József Attila A Dunánál — Az Elátkozott Part

Friday, 09-Aug-24 14:43:20 UTC

Hiányzik belőle az átlelkesültség, a meditáció a tisztánlátáshoz vezetett el. A hangvételnek ez a lényeges különbsége sem fedheti el azonban előlünk, hogy végső célkitűzése ugyanaz e műnek, mint másfél évszázaddal korábban Schiller Az örömhöz címzett ódájának (1785): oldódjanak fel az ellentétek, "béküljön meg, aki él", akkor "egy-testvér lesz minden ember" (Rónay György fordítása). József attila a dunánál. Pálmai Kálmán: A Dunánál (Miért szép? Századunk magyar lírája verselemzésekben) Németh G. Béla: A klasszikus óda megújításának mesterpéldája. József Attila: A Dunánál ("A mindenséggel mérd magad! " Tanulmányok József Attiláról)

  1. József attila a dunánál
  2. Dunánál józsef attila vers
  3. József attila dunánál
  4. Az elátkozott part 2

József Attila A Dunánál

Győzelem és vereség, háború és béke, ölés és ölelés az esendő emberi lét alapelemei. Ez a múlt és ez a jelen. A versírás legközvetlenebb jelen idejében (1936 májusa, június eleje), diktatorikus és világháborús fenyegetettségben nemcsak általánosan, hanem közvetlenül is időszerű a belátás (a múltat be kell vallani), a megbékélés, a rendezés, a munka programja, amely a vers természet- és történetfilozófiai gondolatmenetét úgy formálja politikaivá, hogy azt minden kor minden értelmes lénye vállalhatja. S akkor ölés és ölelés paradox kettősségéből csak az utóbbi marad meg. Az esendő ember ("öltek, öleltek, tették, ami kell") fenségesebbé válhat a békévé oldás munkájában, s a múltból is ("Mikor mozdulok, ők ölelik egymást"), a természetből is ("A Dunának [... József attila dunánál. ] egymást ölelik lágy hullámai") az ölelés magatartását örökítik át. Talán ez is magyarázza, hogy eltérően a Levegőt!, majd a Hazám befejezésétől, itt nem kiáltva kéri-könyörgi a szebb jövőt a költő, hanem már szinte békévé oldva jelöli ki a feladatot.

Dunánál József Attila Vers

A Dunánál (Hungarian) 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. Mintha szívemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. József Attila - A Dunánál - Kaszás Attila | Vers videók. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvű, örök eső módra hullt, színtelenül, mi tarka volt, a múlt. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. 2 Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell.

József Attila Dunánál

S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a múlt és övék a jelen. Verset írunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kun volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmúlás. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem leszünk!... " - megszólítanak. József Attila: A Dunánál? (10411748. kérdés). Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok!...

[3] Források: [1] Búcsú tanévtől és iskolától, in: Zalai Hírlap, 2003. június 19., p. 4. - [2] Beszámoló a szoboravatásról, in: Zalai Hírlap, 1998. október 10., p. 3. - [3] A műalkotásról készült fotókat és az információkat az alkotó, Hadnagy György bocsátotta rendelkezésemre.

A költemény I. rész e nemcsak egy nagy erejűen megújított vezérmotívumot fejt ki, hanem ebből kiindulva a mű legtöbb motívumát, képét, képzetét elindítja. Maga a Duna-képzet keretbe is fogja a verset, a III. rész utolsó szakasza egyértelműen kimondja a jelkép lényegét: "mult, jelen s jövendő". Vagyis az időbeliség kifejezője, az idő árja, az emberiség nemzedékeinek hullámzását szemléltető, annak lényegét felismerni segítő kép, amely a csillagos éghez hasonlóan alkalmas a véges és a végtelen, az egyedi és az általános megjelenítésére. Megfigyelhetjük a teremtés, a termékenység, a kezdet motívumát, s ebben hangsúlyosan az édesanyát; de az elmúlást, a befejeződést, a halált is. Dunánál józsef attila vers. Itt még csak egy hasonlat részeként jelenik meg a dolgozó, munkálkodó ember, aki a vers egészének egyik fő képzetévé, feladat-kijelölő céljává is válik majd. A szemlélődés versindító helyzete fokozatosan vált át elmélkedéssé: a vers három része voltaképpen az eszmélkedés három állomása. Az első részben a látványszerűen szemléletes a meghatározó, a másodikban a képzetes, a harmadikban mindkettő nyomatékosan van jelen, a konkrét és az elvont szintézisre törekedve olvad egymásba.

Erre ad választ Az elátkozott part-ban Rejtő Jenő a maga utánozhatatlan humorával és az izgalmasnál izgalmasabb cselekmények bonyolításával.

Az Elátkozott Part 2

"Nem olyan tehetséges ez a világ, hogy három okos ember ne tudná becsapni. " Nahát kérem, én biztos vagyok benne, hogy lehet Rejtőt nem szeretni. Hogy hogyan és miként lehetséges ez, arról viszont halvány gőzöm sincs. Az elátkozott part a második történet, amit tőle olvastam (a Vesztegzár a Grand Hotelben ről írott értékelésemért katt ide), és továbbra is csak azt tudom mondani, hogy Rejtő Jenő bizony zseniális. Ebben a regényben az igazság bajnokai Csülök, Tuskó Hopkins és Senki Alfonz – a három valószerűtlen testőr, akarom mondani legionárius. Hozzájuk csatlakozik (ha úgy tetszik, d'Artagnan szerepében) az ízig-vérig tisztességes és becsületes Laméter kapitány, de felbukkan a könyvben segítségre szoruló leány (Dumas-nál Constance) és ravasz kémnő (Milady) is. A francia szerző klasszikusa és Rejtő regénye közötti párhuzam nem csak az én fantáziám szüleménye: a sorozat következő része a A ​három testőr Afrikában címet viseli, így azt hiszem nem is kell bizonygassam, hogy a hasonlóság már itt is szándékosan van jelen.

Növeld eladási esélyeidet! Emeld ki termékeidet a többi közül!