharokra és a kellemetlen emlékek visszaidézésére a barátságtalan téli időjárás erősít rá, míg az elengedéssel kapcsolatos jeleneteket derültebb, kevésbé szürke képek jellemzik. A Pieces of a Woman izgalmas és szívszorító alkotás. Nagy érdeme, hogy megmutatja: mindenki másképp gyászol.
A sajtó Vanessa Kirby alakításának dícséretétől hangos, de szerencsére más lényeges pozitívumai is vannak a filmnek. [] Az alma magjai Mundruczó fragmentumokat ábrázol, amelyekből a film végére épül fel egy már érdekes karakter. Interjúk [ "Egy nő a meg nem született gyermekének is az anyja marad" – interjú Wéber Katával Pszichológiai mélység, intimitás, zavarba ejtő tabumentesség jellemzi a Variety által a tíz legígéretesebb forgatókönyvírónak választott Wéber Kata írói világát. A Ruhrtriennaléra készült Evolúcióban a múlt irtózatával való találkozás, a jelen traumatizált csendje, és a jövőről szóló sejtelem formájában közelítette meg a vészkorszak utóhatásait. A Pieces of a Woman című Mundruczó Kornél filmben az újszülöttjét elvesztett nő gyászküzdelme mögött ott húzódik egy emigráns magyar zsidó család traumája is.
Mint művészeti alkotás természetesen, hiszen maga a téma, az ábrázolásmód, a végkifejlet és a történet nem vidám. Egy kőkemény drámát kapunk, egészen bravúros rendezéssel és kiváló színészi játékkal, rengeteg szimbolikával és metaforával. Pieces of a Woman a film címe, amely annyit tesz nagyjából szabad fordításban, mint Egy nő darabjai. Bár látszólag egy házaspár, illetve közvetlen hozzátartozóik tragédiáját láthatjuk, a középpontban egy nő van. Egy nő, a nő, Martha, akit Vanessa Kirby alakít. Férjével, Seannal éldegélnek Bostonban, és gyereket várnak. A szokásos előkészületekből, mint a családi autó vásárlása csöppenünk bele szinte in medias res az eseményekbe. Bohóckodás otthon, a pár kapcsolatának rövid bemutatása néhány jeleneten keresztül, majd egy olyan szűk fél óra, amely ledönt a lábunkról. Martha és Sean ugyanis megbeszélték, hogy a kórházi "kényelem" helyett lakásukban adnak otthont a születendő gyermeküknek. Miután a nő vajúdása elkezdődik, értesítenék a bábát, de ő épp másik szülésnél van, így érkezik meg egy kvázi idegen szülésznő, hogy segítsen a baba világrahozatalában.
Sokáig mégis minden tankönyvszerűen megy, csakhogy a baba szívhangjai gyengülni kezdenek, a szülést fel kell gyorsítani, és a mentőket is ki kell hívni, de mindez már késő: Martha és Sean kislánya alig egy percet tölt el élve a kinti világban, majd hirtelen elkékül, és már nem tudják megmenteni. Ezzel a vágatlan, több mint húszperces, egészen bravúros és húsba vágó jelenettel kapunk egy akkora drámai pofont, hogy annak ereje aztán a film végéig velünk marad: mivel végignéztük Martha és Sean életének legtragikusabb jelenetét, és velük együtt megszakadt a szívünk, egyszerűen nem tehetjük meg, hogy ezután elfordítsuk a fejünk: tudni akarjuk, hogy mi lesz velünk ezután, és bár a Pieces of a Woman legemlékezetesebb jelenete kétségkívül a szülés, a legfontosabb mégis az, ami ezután jön: a gyászfeldolgozás. Egy tragédia, több gyászoló A Pieces of a Woman ezután lecsendesedik, és ez leginkább a Marthát alakító, és leginkább A korona első két évadából ismert Vanessa Kirby játékán és karakterén érhető tetten.
A film ezt a procedúrát követi nyomon egy 25 perces, vágatlan jelenetben, amely azonnal arcpirítóan intim viszonyba hoz minket a főszereplő párossal. A szülés azonban rémálomba illő véget ér, a kisbaba életét veszti, a nő, párjával és családjával együtt pedig kénytelen valamilyen módon feldolgozni a traumát. Pieces of a Woman Kép: Benjamin Loeb/Netflix Mindenki a maga módján küzd Egy ilyen tragédiának csak elszenvedői vannak, akiknek mind megvan a saját igazságuk és mind különböző gyászmechanizmusokon mennek keresztül. A film természetesen leginkább az anyára fókuszál, aki tagadásba zárkózik és igyekszik teljesen visszatérni a terhessége előtti életvitelére. Az édesapa ezzel szemben - rácáfolva a munkás rétegből való származás sztereotípiájára -, szeretné párjával közösen kibeszélni, feldolgozni a kimondatlan érzelmeket. Kettejük személye összegyúrva nagyon közel áll Lee -hez, a Manchester by the Sea -ből, amely film, ha tetszett, nagyon jó ajánlólevél lehet ide is (bár jelenlegi alanyunk nem ér fel hozzá).
Összefoglaló Ernyey Béla színész, író -és közismerten nagy ínyenc, aki korábbi könyveiben és főzőműsoraiban is számos alkalommal bebizonyította már, hogy nemcsak enni, de főzni is szeret (és tud! ) Első szakácskönyvével, az "Ünnepek és hétköznapok"-kal Ernyey részben nagyanyjának, egy igazi erdélyi nagyasszonynak állít emléket: a tőle örökölt, féltve őrzött családi recepteket teszi közkinccsé pazar, ünnepi ételsorok formájában. A békebeli, bőséges lakomákat idéző finomságok mellett a hétköznapokról sem feledkezik meg Ernyey. A feleségével, Balaton Dórával közösen írt kötetben számos jól használható receptet kínál a rohanós hétköznapokra is, sőt: borral készülő különlegességeket és rafinált desszerteket is ajánl olvasóinak a -saját bevallása szerint- "haspók" szerzőpáros. A lenyűgöző fotókkal díszített kötetet borajánlások, hasznos tanácsok és könnyed, a humor sem nélkülöző élet- és ételtörténetek teszik teljessé.
Nincs készleten Ajánló Letöltések Kapcsolódó termékek (0) Hozzászólások () Ernyey Béla színész, író - és közismerten nagy ínyenc, aki korábbi könyveiben és főzőműsorokban is számos alkalommal bebizonyította már, hogy nemcsak enni, de főzni is szeret (és tud! ). Első szakácskönyvével, az Ünnepek és hétköznapokkal Ernyey részben nagyanyjának, egy igazi erdélyi nagyasszonynak állít emléket: a tőle örökölt, féltve őrzött családi recepteket teszi közkinccsé pazar, ünnepi ételsorok formájában. A békebeli, bőséges lakomákat idéző finomságok mellett a hétköznapokról sem feledkezik meg Ernyey. A feleségével, Balaton Dórával közösen írt kötetben számos jól használható receptet kínál a rohanós hétköznapokra is, sőt: borral készülő különlegességeket és rafinált desszerteket is ajánl olvasóinak a - saját bevallása szerint - "haspók" szerzőpáros. A lenyűgöző fotókkal díszített kötetet borajánlások, hasznos tanácsok és könnyed, a humort sem nélkülöző élet- és ételtörténetek teszik teljessé. Az Ünnepek és hétköznapok az első szakácskönyve, melyet feleségével, Balaton Dórával közösen jegyez.
"Az igazság az, hogy mindig is könnyebben írtam bánatomban, mint örömömben, és úgy tűnik, a boldogság engem iszonyatosan lustává tesz – nevet Béla. – Új könyvem, a Zoknihossz leginkább Dórinak köszönhetően született meg, aki éveken át győzködött, hogy írjak stílusról, úriemberségről, egyszóval írjam meg az élettapasztalataim esszenciáját. Mindezt azért tartotta fontosnak, mert jártunkban-keltünkben észrevette, hogy férfiak és nők is nagyon gyakran kikérik a véleményemet ezekben a témákban, sőt, vadidegenek is megtaláltak a párkapcsolati problémáikkal. Így született meg a feleségem hosszas unszolására ez a kötet, amelynek a fő üzenete, hogy nem kell arisztokratának születni, vagy különösebben gazdagnak lenni ahhoz, hogy megjelenjen bennünk az igény a változtatásra, arra, hogy stílusosan éljünk, és ezért lépéseket is tegyünk. " "Ismerem a szegénységet és a gazdagságot is" Ernyey Béla élt mélyszegénységben vidéken, de jól ismeri a milliomosok csillogó világát is. Mint mondja, ezek a tapasztalatok tették igazán gazdaggá a lelkét, és a sok gyerekkori nélkülözésnek köszönheti, hogy ma mindent a helyén tud kezelni és értékelni az életben.
Majd eltelik másfél-két év, esetleg születik egy gyerek vagy kettő, és utána ilyen ténsasszonyokká, ilyen kofákká válnak, akik rossz papucsban, nejloncekkerrel lebattyognak a közértbe, egyszerűen nem látom be, hogy ez mi. Történt egy győzelem, és utána azt már nem vesszük komolyan? Tehát miért nem vesszük a fáradságot, miért nem vagyunk annyira udvariasak azzal szemben, akivel együtt élünk, hogy megtartjuk ugyanazt a távolságot, a titkoknak egy részét, hogy úgy tudjunk továbbra is ránézni mi, férfiak a nőre, mint egy nő, és a nő is egy férfira. Ezután a riportban elhangzik, hogy még mielőtt bárki is meglepődne az éles szavak hallatán, a házaspár arra kér mindenkit, hogy "gondolkozzunk el azon, hogyha udvariasak vagyunk a kollégákkal a munkahelyen, vagy egy ismeretlen eladóval a boltban, miért pont az az ember kapna kevesebb figyelmet, aki a legközelebb áll hozzánk? " Hogy Ernyey Béla pontosan mire gondolt a ténsasszonysággal vagy a kofasággal, azt nem lehet tudni, de a szavai hallatán önkéntelenül is Schobert Norbert tavalyi, velős mondatai juthatnak eszünkbe.