– Hogy került az életébe az ejtőernyőzés? – Amikor évfolyamtársam, Simon Attila azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg Szolnokon a különleges műveleti zászlóaljat, elhívott maga mellé törzsfőnöknek. Az első pillanatban csodálkoztam, hogy az ejtőernyősöknek szükségük lehet egy tüzérre, de meggyőzött, elvállaltam. Ott aztán nekem is ugranom kellett, de ez számomra nem is volt kérdés. Ahogy mondani szokták, a repülőgép ajtajában válik el, hogy ki mekkora hős. Nem is az első, hanem valahol a harmadik és hetedik ugrás között. Amikor négyszáz és négyezer méter között ott állsz a süvöltő szélben, kiveted magad, egyre gyorsabban zuhansz a föld felé, és teljesen magadra vagy utalva, akkor átértékelődik a világ. Az ejtőernyősök közt a bajtársiasság is egészen rendkívüli minőséget jelent. Ruszin szendi romulusz származása. – Évente egyszer-kétszer, mert nincs többre időm. De nem kerültem ki ebből a közösségből, mert egy évtizede elnöke vagyok a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesületnek. Innen kerülnek ki azok a fiúk, akik 2016-ban világbajnokok, legutóbb bronzérmesek voltak célugrásban.
A légvédelmi rakétarendszer fejlesztését bejelentettük, a hozzá tartozó radarrendszer már érkezik. Az eddig rendszerbe állított 12 Leopard A4-es harckocsi után jön további 44 példány a legújabb A7-es verzióból. Mellé érkezik a tüzérség számára a 24 önjáró tarack (Panzerhaubitze 2000), valamint a Carl Gustaf M4-es páncéltörő eszközök. Ruszin romulusz származása. Több százas nagyságrendben kapunk modern gyalogsági harcjárműveket lánctalpas és kerekes változatban (Lynx és Gidrán), illetve lecserélődnek az egyéni harcászati felszerelések is. – Ha önök állítják össze a bevásárlólistát, akkor tehát kész tervük van arra, hogy milyen lesz a honvédség fegyverzete, amikor a haderőfejlesztési folyamat véget ér? – Ez a folyamat sosem ér véget, hiszen a haditechnika ugyanolyan ütemben fejlődik, mint minden más a világban. Ami pedig a bevásárlólistát illeti, pontosítanék, hiszen mi csak a megszabott célok eléréséhez szükséges képességeket jelöljük meg, de a technika beszerzése a védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztosságra tartozik.
A Magyar Honvédség legfiatalabb parancsnoka.
Asztalt is terített, csak úgy hevenyéből, Az üres tarsolyból, meg a födeléből, A cipót, kulacsot, pecsenyét rárakta, Végre két almával a módját megadta. 11 Akkor elővette csillagos bicskáját, Megkínálta vele kisebbik gazdáját; [4] Toldi a jó késsel a cipót fölszelte, S a cipóval a hust jóizűen nyelte. S mily örömmel nézte Bence, a hű szolga! Jobban esett, mintha maga falta volna; Mintha ő is ennék, úgy mozgott a szája, Néha szinte könnybe lábadt ősz pillája. 12 Mikor aztán Miklós az éhét elverte, Bence a kulacsnak nyakát kitekerte: A kulacs sikoltott és kibuggyant vére Az öreg szolgának a keze fejére. Ez meg a vörösbort urára köszönte, Néhány kortyot előbb nyelve mellé önte, S míg azt a fiúnak nyujtá jobb kezével, Megtörülte száját inge elejével. Toldi negyedik eneko. 13 S a bor az öreget jókedvre tüzelve, Hogy' kinyilt a szíve! hogy' megoldott nyelve! Kezdte a beszédet Miklósnak nagyapján, (Ostoros gyerek volt annál néhanapján); Azután fordítá apjára, anyjára, Györgyre a bátyjára, végre önmagára, S tán a szó belőle, míg a világ, folyna, Ha Miklós szomorún így nem kezdte volna: 14 "Haj!
Három napig magát ekkép vesztegette, Harmadik nap a nád megzörrent megette, Azt gondolta farkas, meg se moccant karja, Mert ellátta, hogy őt csak testvére marja. Pedig Bence volt az, régi hű cseléde, Akit anyja küldött fölkeresésére, Ki nagy zokogással nyakába borulva Így szólott Miklóshoz egy kis idő mulva: "Jaj! eszem a lelked, beh jó, hogy meglellek, Harmadnapja már, hogy mindenütt kereslek; Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet, Sose hittem, hogy meglássalak ma téged. Hogy' vagy édes szolgám? nem haltál meg éhen? * Nem evett meg a vad ezen a vad réten? Toldi / 4. ének. Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen; ne! Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benne. " Azzal a hű szolga szemét az ökléhez, S öklét megtörölte ócska köntöséhez, Letérdelt a földre, tarsolyát letette, Ami csak volt benne, sorra mind kiszedte. Asztalt is terített, csak úgy hevenyéből, Az üres tarsolyból, meg a födeléből, A cipót, kulacsot, pecsenyét rárakta, Végre két almával a módját megadta. Akkor elővette csillagos bicskáját, Megkínálta vele kisebbik gazdáját; Toldi a jó késsel a cipót fölszelte, S a cipóval a hust jóizűen nyelte.
S mily örömmel nézte Bence, a hű szolga! Jobban esett, mintha maga falta volna; Mintha ő is ennék, úgy mozgott a szája, Néha szinte könnybe lábadt ősz pillája. 12 Mikor aztán Miklós az éhét elverte, Bence a kulacsnak nyakát kitekerte: A kulacs sikoltott és kibuggyant vére Az öreg szolgának a keze fejére. Ez meg a vörösbort urára köszönte, Néhány kortyot előbb nyelve mellé önte, S míg azt a fiúnak nyujtá jobb kezével, Megtörülte száját inge elejével. 13 S a bor az öreget jókedvre tüzelve, Hogy' kinyilt a szíve! hogy' megoldott nyelve! Kezdte a beszédet Miklósnak nagyapján, (Ostoros gyerek volt annál néhanapján); Azután fordítá apjára, anyjára, Györgyre a bátyjára, végre önmagára, S tán a szó belőle, míg a világ, folyna, Ha Miklós szomorún így nem kezdte volna: 14 "Haj! Toldi: Negyedik ének - YouTube. be zokon esik most hallgatnom téged! Hagyd el, kérlek, hagyd el e fájós beszédet. Máskor, a tűzhelynél tengerit morzsolva, Ítéletnapig is elhallgattam volna. Hányszor elbeszélted apám vitézségét! Majd éjfél vetette minden este végét; Aztán mily sokára tudtam elalunni!
ennyi telt ki tőle, "Istenem, Istenem! ejnye bizony! no lám! " Tördelé rebegve, "sohase gondolám. " 22 Toldi pedig, menvén elül az urakkal Kezde alábbhagyni minden búbánattal; Hátra-hátra nézett s Bence diadalán El-elmosolyodék, irigylé is talán. Minek irigyelné? tudja, kiért teszik: Hol kedves a vendég, ebe sem éhezik; Aztán neki volt már része dicsőségben… De sohasem annyi, mint ma lesz egy végben. 23 Mert, amint Pest város utcáira jutnak, Emberből van ottan peremje az útnak; Tán, ha a felséges király maga jőne, Annak sem lenne már annyi sok nézője. Nem is nézők ezek: mindnek szája tátva: "Éljen Toldi! éljen! " harsogják kiáltva; Összeroppan a hang – sőt a kopasz falak, Messziről azok is "Toldit" kiáltanak. Toldi negyedik enekia. 24 Minden ablak nyitva s emberfővel tele Annyira, hogy hátul semmit sem lát fele; Minden ház gerince valóságos nyereg, Sorra ülnek rajta lármás sühederek. Némelyik a kémény tetejére mászott, És, mint szélkatona, kézzel hadaráz ott, – Akármely felől jő, vastagon vagy véknyan: "Toldi!