Az adventi naptár használatának szokása 1900 körül kezdődött egy kedves történettel, miszerint egy német édesanya, akinek kisfia, Gerhard már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt karácsonyi ajándékok miatt, kitalálta, hogy gyermeke számára december 1-jétől feloszt egy kemény papírlapot huszonnégy részre, mindegyikre rátűz egy-egy darab csokoládét vagy cukorkát, és megengedi, hogy a gyermek minden este megegyen egyet közülük. Gerhard felnőttként üzletet csinált és meggazdagodott édesanyja ötletéből. Nálunk Magyarországon is hamar elterjedt ez a kedves szokás, amely egyben ennek az időszaknak az időmérő eszköze. A hagyomány szerint az adventi házikók, naptárak ablakaiból minden nap csak egyet szabad kinyitni, mögöttük manapság leggyakrabban édesség vagy egy-egy kis ajándék rejtőzik. 1 évvel ezelőtt történt - Múzeumok Éjszakája a Mobilisben - 3. rész - Bigyi-Bogyó - Mesés gyöngyök. Régen inkább kis képekre vagy karácsonyi jókívánságokra nyíltak az ablakok. A rádióban hallottam először a solymári Adventi ablakok kezdeményezésről, amelyhez az első, 2016-os alkalom óta már több mint 160 település csatlakozott.
Így született az ötlet, hogy a szervezők ismert fehérvári zenész családoktól is kérjenek produkciókat – a város szerencsére bővelkedik a tehetséges muzsikus famíliákban. Adventi ablakok éjszakája 2021. A családok örömmel tettek eleget a felkérésnek: Hartyáni Zsuzsanna és kislánya, Kónya Luca, a Kompánia együttes – ahol három Hoffer fivér is zenél –, Kneifel Imre és Kneifel György, Cserta Gábor és fia, Balázs, Horváth Elemér és Horváth Péter, Fóris István és lánya, Zsófi, valamint a Mits család egyaránt küldött produkciókat, amelyeket a várakozás időszakában, egészen december 24-ig láthat-hallhat a közönség a virtuális adventi ablakokban a szóló fellépők között. Több családi produkciót már láthattak is az esténként nyíló ablakokban, de szentestéig vár még ránk néhány további különleges műsorszám. Előre természetesen semmit nem árulnak el a szervezők, hiszen az adventi naptár lényege a meglepetés. Annyi biztos, hogy klasszikus karácsonyi dalok, könnyűzene, népzene és saját szerzemény is szerepel a zenész-zenés családok műsorában, csupa olyan dallam, amely minden bizonnyal sokak számára szerez majd kellemes perceket.
A műsorszámok, amelyek között ezek a családi produkciók is meglapulnak, minden este hétkor, a város közösségi oldalán láthatók – ha valaki lemaradt valamelyikről, ne keseredjen el, a produkciók később is visszanézhetők és lejátszási listába is rendezettek. Szöveg: Lőrincz Miklós
Játékunk 2020. december 24-ig tart.
Remélem, ez külföldön másképp van. Majd ő elmondja. Búcsú egy baráttól vers film. Skype-on. Singing Jungle Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
Aranyosi Ervin: Bányásznapi emlék Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, bajtárs, banya, bányász, Bányásznapi emlék, barát, búcsú, egészség, élet, emlék, feldereng, hősök, kas, képzelet, szénfal, vers Refrén: Bányásznapon ha feldereng, sok bányásztársunk elmereng, mert játszik velünk a múló képzelet. A bánya már régen bezárt, bányász-szívünkben nem tett kárt, most felidéz jó és rossz emlékeket. Vers: Elindul a kas, a bányász oly nyakas, a bánya széngyomrába már mélyen váj a vas. Szénpor festi az arcokat, látod a feszülő izmokat, a bányászok megvívják mindennapi harcukat. Refrén2: Bányásznapkor úgy érzem én, a szívdobbanás az én zeném, sok bányászszíve ilyenkor összeér. Örülünk, hogy még itt vagyunk, egymásban mély nyomott hagyunk, s indul a kas a mély vágatok felé. Berki István (vectra777): Búcsú egy igaz baráttól. Imbolygó lámpák fénye festi a szénfalat, a kas indul a mélybe, lassanként halad. Bányászokkal telt népesek, indulnak lassan el, a kaparók, a szalagok, mind-mind életre kel. A réselőgépek hangosan mind munkába állnak, ismerős arcok nem soká fekete maszkká válnak.
Aranyosak vagytok hogy ennyien segitetek! ezt eltenném a naplómba, ha nem gond, köszi. van egy hasonló fórum, Emlékezzünk a címe, nézz be oda. részvétem:( Nem haltam meg, csak álmodni mentem. Nem hagytam itt senkit, csak előre mentem. én egy idézetet tudok. nem tudom, hogy honnan, kitől való, talán valami versben volt, és lehet, nem is pontosak az emlékeim... amikor először olvastam bőgtem, mintha én gyászolnék... "az édesapák nem halnak meg, csak fáradt szívük nyugodni tér" vagy valami hasonló... Nezd meg a, es ird hogy Gyujtsunk ebbnel, szebb idezeteket talalsz, es gyujthatsz aposodert egy gyertyat, ami hetekig fog egni. Reményik Sándor: Viszontlátásra Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Búcsú | Aranyosi Ervin versei. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra - holnap. Vagy ha nem holnap, - hát holnapután. Vagy ha nem akkor - hát majd azután. És ha aztán sem - talán egy év mulva.
köszönöm, nagyon kedves vagy. Istenem, olvastam a törté sajnálom, részvétem:((( Természetesen nem bánom, ha tudnék valami okosat kivánni, talán rengeteg eröt neked, nektek... de egyszerüen nem találok szavakat, minden elvesztés fáj de a gyermekünk elvesztése az lehet a legborzalmasabb az összes fájdalom közül:( ez nagyon szép. ugye nem bánod, ha elviszem a naplómba, a fiamnak? "Egy ember volt, még nem is olyan rég. Egy ember volt, aki már csak élt. Tragédia, szörnyű halál, s az élet elmúlik, vége már. Ó, te sors, miért vagy kegyetlen? Miért kellett, hogy egy ember elmenjen? Mert Ő nem volt rossz, nem ezt nem hiszem! Egy ember volt, s hogymiért csak volt, mondd, ó, Istenem! Egy ember volt, aki elment hamar. Búcsú egy baráttól... / PRAE.HU BLOG. Egy ember volt, akit ma már a föld takar. Egy ember volt, aki már nem lehet közöttünk. Egy ember volt, akiről már csak múlt időben beszélünk. " Én már alszom hüs lomb alatt, ó, ne zavard meg édes álmomat. Borulj a siromra halkan, csendesen, ne félj nekem már nem fáj semmi sem. -Remélem jól irtam le, egyszer olvastam valahol és nagyon megmaradt bennem.