Egyrészt borzasztóan megtévesztő, másrészt egyáltalán nincs hangsúly azon, hogy valaki lenne más valakinek a házában. Összességében tehát a Valaki van a házadban egy modern tini-horror, annak minden problémájával, de egy könnyed szórakozás; már ha lehet ilyet mondani egy horrorfilmre. A mondanivaló logikai buktatók miatt mindig elesik, de ez az egyetlen pontja, ami valamerre ki tudja mozdítani a középszer posványábából, még akkor is, ha nem is sikerül teljesíteni minden vállalást. Csatlakozz a GeekVilág közösséghez! Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról! Iratkozz fel Youtube-csatornánkra heti podcast tartalmakért! Csatlakozz Discord szerverünkhoz, vagy Facebook csoportunkhoz ha beszélgetni szeretnél velünk bármilyen geek témában! TLDR; A Valaki van a házadban egy modern tini-horror, annak minden problémájával, de egy könnyed(én felejthető) szórakozás Ha tetszik a munkánk és úgy érzed szívesen támogatnál:
Na nem úgy, mint dr. Lecter! Nem, nem! Még mielőtt megölné őket, fénykép alapján, fotóboltban készít egy maszkot, amit 3D nyomtatóval materializál. Aztán jön, hogy szembenézz önmagaddal, a titkaiddal meg a bűneiddel. De az esetek többségében megmagyarázhatatlanul kevés is elég ahhoz, hogy áldozattá válj, emellett viszont meglepően nyugodt mindenki. Kijárási tilalom este nyolctól, oszt cső. Mondjuk az egyik áldozatot fényes nappal gyilkolják meg, egy templomban!!! !, de ha este nyolc után nem mész ki, akkor minden rendben lesz. Mondjuk a másik áldozatot meg otthon nyírták ki, este. Valaki van a házadban (B – J): Burkely Duffield, mint Caleb Greeley; Sydney Park, mint Makani Young; Asjha Cooper, mint Alex Crisp; Jesse Latourette, mint Darby és Dale Whibley, mint Zach Sanford. Kredit: DAVID BUKACH/NETFLIX © 2021 Jó mindegy. Ez egy teljesen megfelelő és elégséges eljárás, minden rendben le… Hopp még egy hulla. Oda se neki. Menjünk tovább. Az élet már csak ilyen. Ha már meghalt egy fehér középosztálybeli, focista srác és egy stréber, katolikus fehér lány, egy spanyol fiú már nem oszt, nem szoroz.
Patrick Brice rendező, aki leginkább a Creep című 2014-es film rendezőjeként ismert (és ő rendezte a borzalmas Hivatali eltávozást is), új slasherrel tért vissza a horrorszíntérre. A Stephanie Perkins regénye alapján készült Valaki van a házadban egy Nebraskában található vidéki kisvárosban élő tinédzserek egy csoportját követi, akik megpróbálják kideríteni, ki áll a középiskolájukban elkövetett szörnyű gyilkosságok sorozata mögött. A film főszereplője Makani Young ( Sydney Park), egy új diák, akinek sötét múltja van. Éppen a végzős évét fejezi be a helyi Osbourne Gimnáziumban. Magányosként az iskola más "selejtjei" fogadják be. Ha mindez ismerősen hangzik, az azért van, mert az egyébként eredeti történetet körülvevő felállás sajnos nagyon klisés, ahogy a legtöbb esetben a karakterek is. Sőt nem is klisések, hanem szinte karikatúrák. Ez azonban nem feltétlenül rossz dolog. A Valaki van a házadban egyértelműen szatíra, és a cancel-kultúra kommentálásával elég jó munkát végez: a történet témái és üzenetei a közösségi média és a középiskolai kultúra jelenlegi állapotáról kellően mélyek voltak, nem ezzel volt gond.
Hiába volt önmagában okés, egy-két jobban kivitelezett vérgőzös képsort leszámítva nem dobott be sok extrát a közösbe. Viszont, amikor összeállt a kép arról, hogy ki a gyilkos, a híres Csupasz Pisztolyos facepalm jutott eszembe. Néhány direkt félrevezető sejtetést követően már a néző sem tudhatta, hogy ki lehet a maszkos elkövető. Minden potenciális gyanúsítottról kiderült, hogy zsákutca, míg végül lehullt a lepel az egyik random szereplőről. Akire senki sem gondolt volna. A jó módú, fehér, hetero srác egészen biztosan senkinek sem jutott eszébe. Na nem a beleerőltetett white privilege-párhuzam miatt, hanem mert tényleg nem volt semmi köze jóformán az egész cselekményhez. Egyéni belátásra bíznám, hogy ez egy eszes húzás volt, vagy inkább rendezői túlkapás. Mert beleláthatjuk azt is, hogy az ég világon senki sem gyanakodna a gazdagciszheterofehér srácra. Az csak a hab a tortán, hogy amiatt, mert a film úgy intézte, hogy végig rossz nyomon vezesse a nézőket. Amikor végül kiderült, hogy ki szedte áldozatait a városkában, meghallgathattuk szerencsétlen vergődését, mekkora teher került a vállára azzal, hogy gazdag.
Amikor a buddy cop filmekre gondolunk, talán a Halálos fegyver, a 48 óra vagy a Bad Boys -filmek ugornak be elsőként, pedig a Tango és Cash is kaphatna éppen ennyi szeretetet. Mi megadjuk neki, ugyanis éppen ma 30 éve mutatták be a hazai mozik. Ennek apropóján összegyűjtöttünk pár izgalmas tudnivalót róla. Nyári meleg, amerikai nagyváros, fülledt utcák, zsíros zöldhasúk, kábítószer, pofonok és öklösök, rozoga rendőrautó, forrófejű szitkozódások. Két elmajszolt fánk közt lecsukott kisstílű rabló, véres hajsza közben elmormogott beszólások. Annak ellenére, hogy a buddy cop kifejezés sokaknak talán ismeretlen, egészen biztos, hogy mindenki látott már ebbe az alműfajba sorolható filmet. Tango és Cash (1989). A '80-as, '90-es években a filmgyár ugyanis ontotta magából őket, a közönség ugyanezzel az elánnal zabálta, mára pedig ez is egy olyan dolog, ami "régen jobb volt". A buddy cop filmek ismertetőjegye, hogy két, legtöbbször egymástól teljesen különböző jellemű rendőr vagy titkos ügynök közösen göngyölít fel egy különösen bonyodalmas bűntényt.
Így aztán a hányattatott sorsú Tango és Cash gyakorlatilag három rendezőt fogyasztott el. A forgatást követően a vágószobában szembesültek azzal, hogy a felvett anyag egyszerűen borzalmas, használhatatlan: az alkotók kétségbeesésükben a vágódoktor Stuart Bairdhez fordultak, aki többek közt arról is volt híres, hogy rettenetes nyersanyagokból varázsolt vállalható filmeket. Persze ez az egész tortúra azzal járt, hogy a bemutató is fél évet késett, és a büdzsé is 20 millió dollárral rúgott többre a tervezettnél. A káoszból aztán végül csak sikerült rendet csinálni, csakis így válhatott a '80-as évek egyik legemlékezetesebb bűnős élvezetévé. Tango és cash szereplők. Azzal, hogy a Koncsalovszkij komor filmet rendezett, a stúdió pedig könnyed, szórakoztató filmet akart, létrejött egy furcsa egyveleg, amit egy pillanatig sem gondolnánk előre megfontoltnak, ez már a vágódoktor Stuart Baird keze munkájának köszönhető, de a Tango és Cash így működik pazarul. A komor, fülledt, véres és erőszakos sztori közepette záporoznak a jobbnál jobb beszólások, csattannak a pofonok, szatirikus hangvételét pedig nem tudta volna más ilyen jól megtestesíteni, mint Kurt Russell és Sylvester Stallone.
A két kiemelkedő teljesítményt nyújtó zsaru története vérbeli '80-as évekbeli akciófilm. Adott a rivalizáló páros (az akkor fénykorában lévő Sylvester Stallone és a kevésbé ismert, de ugyanolyan remek munkát nyújtó Kurt Russell), egy főgonosz (Jack Palance), több rosszfiú (az örökös negatív karakterekre kárhoztatott Brion James, James Hong vagy Robert Z'Dar), és egy szépséges nő (a Született feleségek című sorozatig méltatlanul keveset foglalkoztatott Teri Hatcher alakításában). Egy nagy üzlet biztonságos lebonyolítása érdekében a maffia léprecsalja a két nagyágyút, s egy korrupciótól hemzsegő börtönbe záratja őket. Nekik persze nincs ínyükre a megaláztatás, úgyhogy megszöknek, s a maguk szabályai szerint végére járnak a dolognak. Tango és cash casino. A film története röviden így foglalható össze, megszületése azonban mintha el lett volna átkozva. Előbb az operatőr, az azóta rendezőként is elismert Barry Sonnenfeld ( Addams Family – A galád család, Men in Black – Sötét zsaruk) hagyta el a produkciót, majd alkotói nézeteltérések miatt az eredeti rendező, az egyébként csak hazájában ismert orosz Andrej Koncsalovszkij is felállt a székből.