Szerintem 4 dolog... tudás: valamennyit sikerült megszerezni, azóta folyamatos tanulás továbbképzéseken, konferenciákon, könyvekből, internetről, kollégáktól való ellesés, de mindig van hova fejlődni környezet, műszerezettség, munkatársak: kipipálva, nekem tetszik, 130 m2, 10 helyiség, 2 kezelő stb., sok (és drága) műszer, elég (és még drágább) munkatárs kommunikáció, viselkedés: az állatorvos is ember, de azért legtöbbször remélhetőleg nincs probléma. Javulás prognosztizálható (mind Magyarországon az állandó GDP növekedés) élvezet: az megvan Szabadidő? Dr. Radák Péter - Állatorvosi rendelő - Munkatársaink - Dr. Radák Péter. Kevés... De ha van, akkor gyerekek, utazás (ha lehet, repüléssel egybekötve), akár a világ végére, búvárkodás, tánc-tangó (Argentína? -kedvenc focicsapat, Messi... ), építkezés, barkácsolás, sövénynyírás, és Forca Barca (meccsnézés a Nou Campban) ja, és 1 kutya, 4 macska, 2 teknős... Vissza az előző oldalra!
Kommunikációs űrlap Kérjük, adatait pontosan adja meg a sikeres kapcsolatfelvétel érdekében! * A kiemelt mezők kitöltése kötelező! * Név:! Cím: * Telefon:! * E-mail:! Megjegyzés:! Az Adatkezelési tájékoztatót megismertem és elfogadom! * Ellenőrzőkód:!
574 km dr. Sterba Károly Celldömölk, Széchenyi István utca 26 62. 999 km Állatorvosi Rendelő Jánossomorja, Iparos utca 5 63. 104 km Állatorvosi rendelő Zalaszentgrót, Batthyány Lajos utca 2 📑 All categories
Elérhetőségeink DR. RADÁK PÉTER 2004-ben nyitottam meg a rendelőt nem kőszegiként. 18 m2, kis túlzással két fogó, három olló, ősrégi sterilizáló és a legkomolyabb műszer egy ultrahangos fogkőeltávolító. Először napi 2-3 "beteg", ha 5, akkor "tüzijáték", örömkönnyek... Műtét 2 hetente, előtte és utána 1-1 hét nem alvás. Napi kb. Dr radák peter gabriel. 4 telefon, a német nyelv ritka használata. 2010: költözés, 2014-re +1, 25 munkatárs, az asszisztens beidomításának és a titkok átadásának időszaka. 48 m2, külön műtő, lassan digitális röntgen, ultrahang, labor, fogászati gép. Ha 5 beteg, akkor "sírunk" (szerencsére nem sokszor, max. hóviharban, de akkor havat lapátolunk) 2016: költözés, 130 m2, +0, 5 munkatárs, 2 kezelő, külön labor, nagyobb, klimatizált váró, műtő, nagy röntgenhelyiség, nagyobb parkoló. A váró néha kicsi, aki nem bírja, kocsma a szomszédban... (a kocsmáros tiszteletbeli munkatárs, a riasztó mellett ő őrzi a rendelőt). 30 telefon (WhatsApp, Viber, mert már a telefon is okos) és a német nyelv is napi szintű.
Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya, ugye a Mennyországban is így telnek az esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Aznap szépet álmodtam, angyalok seperték a havat a behavazott utcán. Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este a gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát. A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben. A fát még az ősszel kinézte. Karácsonyi történet 2. | fa. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon. A hó érintetlen volt, nehezen haladt előre. Itt-ott állatnyomokat látott.
Hideg volt, különben elolvadt volna, a patak is ezért fagyott jégpáncélba. De legbelül mindez olyan melegséggel töltött el bennünket, ami minden ajándéknál többet jelentett. Még ma is simogatóan átmelenget, ha rágondolok. Mennyit szánkóztunk, csúszkáltunk a hóban, hógolyóztunk az utcabeliekkel! – csak úgy áradt a szó nagyiból, régi történetek elevenedtek meg. – És Nagyi, hová tűnt a hó, miért nem hull most is? – kérdezett vissza csodálkozó szemekkel Réka. – Hosszú sora van annak, kisunokám! Az emberek egyre több és súlyosabb bűnt követtek el egymás és a Föld ellen, megbántva a Jóistenkét. Nem okultak a hibáikból, egyre csak tetézték azokat, minden határon és értelmen túl. Emiatt a Jóistenke nagyon elszomorodott, és azóta nem rázza meg a dunyháját, hogy hulljon a hó. – Hogyan lehetne rávenni, Nagyi, a Jóistenkét, hogy ismét megrázza a dunyháját? Karácsonyi történet 2. (Christmas Story 2) | Filmek videók. – kérdezte most már szomorkás szemekkel Réka. – Jónak kell lenni, kis és nagy dolgokban, hétköznapokon és ünnepeken is, szeretettel szeretni. – Elég, ha én jó leszek, Nagyi?
– Képeslapot? Az meg milyen újság? – kérdezett vissza csodálkozva Réka, hiszen már a digitális világban nevelődött. – Nem újság az, – kacagott fel nagyi – hanem egy olyan lapocska, amit postán adnak fel azok, akik gondolnak a másikra, és büszkén tette le Réka orra elé a konyhaasztalra a képeslapot. Réka a kezébe vette és elkezdte forgatni. Az egyik oldalán csupa betűk sorakoztak. Ugyan tudott már olvasni, második osztályba járt, de nem volt kedve a kézzel írott betűket kisilabizálni. A 10 legszebb karácsonyi történet. A lapot megfordítva viszont egy mesés festmény tárult fel. Aranyos kisházikó volt rajta, mellette fenyőfák magasodtak, közöttük kispatak csörgedezett. De nem, az nem csörgedezik, mintha üveggel fedték le volna, és a házikót és a fákat pedig mintha valaki liszttel hintette volna be. – Nagyi, mi történt a házikóval és a fákkal, miért lisztesek? És patak, miért nem folyik? – fordult Réka hozzá kíváncsiskodva. Nagyi ismét elmosolyodott: – Tudod, kisunokám, régen, amikor Te még nem születtél meg, karácsony előtt leesett az első hó, puha, fehér pelyhekkel beborítva mindent, még a sétáló emberek orra hegyét is.
Csöngettek. Röviden szólt a csengő, mintha ismerős állna az ajtó túloldalán. Nagyi felállt, és kicsoszogott az ajtóhoz. Odaérve kikémlelt: Dezső volt az, a postás. Kattant a biztonsági zár, nyitotta az ajtót. – Kezit csókolom, Tekla néni! – üdvözölte mosolyogva Dezső. – Meghoztam a nyugdíjat! Egy képeslapja is érkezett, csupa jó hír! – Köszönöm, Dezsőkém! – fogadta köszönést nagyi, és Dezső markába csúsztatta az előkészített ezrest. Általában ötszáz forintot szokott adni, de most közeleg a karácsony, Dezsőnek meg nagy családja van. Ezt akkor tudta meg tőle, amikor évekkel ezelőtt kávéval és házi süteménnyel kínálta, és ugyan szabódva, de Dezső elfogadta. Azóta szinte családtaggá vált az özvegyasszonynál, ő nyitotta rá leggyakrabban az ajtót. Bár most nagyi nem volt egyedül, unokájára vigyázott, mivel a téli iskolai szünet alatt Réka szülei nem tudtak otthon maradni. – Ki volt az, Nagyi? – kiáltotta Réka, ahogyan a Nagyi csoszogott visszafelé. – Csak Dezső bácsi, a postás. Képzeld, képeslapot is hozott!
Üres pocakkal nem lehet rajzolni! Irány a konyha, elkészült a mákosguba! – nagyi biztosra ment, ez volt Réka egyik kedvenc étele. Ezek után nagyi már nem csodálkozott, hogy lefekvés előtt Réka magától megmosta a fogát, és most ő kérte nagyit, mondják el a közösen az esti imát, pedig csak a nagyinál kellett este imádkozni. Másnap reggel Réka azonnal kipattant az ágyból és az ablakhoz rohant. A függönyt elhúzva szomorúan tapasztalta, az utcán nem változott semmi. Délelőtt megérkeztek anyáék is, hiszen a karácsony esetét mindig a nagyinál ünnepelték közösen, mióta a nagyapa meghalt. Réka a nyakukba ugrott, de aztán sietett vissza a szobájába rajzolni. Anyának ebédnél feltűnt, hogy Réka gyakran tekintget ki az ablakon, meg is kérdezte: – Réka, kit vársz ennyire, csak nem a Jézuskát? – Honnan tudtad, Anya? – válaszolt Réka, de szavaiban csalódottság bujkált. – Képzeld, Réka, – vette át a szót apa – lehet, hogy ma este fagyni fog, tizenöt éve nem fordult elő ilyen! – Nem fognak megfagyni a kismadarak?