A terjengős Holdat gatyába kell rázni, meg kell szabni a kereteket (Szaturnusz). Ha nem teszi meg önmaga szabad akaratából, megteszi helyette a sors ágykeret formájában. De azért ez még nem várható el tőle, hiszen a mondóka bocinak, 'tehéngyereknek' nevezi. Zeneszöveg.hu. Nekünk kell a határokat, kereteket megszabni (nekünk, szülőknek kell 'hordani a nadrágot'). A gyermek 7 éves koráig a holdkorszakban van (tradicionális asztrológiai nézet szerint is), ilyenkor nekik elsődlegesen érzéseik, képviláguk, fantáziájuk van, s nekünk ezt kell erősíteni. Nekünk kell gyermekeinknek megszabni a megfelelő határokat, s a gyermek esetében így jöhet létre a hármasság egysége, az egész-ség. Reméljük bocink megtanulta a leckét, vagyis én, megtanulva a leckét, elfogadom, átgondolom azok tanácsát, akik adott témában nálam felnőttebbek, többet tudnak és jót akarnak. Azáltal növök fel, hogy nem a 'holdkorszakbeli' gyermeki énem túlfűtött érzelmeivel reagálok, hanem a következő Merkúr (7-14 év) korszak belátása, átgondolása alapján.
Boci-boci tarka, Se füle se farka, Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni. Boci-boci megfázott, Varrtunk neki nadrágot, Nem akarta felvenni, Ágyba kellett fektetni. Szegény Boci tönkre ment, A gatyája összement, Azóta is keresi, A gatyáját ideki.
:) Zsolt krisztitakacs 2021. szeptember 26. 11:30 Kedves, pajkos versedhez szívvel gratulálok. Jolcsy 2021. szeptember 24. 17:04 Ötletes az újragondolása, aranyos, nagyon jópofa vers. Szívvel, szeretettel gratulálok! Joli zsuzsakalocsa 2021. szeptember 22. 20:16 Kedves gyermekversedhez szívvel, szeretettel gratulálok kedves Zsolt! Zsuzsa gyorezoltanne 2021. szeptember 21. 09:40 Aranyos versedhez szívvel gratulálok. Boci boci megfázott.......... - YouTube. Julika. madaras 2021. szeptember 20. 17:08 "Azt is tudtuk akkor, Hogy ő bizony megfázott, Ezért varrtak néki Egy nagy bocinadrágot. " - akkor még a patakpartra jártak a bocik - mostanában meg is fogyatkoztak, meg a patakok is kiszáradtak..... Elismerő szívet hagytam versednél. Elnézést a lemaradásért – betegség miatt történt – igyekszem majd pótolni. Motta 2021. szeptember 18. 17:23 Aranyos. szívvel olvastalak Motta 111111 2021. szeptember 17. 08:31 Ötletes remekség kedves Zsolt, mosoly és szív érte. Piroska Ravenkar 2021. szeptember 16. 07:28 Aranyos a vers, szépen átdolgoztad a mondandóját.
Az érettségire való tekintettel, gondoltam megmutatom, hogyan kellett volna rendesen verset elemezni. Ehhez a magyar irodalom legnagyobb alakját, az ismeretlen költőt választottam. Gyermekkorunk legkedvesebb verse talán sokak számára teljesen értelmezetlenül maradt. Énekeltük, gondoltuk van a boci, meg nincs neki se farka, se füle. Lehet hogy egy hátrányos helyzetű tehén története a kiskorunk legmeghatározóbb alakja? Boci boci megfázott. El kell, hogy keserítsek embereket, mert nem. Ez a vers a nőkről, a női egyenjogúságról szól, egy olyan korszakból, ahol a nők szerepe meghatározott volt, és a férfiaknak kellett eltartania a családot. Vágjunk bele: Boci, boci tarka Boci, boci tarka, Se füle, se farka, Oda megyünk lakni, Ahol tejet kapni. Boci, boci megfázott, Varrtam neki nadrágot, Nem akarta felvenni, Ágyba kellett fektetni. ismeretlen költő A vers első két sora egyértelműen definiálja a mű főszereplőjét. Ha valaki csak szavanként elemzi a művet, akkor arra a következtetésre juthat, hogy itt egy tehén az alany, és különböző ismertetőjegyeit hallhatjuk.
Pedig nem. Az első két sor egyértelműen egy nőt definiál (mely egy teljesen átlagos, és felületes leírása a női nemnek, hogy mindenki könnyen azonosíthassa, még ha ez sokaknak nem is sikerült). A "Boci, boci" nyitány a hölgyek szemére utal. Ez a metafora görög eredetű. Hérával azonosulhatunk, akinek állandó jelzője a tehénszemű volt. Erre utal a vers is, hiszen kétszer említi a bocit, tehát a két gyönyörű szemre utal. A tarka egyszerű jellemzője a nőknek, sokszínűek, szeretik a színes ruhákat, és sok hangulati állapotukról ismerhetőek meg. "Se füle, se farka". Ezt értelmezhetjük egyben is, hogy nem tudjuk, mit kezdjünk egy nővel. Nehezen lehet értelmezni őket, azt amit mondanak. Ha külön értelmezzük, még egyértelműbb leírást kapunk. Ki írta a "Boci boci tarka" című gyerek dalt?. A "se farka" egyértelmű elhatárolódás a tehéntől, míg a "se füle" azt az attribútumot árulja el, amivel sokan találkozhattunk, a nők nem szeretnek másokra hallgatni, nem hallják meg amit mondanak nekik, a saját fejük után mennek. "Oda megyünk lakni, Ahol tejet kapni".
A paranoid hangulatot pedig nemcsak a képen kívülről, az utcáról hallatszó zajok teremtik meg, hanem Illés György operatőr klausztrofób képei is. Az ötödik pecsét első negyven perce szinte kizárólag dialógusokból áll, amelyek nagyrészt egy kocsmai asztalnál bonyolódnak. Illés azonban a helyiség egyik lámpája által felülről megvilágított arcokkal, folyton pásztázó kamerájával és közelképekkel teszi nyomasztóvá és feszültté a beszélgetéseket, amelyeknek könnyen tragikus vége szakadhat, ha a képen kívülről valaki váratlanul belép a kocsmába. Bár Fábri Zoltán a nyilasparanoiát rendkívül hitelesen ábrázolja, a vészkorszakot mégis inkább a hetvenes évek elején megkeményedő puha diktatúra modelljeként használja. Nemcsak maga a film példázat, de a filmben a cinikus Gyurica úr szájából is elhangzik egy, a hősök sorsát meghatározó parabola. A despota Tomóceusz Katatiki és az általa a végletekig kizsigerelt, jámbor és passzív Gyugyu története nemcsak a film második felének történéseire, de az asztaltársaság erőviszonyaira is rímel, miután a fogadóba megérkezik a hadirokkant és lelkileg is sérült fényképész, Keszei úr.
Kicsit szokatlanul lassú, de nem mindenkinek való. Ez annak való, aki szeretné a legjobbat látni, a valódi minőséget. Igazi művészfilm, egy mestermű, és igazi 10/10.
1944 december közepe. Budapest a körülzárás határán, mindennaposak a légiriadók és a razziák, éjszakánként elsötétítés van, a városban tombol a nyilasterror. Az egyik kiskocsmában a nehéz idők ellenére is esténként összegyűlik egy kisemberekből álló asztaltársaság. A szeszélyes, különc és cinikus Gyurica, aki órás, Király, a kultúrsznob könyvügynök és Kovács, a tisztes, mélyen vallásos asztalos keresik fel minden este Béla kolléga kocsmáját. Egyik este Király elmondja, hogy a vacsorára való, szinte beszerezhetetlen húst egy Hieronymus Bosch albummal fizette ki. Az esti beszélgetés folyamán többször villannak fel részletek az alkotó lázálomszerű képeiből. Aznap este egy frontról sántán és betegen hazatért művészi fényképész, bizonyos Keszei Károly téved közéjük, akit meginvitálnak asztalukhoz, bekapcsolódik a beszélgetésükbe. A kihalt, csöndes, sötét utcáról egy nyilas razziázás zajai, menekülők léptei, majd lövések hallatszanak be, később egy a szomszéd házat kereső járőr be is tér egy (illegális) pálinkára, egyikük a szadista verőlegény, Macák.