Bár még elég korai fázisnál tart az alkotó Frissítve 2021. november 9. 18:14 Publikálva 2021. 16:00 Az idei ősz nagy szenzációja a Nyerd meg az életed (angolul Squid Game) című dél-koreai sorozat, mely egy hónap leforgása alatt letarolta az internetet és a Netflix történetének legsikeresebb saját gyártású tartalma lett. A folytatással kapcsolatban eddig nem volt hivatalos információ, a sorozat alkotója, Hwang Dong-hyuk pár hete azt mondta, hogy nem biztos benne, készül-e második évad, a streamingplatform vetetői pedig úgy nyilatkoztak, hogy minden az alkotótón múlik. Most egy friss interjúban Hwang Dong-hyuk megerősítette, hogy benne van a Nyerd meg az életed második évadában. A forgatókönyvíró-rendező az Associated Pressnek nyilatkozott az alább megtekinthető videóban, és ezt mondta a folytatásról: "Nagy a nyomás, az igény és a szeretet a második évaddal kapcsolatban. Squid game szereposztás full. Szóval szinte úgy érzem, hogy nincs is más választásom. Annyit mindenképpen mondhatok, hogy lesz második évad. Jelenleg gondolkodok rajta, éppen a tervezési fázisban vagyok.
De azt gondolom, még túl korai megmondani, hogy mikor és hogyan fog elkészülni. " (Forrás: ComicBook) A túlélős dráma forgatókönyvét Hwang Dong-hyuk több mint egy évtizeddel ezelőtt írta személyes élményei alapján, akkor azonban elutasították a különböző stúdiók. Végül a Netflix dél-koreai divíziója karolta fel a projektet, mely a társadalomkritikus mondanivalójával, megkapó látványvilágával valamint kegyetlen jeleneteivel a világ szinte minden pontján népszerű lett, és a korhatári besorolás ellenére sajnos gyerekek is nézik, ez pedig nem egyszer baleseteket eredményezett. Amikor még nem volt biztos a második évad elkészülte, Hwang Dong-hyuk azt mondta, hogy amennyiben lesz folytatás, az már más jelenséget fog körüljárni, nagyon foglalkoztatja például a rendőrség. "Azt gondolom, hogy a rendőrökkel kapcsolatos kérdések nem csak Dél-Koreában merülnek fel. Látom a világ híradóiban. Főoldal. Ez egy olyan kérdés, amit fel akarok vetni. Talán majd a második évadban többet is tudok erről beszélni" - mondta akkor.
– monda Bóna Krisztián, az ALRT vezetője.
A Főpolgármesteri Hivatal Klíma- és Környezetügyi Főosztálya és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának munkatársai megkezdték a Főpolgármesteri Hivatal Munkahelyi Mobilitási Tervének kidolgozását. A BME szakértői hosszú távú stratégiát készítenek a hivatal dolgozói részére, melynek célja a fenntartható közlekedés előmozdítása, CO2-kibocsátás csökkentése és a munkába járással okozott negatív környezeti hatások mérséklése. Squid game szereposztás 2019. A Főpolgármesteri Hivatal példát szeretne mutatni a vállalati társadalmi felelősségvállalásban, és demonstrálni azt, hogy a fenntartható munkahelyi mobilitás egyben költség- és időmegtakarítással, a dolgozók javuló egészségi állapotával és fejlődő munkahelyi infrastruktúrával jár. A mobilitási terv idén júniusra készül el, és ezt követően megkezdődik annak megvalósítása. A megújult a műegyetemi Tehetségsegítő Tanács elnöke az önszerveződő társulás küldetéséről, átfogó programjáról és lehetőségeiről osztott meg részleteket.
Azt mondtuk semmit nem vesztünk, ha ezt kihagyjuk. Helyette inkább lehorgonyoztunk hajónkkal az öbölben. Vicces dolog, hogy a belépőt minden esetben a hajós kapitány szedi az utasoktól, attól aki partra szállt. Tehát mi, akik csak úszkáltunk az öbölben, azoknak ingyen volt. Végül egy percig sem bántuk, hogy nem szálltunk partra, mert így is ott voltunk és sokkal nagyobb élmény volt az öböl közepén a krisztálytiszta vízben lubickolni, mint a parton több száz turistával a fotós helyekért harcolni. Fontos infó, hogy azóta már le is zárták a May Bay-t, mert a sok turista és hajó annyira tönkretette a környék élővilágát, hogy nem tehettek mást. Így utólag belegondolva, szerencsések vagyunk, hogy még láthattuk, még ha csak a távolból is. Érdekesség pedig, hogy a lezárás után nemsokkal újra megjelentek azok a korábban ott élő cápák, akiket szintén a turizmus ijesztett el, de most visszatérhettek kedvenc helyükre. Eredetileg az volt a terv, hogy megvárjuk a naplementét az öbölben, de hirtelen akkora viharfelhők jelentek meg, hogy kapitányunk azt javasolta, induljunk vissza, még mielőtt leszakad az ég alja.
Az látszott, hogy a szigeten minden a turistákért van és a turistáknak szól. Megszámlálhatatlanul sok szállás, bár, étterem és szórakozóhely sorakozik mindenhol egymás mellett. Kicsit az is volt az érzésünk, hogy a sziget belseje úgy tele van építve, hogy már egy új fagyispult sem férne el. Érdekesség, hogy a szigetnek szomorú története van. A 2004-es cunami letarolta szinte az egész szigetet, amit azóta gyönyörűen ujjáépítettek. A rombolásból ma már semmit nem lehet látni. A cunamira talán egyedül a rengeteg evakuációs útvonalat mutató tábla emlékeztet, ami szinte minden kereszteződésben mutatja, hogy veszély esetén merre lehet a sziget legmagasabb pontjára legkönnyebben feljutni. Ketten egy hajóval romantikusan Mint Thaiföldön mindenhol, a Phi-Phi szigeteken is minden a turistákról szól. Ott is lépten nyomon mindenféle túrákat ajánlgattak. Nekünk nem volt kedvünk a rövid időnket másokhoz alkalmazkodva tölteni, így úgy döntöttünk keresünk magunknak egy saját longtail hajót. Nem volt olcsó, de azt mondtuk, egyszer nyaralunk.
Nem vagyunk egyformák. Fotózkodás helyett mi inkább egymásra és az élményre figyeltünk. Pileh Lagoon Na, a Pileh Lagoon az, ahol tényleg elállt a lélegzetünk. A vízszint elég alacsony volt, ezért még jobb színekben pompázott az egész öböl. Itt nem fürödtünk, elég volt a látvány is. Őszintén ez nekünk jobban is tetszett, mint a Maya Bay, mert itt szinte teljesen magunk voltunk. Rajtunk kívül csak egyetlen másik hajó jött arra, az is már épp ment tovább. Annyira megnyugtató volt az egész, ahogy a hajó motorjának halk zaja kíséretében "andalogtunk" a sekély vizeken. Imádtam minden pillanatát. Maya Bay A következő megállónk már a híres Maya Bay volt. Hát itt annyian voltak már, mint az oroszok. Valószínüleg sok közülük az is volt. Az évek alatt a hely annyira felkapott lett, hogy kitalálták, pénzt szednek a partraszállásért, amit nekünk a hajóbérlésen felül kellett volna fizetni. 400 bahtot (kb. 3. 500 Ft) fejenként! Egyrészt ezt mi nevetségesnek és túlzásnak is éreztük, másrészt a hatalmas tömeg egyből elvette a kedvünket, így maradt a távolról szemlélés.
Másnap délelőtt 11 óráig el kellett hagynunk a szállásunkat. Na, ne hogy már ne csináljunk még reggel valamit! Ezért Andris kitalálta, hogy gyorsan szaladjunk fel a sziget híres kilátójára. Kicsivel több mint fél óránk volt felmenni, megnézni, és visszaérni a kicsekkolásig. Rohanás volt az egész. Én nem szeretek kapkodni. Mi meg rohantunk hegynek felfelé, az akkor már tikkasztó hőségben. Sikerült is összevesznünk. Én ugyanis előre gondolkodtam: – Hogyan fogunk visszaérni időben? – Hogy fogunk kicsekkolni időben? Persze, hogy feszült voltam, és Andris ezt nem igazán értette. – De igazad lett szivem! Megérte felrohanni! A látvány lenyűgöző volt. És kicsekkolás előtt még egy utolsó zuhanyra is maradt időnk a szobánkban. Fürdés után egy ebéd és egy mangó shake, majd kora délután búcsút intettünk Ko Phi Phi szigetének is és elindultunk hajóval Koh Lantára, az utolsó tengerparti helyszínünk felé. És hogy elég volt-e az ott töltött idő? Igen is és nem is. Láttunk mindent, amit akartunk és nyilván még napokat el tudtunk volna tölteni, de számunkra a lényeg, hogy nem maradt bennünk semmi hiányérzet, amikor továbbindultunk.
Nem bántuk. Bőven elégedettek voltunk már úgy is az élményekkel. Visszaúton csak egy tengerből kiálló sziklának tűnt a déli sziget Visszaérkezés után elmentünk vacsizni (฿330 ~ 2. 900 Ft két főre). Én maradtam a jól ismert pad thai -nál, Andris viszont bátrabb volt, ő egy tom yum levest választott. Be kell hogy valljam, még nekem is ízlett. Az utolsó itt töltött esténkre nem terveztünk nagy mulatozást, szerettünk volna kicsit pihenni, mert ez a hajókázás is elég fárasztó volt. Egy kis séta után kiültünk teraszunkra és gyönyörködtünk a sziget éjszakai fényeiben. Helyi kaják Az ételek, amiket választottunk, mindenhol ízletesek és különlegesek voltak. A fűszerezés nagyon hasonlított a hazai thai ételekhez, de mégiscsak ez volt az igazi. Én sokszor a biztosra mentem, gondoltam a pad thai -t csak nem lehet annyira elrontani. Persze, amikor egyszer kétszer mást választottam, naná hogy akkor volt annyira csípős a leves, hogy nem tudtam megenni. Andris az egyik ebédnél annyira gusztusos fogást kért, hogy egyből megbántam a pad thai -t. Egy hatalmas ananász volt megtöltve rizzsel és hússal.
Sőt, látszólag nekik nagyon is tetszett és hozzászoktak az emberekhez… vagy inkább az ajándék falatokhoz. Mi azért megtartottuk a tisztességes távolságot tőlük, gondoltuk, jobb a békesség. Egy ázsiai család a kislányukkal együtt szállt partra. Persze egyből mentek a majmokhoz és az anya forszírozta a kislányt, hogy fotózkodjanak a majmokkal, akik már ugrottak is rájuk. Szürreális látvány volt, ahogy a kislánynak látszólag nem tetszett a dolog, de az anyuka csak nem hagyta és erősködött. A majmok persze érezték ezt és egyre jobban felbátorodtak, mire már rájuk is ugráltak, huzogatták a hajukat és a ruhájukat. Az anyukának ekkor esett csak le a dolog, mire sikoltozva menekítette vissza lányát a hajóba. Hiába, nem véletlenül vannak az ilyen dolgok kiírva. Még szerencse, hogy a szegény kislányt nem harapták meg. Persze nem csak ők voltak felelőtlenek. Voltak olyanok is, akik szó szerint a majmok közé feküdtek, csak azért, hogy tudjanak lőni egy jó insta selfie -t. Durva, hogy az emberek mire nem képesek egy fotó kedvéért.