Ifj. Malek Miklós Életrajzi adatok Született 1975. április 15. (46 éves) Budapest Szülei Toldy Mária Malek Miklós Iskolái Berklee College of Music Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Pályafutás Műfajok pop, rock, r&b Hangszer gitár, zongora Tevékenység zeneszerző, zenei producer, hangszerelő, zenész Ifj. Malek Miklós weboldala A Wikimédia Commons tartalmaz Ifj. Malek Miklós témájú médiaállományokat. Mezítlábas álomesküvője volt Malek Miklósnak - Blikk. Ifjabb Malek Miklós ( Budapest, 1975. április 15. –) magyar zenei producer, mixer és dalszerző, jelenleg Los Angelesben él. Édesapja id. Malek Miklós Erkel Ferenc-díjas karmester, zeneszerző, édesanyja Toldy Mária táncdalénekesnő, énektanár. Nővére Malek Andrea többszörös EMeRTon-díjas és Artisjus dijas színésznő, énekesnő. Életrajz [ szerkesztés] Ismert zenészcsaládban nőtt fel Budapesten. Nappal klasszikus zenét tanult, este sikeres magyar előadókkal dolgozott a stúdióban (Hip-Hop Boyz, Csonka András, FLM, Roy & Ádám). Jó néhány sláger és a Zeneakadémia zongoraművészi diploma átvétele után Amerikába költözött, hogy a Berklee College of Music zenei iskolában tanuljon.
2020. dec 26. 7:12 #Máté Péter Máté Péter Ki hitte volna, hogy a több évtizede elhunyt Máté Péter halála után még népszerűbb lesz, mint rövid életében volt? A rádiók mind a mai napig játsszák slágereit. Sokan állítják, ha nem Magyarországon születik, világsztár lett volna. A sors azonban úgy hozta, hogy Máté Péter Budapesten lássa meg a napvilágot 1947. február 4-én. Abszolút hallással született, tehetsége hamar megmutatkozott. Hatévesen kezdett zongorázni, hét-nyolc évesen operát akart írni a későbbi Omegás billentyűssel és gyerekkori pajtással, Benkő Lászlóval. Első dalait az Illés zenekarral rögzítette: 1967-ben az Úgy várom, jössz-e már? és a Mondd már című szerzeményei a Magyar Rádió stúdiójában kerültek hangszalagra. Irány a csúcs A szakma hamar felfigyelt a fiatal énekes-komponista-zongoristára, alig húsz esztendősen a Néger zongorista dala című számával a polbeat fesztiválon első díjat nyert. Hamarosan nemzetközi dalversenyeken is megfordult, ahonnan rendszerint igen előkelő helyezéssel tért haza.
Az S. Nagy István – Máté Péter szerzőpáros írta a Krízis című rockmusicalt is. E műnek különlegessége, hogy rockzenészeket és színművészeket Magyarországon talán először állították egy színpadra: énekelt benne többek között Csongrádi Kata színművésznő és Vikidál Gyula rockénekes is. Fellépett Kovács Katival, Cserháti Zsuzsával, Házy Erzsébettel, Dékány Saroltával és Zalatnay Saroltával, és a legtöbb, általuk előadott dal hangszerelését is ő végezte. A szintén korán elhunyt Cserháti Zsuzsa mesélte egy interjúban: "Maximalizmussal állt a zenéléshez: megszállott volt és zenei polihisztor. Előfordult, hogy egy külföldi fellépése előtti éjjel derült ki, hogy tévesen adták meg a zenekari felállást, másnap délelőtt viszont próba volt. Máté egymaga simán megbirkózott a helyzettel. Egész éjszaka dolgozott, reggel ötre össze is dobta az új hangszerelést és az összes zenekari tag szólamát. Ő tudott zongorázni, gitározni, hangszerelni, énekelni, nótát írni, kottázni, szóval mindent tudott, zseni volt".
Kedvencelte 5 Várólistára tette 26 Kiemelt értékelések Netta88 2021. december 30., 20:30 Értékelést kéne írnom, de fogalmam sincs hol kezdjem… Talán kezdem azzal, hogy vagy háromszor futottam neki az animének, természetesen felirat hiány miatt spoiler, de már első alkalommal, hogy elkezdtem nagyon tetszett a világa, a szereplők és úgy minden. Ráadásul emlékeztetett is az egyik kedvenc játékomra, amit az egyik részértékelésnél említettem is, mégpedig a Suikodenre. Más a történet, mégis nagyon hasonló, a főszereplők személyisége, hogy jó emberek állnak mellettük, akik egyengetik az útjuk, a folyamatos háborúzás, ahol az egyik fél a nép jólétét tartja szem előtt, a másik a hatalmat illetve itt a bosszút. Szóval már csak emiatt is nagyon tetszett az anime, olyan volt, mintha azt a játékot animésítették volna meg. spoiler Tetszett a világkép, az ahogy beleláthattunk több kultúrába is, a háború borzalmaiba, egy sereg életébe, a belső viszályokba, az ellentétekbe. Volt itt minden, barátság, csel, ármány, bosszú, emberség, habár ez utóbbi leginkább Arslan erénye volt, aki még az ellenséget is útjára engedte, még akkor is, amikor az megpróbálta a fejét venni.
Mivel nemrég néztem meg az animét, így egész friss az élmény, elég jól emlékszem a cselekményre, a szereplőkre, a történetre. Azt gondoltam, hogy nem fogják az egész animét adaptálni, azt hogy még az első évadot sem, és azt is, hogy ki fognak hagyni egy-két dolgot, szereplőt, de azt nem gondoltam, hogy pont Étoilet hagyják ki, mert hát a lustaniai oldalról ő egy fontos szereplő volt, fontos szerepet játszott Arslan életében, döntéseiben. Szóval ez egy kicsit szíven ütött. Egyébként szinte az összes lustaniait kihagyták a sztoriból – a császárt, aki egyből beleszeret Tahaminébe, az öccsét, aki át akarja venni az uralkodótól a hatalmat – egyedül Bodin maradt meg (hála az égnek -. -) illetve pár nevenincs katona. Szóval az egész történet tulajdonképp Arslanra és Hilmesre koncentrál. A darab bemutatja Arslan első csatáját, ahogy menekülni kényszerül Daryunnal, majd találkozik Narsusal és Elammal, később az Ecbatani események után Gieve és Farangis is csatlakozik hozzájuk, majd a Peshawarba vezető úton elszakadva egymástól Alfreed is előkerül.
Eközben Hilmest is láthatjuk, ahogy tervezgeti, hogy teljesítse be a bosszúját. Majd Peshawarnál össze is futnak és kiderül, hogy ki ő valójában, Arslan elhatározza, hogy visszafoglalja Ecbatanát, és tulajdonképp ezzel van vége a darabnak. Nagyon jól megoldották a csatajeleneteket azzal a pár statisztával, és a jelmezek is nagyon szépek, karakterhűek voltak, viszont a színészi játék egyáltalán nem volt kiemelkedő. Hilmesből hiányzott a düh, ami éltette a bosszúvágyát. Kedvelem Imari Yuu-t, de ezt a szerepet nem érezte át. Amikor pedig levette a maszkot a sminkje sem volt elég meggyőző, hogy már pedig neki leégett a fél arca… Arslan szerintem túl kétségbeesett volt néhány jelenetnél, ami szintén nem volt rá jellemző. Gondolok itt arra, hogy például, amikor Hilmes megvágta a karját, és amikor realizálta, hisztérikus rohamot kapva markolászni kezdte… Emellett sokszor az empátia sem jött át, megvoltak a jelenetek (már, ami megmaradt így, hogy sokat ki is vettek), de valahogy mégsem éreztem a belőle áradó empátiát; és sokszor inkább gyerekesnek éreztem a karakterét.
0c over Egyéb megjegyzések: VRAM 1GB over, recommend XInput controller Ajánlott: Op. 1, Windows® 7, Windows Vista® (64bit) Processzor: Core i7 2600 3. 4GHz or better Memória: 4 GB RAM Grafika: 1980*1080 pixel over, True Color, 16:9 display DirectX: Verzió: 11 Hálózat: Széles sávú internetkapcsolat Tárhely: 11 GB szabad hely Hangkártya: DirectX 9. 0c over Egyéb megjegyzések: VRAM 2GB over, recommend XInput controller Több DLC ehhez a játékhoz Ehhez a termékhez nincsenek értékelések. Írhatsz saját értékelést ehhez a termékhez, hogy megoszd élményedet a közösséggel. Használd a vásárlás gomb feletti részt ezen az oldalon értékelésed megírásához.
Odavoltam Daryun nagyjából minden mozdulatáért és megszólalásáért spoiler. Narsus spoiler A stratéga spoiler aki miatt mindig minden a tervek szerint alakul (ez néha kicsit idegesítő volt, szívesen megnéztem volna milyen ha egyszer nem jön be Narsus terve). Elamot is nagyon kedvelem, Gieve-et meg még inkább. Utóbbinak imádom a szövegeit! :D Farangis annyira nem lopta be magát a szívembe, igazából akármikor láttam rá akartam adni egy garbót. Alfreed meg nem lett annyira szimpi szereplő a Narsus mániájával. Az ellenség viszont más tészta. Onnan Etoile volt érdekes számomra, az Arslannal közös jelenetei mindig feldobták az adott részeket, kíváncsi vagyok mi lesz velük a jövőben. A másik ember az Ezüstmaszkos Hermész. Nála sajnos beragadt a 'bosszú' gomb, meg hogy 'enyém lesz a trón', és ez egy idő után sok volt, viszont a vele együttműködő varázslók (vagy nem tudom pontosan kik és mik ezek) nagyon érdekelnének. Szóval a szereplők szerintem nagyon jól sikerültek, még valahogy a néha házikedvenc szerepet betöltő Arslan is így volt jó.