Vízipisztollyal "fegyverzik fel" vendégeiket egyes velencei szállodák a falánk galambok és sirályok ellen, amelyek agresszívan csapnak le a szabadban reggeliző vagy ebédelő vendégek szendvicseire, pizzáira és más harapnivalóira. -illusztráció- (Fotó: Pixabay) "Amint feláll egy vendég az asztaltól, 10-15 galamb és sirály csap le az ott maradt ételekre, összetörve üvegpoharakat, tányérokat és egyéb károkat okozva" - mondta el a Corriere del Veneto című regionális lapnak az egyik történelmi szálloda, a Gritti Palace igazgatója, Paolo Lorenzoni, aki szerint már nem egyszer fordult elő, hogy a szálloda kárpótolni kényszerült a vendégeket a veszendőbe ment fogásokért vagy a foltokért a ruhájukon. Gyakran érkezik hír olyan esetekről is, amikor a madarak a teraszokon étkező vendégek vagy a Szent Márk téren sétálók kezéből ragadják ki az ennivalót, akár a fagyit is. A "rablómadarakkal" torkig vannak a velenceiek is. A velencei szállodák már évek óta próbálkoznak különféle ötletekkel, most leginkább a vízipisztoly látszik beválni.
"A vízipisztoly működik. Mihelyst a galambok meglátják, elmenekülnek" - mondta Paolo Lorenzoni. Az igazgató szerint a madarakat a narancsszín riasztja el, ezért narancssárga vízipisztolyokat szereztek be vendégeik számára. Mint mondta, szinte nincs is szükség a vízipisztoly használatára, még arra sem, hogy a vendégek kézbe vegyék, elég, ha ott tartják maguk mellett az asztalon, a galambok már a puszta látványukra elmenekülnek. A "rablómadarak" okozta probléma olyan komoly, hogy a velencei szállodák szövetsége, az AVA a héten külön tanácskozáson vitatta meg a védekezés lehetőségeit. Vannak szállodák, amelyek sólymokkal űzik el a galambokat és a sirályokat, a Gritti Palace-ba például hetente kétszer hívnak solymászt, aki két ragadozómadarat, egy alacsonyabban és egy magasabban repülő sólymot vet be a turistákon élősködő galambok, sirályok ellen. A módszer nagyon hatékony, csakhogy a solymászok szolgáltatásai drágák, egy évre 30 ezer euróba kerülnek. A gyerekek által olyannyira kedvelt és sokat fényképezett galambok és sirályok az egyik legnagyobb problémát jelentik a szállodások, vendéglősök és mindazok számára, akik a szabadban étkeznek - állapította meg Enrico Mazzocco, a vízipisztolyos megoldást ugyancsak alkalmazó Hotel Monaco&Grand Canal igazgatója, aki szerint a madarak bizonyos évszakokban különösen agresszívak és sok kárt okoznak.
A parti főszervezője a nagyobbik lánya, de a kisebbik is kiveszi belőle a részét. Ezt megelőzően Parrish rosszul lesz, és érzi, hogy közel a vég, ám a történet csak innentől veszi kezdetét, és lesz igazán mozgalmas. Azt akarom, hogy ragadjon el.... Hamarosan egy sármos, megnyerő modorú fiatalember érkezik az úri házba, ő azonban nem más, mint Joe Black, azaz maga a halál emberi testben. Joe Black, akit a filmben az akkor még rettentően fiatal Brad Pitt formál meg magával akarná már vinni az áldozatát, ám ekkor megpillantja szépséges lányát, Susant ( Claire Forlani) és úgy dönt, hogy még vár egy kicsit, ugyanis elsőre beleszeret a nőbe. Amint a dörzsölt Parrish észreveszi mindezt, akkor akárcsak Goethe Faustjában lepaktál az ördöggel, és az alku szerint kap annyi haladékot tőle, amíg megízleli az emberi létet. Azonban a halál órája eljön, az idő lepörög, és mindkettőjüknek fel kell hagynia a földi léttel.
Folyton valamiféle fény és tisztaság veszi körül, ami feleslegessé teszi a megvilágítás speciális effektusait. Szinte ő maga az ártatlanság fénye. Brad Pitt játéka tökéletes. Magában hordja a titokzatosságot éppúgy, mint a fenyegetést, holott néha szinte mozdulatlanul áll és néz. Ilyenkor jól látjuk, mi zajlik benne belül, s ez a külső mozdulatlanság - belső változás ellentét teszi, hogy emberi "kinézete" (megjelenése) ellenére is végig megmarad az az érzetünk, hogy ő Idegen ezen a földön. Ha eljön joe black. A film elején és végén azonban még nem, és már nem a Halál ő. E két karakter (ugyanazon testben) való megjelenítése mutatja, mekkora színész is ő. A többi karakter játssza a "kötelező" figurákat, mint az idősebbik, ám kevésbé szeretett lány (Marcia Gay Harden); a "gonosz", kapzsi majdnem sógor (Jake Weber), és az idősebb lány férje, aki kitart Parrish mellett. Őt Jeffrey Tambor jeleníti meg, méghozzá rendkívül jól. Az ő játéka adja az egyik pluszt a filmben. Végig rokonszenvet érzünk iránta, ő jeleníti meg a Halál számára (is) a pozitív emberi értékeket.
Egy este kopogtatnak az ajtón… hívatlan vacsora vendég érezik… olyan, akire nem is számít William Parrish, a jól menő üzletember. A vendég nem más, mint a Halál. Eljött hát Williamért… de őt ez villámcsapásként éri… és úgy érzi nem készült még fel erre… annyi minden van még amit el kell intéznie… Pedig érezte ő már a reggeli rosszul léteket, a hívásokat…csak nem akarta tudomásul venni…. Ha eljön joe black metal. Leül hát vacsorázni a család köré a Halál, sőt elkíséri üzleti tárgyalásaira is Williamet, és megismeri közben gyönyörű intelligens lányát, Susant. Megismeri a szerelem édes ízét, az erotika gyönyörét, az emberi gyarlóságot, és a mogyorókrém isteni édes ízét… közben az idő megy…. William ellen dolgozik… lassan ő is kezdi elengedni Földi életét, vagyonát, sikerét, szeretteit…. és a maradék pár napban valóban úgy él, hogy semmit ne kellejen megbánnia… és eltudjon rendezni még minden hátra maradt ügyét. Nagyon tanulságos, szép film, megfűszerezve romantikával… Halálról, elengedésről, szerelemről szól. Sir Anthony Hopkins és Brad Pitt főszereplésével.