Polifarbe platinum bazsarózsa szín. | Room decor, Room, Decor
Poli-Farbe Platinum B25 egyrétegű beltéri falfesték - bazsarózsa - 5 l részletes leírása Tulajdonságok: - Száradási idő: 20°C-on: 2 óra (falfelületen). - Átfesthetőség: 20°C-on: 2 óra (falfelületen). - Tárolás: 5-25°C hőmérsékleten. Fagyveszélyes! - Minőségét megőrzi: bontatlan csomagolásban, gyártástól számított 24 hónapig. - Alkalmazás: ecsettel, finom szőrű hengerrel, Euro2000 festék-felhordó eszközzel. - Javasolt rétegszám: 1 vagy 2 réteg. - Higítás: ha a felhordás módja szükségessé teszi, max. 10%-ban vízzel. - Kiadósság: 15-20 m2/liter. Alkalmazási terület: Új vakolt felületek, régi festett felületek, gipszkarton és tapéta festésére alkalmas. Bevonata matt, tartós, könnyen tisztítható. A festés és száradás közben biztosítsuk a megfelelő szellőzést! Alkalmazás: ecsettel, finom szőrű hengerrel, Euro2000 festék-felhordó eszközzel. Felhasználás: A festéket felhasználás előtt gondosan fel kell keverni. A felületnek megfelelő szilárdságúnak, száraznak, por- olaj- és zsírmentesnek kell lennie.
Sisakdísz: A pajzsbeli alak. – II. Változat: Kék pajzsban, zöld mezőn álló fekete medve, három fehér rózsát tart. Sisakdísz: A pajzsbeli alak növekvően. Takarók: Mindkét felől kék-ezüst. (Érdekes, hogy a czímer a családi hagyomány szerint kék pajzsban, arany koronából kinövő fekete medve, a mely két kézzel ütésre emel egy, a földből gyökerestől kitépett fát. Hogyan került holló Mátyás király címerébe?. A czímerszerző ős ugyanis a hagyomány szerint V. Istvánt, a ki a királyt a vadászaton rátámadó medvétől úgy mentette meg, hogy óriás erejével egy élő fát rántott ki s azzal sújtotta le a vadállatot. )
Hunyadi Mátyás Kolozsváron született 1443. február 23-án. Apja Hunyadi János kormányzó, a középkori Magyar Királyság kiemelkedő hadvezére, anyja pedig Szilágyi Erzsébet. 1458 és 1490 között I. Mátyás néven magyar király, 1469-től cseh (ellen)király, 1486-tól pedig Ausztria hercege volt. [1] A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót (latinul Corvus) ábrázolt. Mattyasóvszky. (Alsó- és Felső-Mátyásfalvi). | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai | Kézikönyvtár. A Sziléziai Krónika szerint egy vadászat alatt levette gyűrűjét, s azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, majd az esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy Mátyás nagyapjának egy Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevű birtoka volt. [1] A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, édesanyja egy holló segítségével levelezett vele. (Ez a történet volt az oka annak is, hogy a Magyar Posta emblémája sokáig egy holló volt. ) [1] Mátyást hatéves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került.
Mátyás gyűrűje Egy nyári hajnalon korán megébredt Mátyás Bátorkő tornyában. Fölkeltette hát néhány vadászcimboráját, s fölkapaszkodtak a vár fölötti erdőbe. Rövidesen a Fajdas nevű hegy oldalában riasztgatták a fajdkakasokat és fajdtyúkokat. Ám ez alkalommal nem szegődött melléjük a vadász-szerencse. Közben följebb-följebb lobbant a Nap az égen, s rekkenő hőség támadt. Mátyás és társai izzadtak erősen. Ahogy így bóklásztak, egyszer csak Mátyás király udvari bolondja, Márkus megbotlott egy kőben, és hasra esett. Erre a társaság nevetésre fakadt. Márkus föltápászkodott, s miközben ruháját leporolta, rájuk förmedt: Rajtam röhögtök, pedig ti vagytok a sült bolondok. Miért, Márkus? Miért? -kérdezte Mátyás mosolyogva. Mert itt süledeztek a pokoli forróságban, ahelyett, hogy Bántán hűtőznétek a tóban. Igazad van, Márkus! Gyerünk fürödni Bántára! -adta ki a parancsot Mátyás. Azzal a társaság nekilódult a lejtőnek, s csak a tó partján álltak meg, hogy lehányják magukról ruhájukat. A hunyadiak címere. Mátyás királynak volt egy kedves aranygyűrűje.
[1] 1458. január 24-én Budán, a Duna jegén a főpapok és a főurak királlyá választották, de kiskorúsága miatt Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóvá nevezték ki. [1] Mátyásnak néhány évvel trónra kerülése után sikerült megszilárdítania hatalmát. Miután felszámolta az elégedetlen főurak lázadását (1459), Jilska felvidéki uralma is összeomlott. [3] 1463-ban Mátyás a bécsújhelyi megállapodás értelmében 80. 000 aranyforint váltságdíj ellenében visszaszerezte Frigyestől a Szentkoronát. Az egyezség része volt az is, hogy a törökök ellen közösen harcolnak, valamint lefektették, hogy amennyiben Mátyás fiú utód nélkül halna meg, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli. Mátyás 1464. március 29-én Székesfehérváron koronáztatta meg magát. [1] Mátyás uralkodása kezdetén központosított királyi hatalmat épített ki, amelynek alapját az első magyar állandó zsoldoshadsereg, a Fekete sereg képezte. Első felesége, Podjebrád Katalin halála után Aragóniai Beatrixot vette feleségül. [1] Fokozta a már korábban felállított állami hivatalok, a kancellária, a kincstartóság, a személyes jelenlét bírósága szerepét.
"A holló gyűrűje": Mátyás király - YouTube
17-én hirdettetett ki Pál kérelmére. Pál fia: István kérelmére Esztergom vármegyében 1812 deczember 21-én a nemesség ismét kihirdettetett. A család nemességét 1868-ban, 1895-ben és 1904-ben Esztergom vármegyénél ismét kihirdették. Az utóbbi két esetben a Mattyasóvszky István (1764. ) Lajos nevű fiától leszármazott Lajos, Vilmos, Kálmán, Mária, férj. özv. Perényi Henrikné és Alojzia, férj. Mátray Gyuláné nemessége ismertetett el. A család kiválóbb tagjai: László nyitrai püspök (1701), Tamás Mihály Sáros vármegye főispánja (sz. 1834. ), Mátyás cs. és kir. kamarás, alezredes (sz. 1858. ), Miklós Xav. Ferencz ker. ítélő táblai bíró (sz. 1851), Lajos lovag, nyug. herczegprímási jószágigazgató, néhai Vilmos ügyvéd, ny. várm. főügyész, Kálmán ügyvéd, az esztergomi Takarékpénztár ügyésze és Mária férj. Perényi Henrikné: gyermekei: Perényi Kálmán dr., Esztergom vármegyének a nemzeti ellenállás idejében híven kitartó mostani alispánja és Perényi Árpád herczegprímási főszámvevő. Czímer: I. Kék pajzsban arany koronából kinövő fekete medve, mely előlábaival három ezüst liliomot tart.