A NER színházi orákulumának szavaira azért is érdemes odafigyelni, mert nyolc-kilenc éve maga is aktív részese a honi színészképzésnek. Vélhetnénk, valami nagyszerűt sikerült létrehoznia a Kaposvári Egyetemen színházi intézetvezetőként, majd művészeti rektor-helyettesként, ha ilyen magabiztosan nyilatkozik a konkurenciáról. A múlt hétvégén több száz ember gyűlt össze a Vas utcában, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előtt, hogy tiltakozzanak az intézmény kormányzati átalakítása ellen. A NER 2010 környékén kezdődött színházi "térfoglalása" úgy kezdődött, hogy az SZFE akkori rektora, Ascher Tamás visszaütött: nem teljesítette Vidnyánszky óhaját, aki osztályt akart indítani Budapesten. Ettől talán nem függetlenül 2011 szeptemberében a somogyi megyeszékhelyen tűnt fel Vidnyánszky Attila, akit a város és a színházi szakma megdöbbenésére címzetes egyetemi tanárrá neveztek ki a Kaposvári Egyetemen. A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar színművész szakán végzett osztályok – Wikipédia. Vidnyánszky és Ascher: nem nagy barátok Fotó: Tudományos képesítés híján A következő év márciusában az egyetem művészeti karán a tanszékeket "intézetekké" keresztelték át, ennek célját nem is nagyon titkolták: Vidnyánszkynak semmilyen tudományos képesítése nem volt, így a szabályok szerint tanszékvezető sem lehetett.
Jelenleg Magyarországon felsőoktatásban csak Kaposváron és az SZFE-n lehet színészetet tanulni, akinek ez nem fekszik, annak maradnak a középfokú, OKJ-s képzések és színitanodák, ám a döntésnek anyagi vonzata is van: a diploma nélküli színészek kevesebbet keresnek. Kiemelt kép: Soós Lajos / MTI
Követeljük, hogy az állam ne vonulhasson ki teljesen az egyetem finanszírozásából. Követeljük, hogy az egyetem neve kerüljön vissza az alapítvány nevébe. Nyomatékosan kijelentjük, hogy a pártpolitikától a továbbiakban is elhatárolódunk, és kérjük annak képviselőit, hogy tiszteljék meg ügyünket azzal, hogy távol maradnak tőle. "
Nagy pityergés: a könyv vége Legszebb mondanivaló: a lezárás Kedvenc személy: egyértelműen Sydney Carter – bár Jerryt is nagyon megkedveltem 🙂 Legtaszítóbb karakter: Madame Legzseniálisabb ötlet a könyvben: a kötés Értékelés: 5-ös skálán határozottan 10! 🙂 Mivel ilyen nem lehet, ezért 5*/5 (Aprócska megjegyzés: a postba betett két angol nyelvű kép – e lenti és egy fentebb – természetesen nem része a magyar kiadásnak, wikipedian találtam, de annyira szép, hogy nem tudtam ellenállni neki. ) Szerző: hüvelyk Könyvmoly Párbaj Címkék: Charles Dickens, Két város regénye, Könyvmolypárbaj, Macskák, olvasónaplós, olvasós
Charles Dickensnek (1812-1870), a XIX. századi angol széppróza óriásának ez a kései regénye (1859) nyolcvan éve nem jelent meg magyarul, az utóbbi generációk számára tehát jóformán ismeretlen az életműből. "Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele... " Az 1789-es forradalmat közvetlenül megelőző idők Franciaországára utal ez az egyik leghíresebb angol regénykezdet, a címbeli két város pedig: Párizs és London. Két város - és két férfi, akikre lesújtanak a francia forradalom rettenetes eseményei. Londonban az osztálya által elkövetett bűnök elől menekülő, azokat megtagadó fiatal francia arisztokrata, Charles Darnay és a züllött életmódot folytató angol ügyvéd, Sydney Carton ugyanabba a fiatal nőbe szeret bele. Darnaynak akarata ellenére vissza kell térnie Párizsba, és szembe kell néznie a Terror anarchiájával.
Ha valami nagyot üthet, akkor az a tisztes kiállás és a kínos helyzetek fájdalmas elrendezésének felvállalása. A rejtőzködés, az eltussolás, a hallgatás már nem lep meg senkit. A felvállalásból származó nagy durranás jöhet kampányidőszak és választás után is, csak jöjjön el végre! "