Érdeklődés a kultúra és az élet, a lakosság a korai középkor növekvő skandináv országokban. Ez annak köszönhető, hogy a szenvedély régiség (rúnák skandináv pogányság mondák), és stabil kimeneti filmek és számítógépes játékok kb vikingek. Nem kevésbé érdekes a nevei a vikingek. Ezek harmonikus, nem értelmetlen és tökéletes álnevek és becenevek egy bizonyos kör számára. Kik a vikingek, hogy honnan jönnek? Vikings nevű skandináv tengerészek korai középkor (VIII - XI század). Híresek útjuk, mely nyúlik akár az észak-afrikai. Viking női never let. A vikingek voltak az átlagpolgárok Dánia, Norvégia és Svédország, aki el akarta hagyni a natív partján, és megy, hogy új és jobb élet reményében. Svéd telepesek a régi krónikák nevezzük Vikings, a dán és a norvég vikingek nevezte a normannok alapuló latin forrásokból. A legteljesebb jellemzése a matrózok viszont így a skandináv mondák, melyek közül a legtöbb, megtudtuk a nevét a vikingek, különösen az élet és a viselkedés. Emellett információkat a nevét a kutatók nagyrészt gyűjtött feliratokat rovásírásos kövek.
Viking esküvői szertartás Forrás: Origo A régészeti lelőhely, Birkó település a 9. és 10. században volt a legaktívabb, amikor a vikingek létrehoztak itt egy kereskedelmi központot. Az áru a távoli Kínából érkezett a térségbe. A skandinávok ugyanis szoros kapcsolatot tartottak fenn a muszlim világ piacaival, melyeket a kalifátusokból származó sok ezüst érme is tanúsított. A vikingek kiváló hajósok voltak Forrás: YouTube A kutatók szerint Birkó úgy működhetett, mint egy nagy olvasztótégely, ahol különböző vallási hiedelmek több nyelven jártak szájról szájra, és ahol az emberek találkozhattak a világ más részeiről érkezőkkel. Viking skandináv nevek a történelem, a középkor. Birkóban a 11. századig körülbelül ezren lakhattak, amikor a lakosság ismeretlen okok miatt egyszerűen tovább állt innen. Egyre több női viking sírhelyet fedeznek fel A birkói harcos sírja azonban nem az első olyan, amely a tudósok feltételezése szerint egy nőé volt. Két temetkezési helyet is találtak már a mai Norvégia területén, amelyek talán szintén egy-egy női harcoshoz kapcsolhatók.
A Balti-tenger a vikingek felségterülete volt Forrás: Origo Az emeletes teraszon kialakított sírhely egy kardot, egy baltát, egy lándzsát, acélhegyű nyilakat, egy kést, két pajzsot, valamint két ló maradványát rejtette. Vajpéniszű Kolbeinn és Mocskosfing Eystein – bizarr viking melléknevek a középkorból » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Mindezek egy "hivatásos harcos teljes felszerelését" takarják, ezért a helyszínt a kutatók akkoriban azonnal egy magas rangú, férfi harcos sírjaként azonosították. Női parancsnokra utal a sakk-stílusú viking társasjáték Közel száz év múlva, az 1970-es években a tudósok azonban kezdték megkérdőjelezni a korábbi feltevéseket. A később elvégzett, 2013-as csontelemzés ráadásul azt mutatta, hogy a csontváz "pontosan olyan, mintha egy nőhöz tartozna", bár ezek a bizonyítékok nem voltak elég meggyőzőek. A vikingek társadalma a férfiak uralmán alapuló patriarchális berendezkedésű közösség volt Forrás: Origo Az American Journal of Physical Anthropologyban megjelent új tanulmány szerint azonban a DNS és a stroncium izotópok elemzésén alapuló analízis (az emberi csontokban talált elem) kimutatta, hogy a csontváz "nem véletlenül látszik olyannak, mint egy nőé".
Méliusz Juhász Péter (Horhi Juhász Péter vagy Horhi Melius Péter vagy Melius Juhász Péter) (Horhi [Somogy megye, a törökök elpusztították], 1532. – Debrecen, 1572. december 25. ) református püspök, egyháztudós, író, botanikus, a magyarországi reformáció legeredetibb és legnagyobb, legszélesebb hatású vezéregyénisége.
Költők Tára VII., Bp., 1912 – 1926). - Irod. Zoványi Jenő: M. P. ifjúkora (Tanulmányok a magyar protestáns egyház és irodalom történetéből, Bp., 1887); Novák Béla: M. élete és munkái (Bp., 1899); Czakó Gyula: M. J. élete (Debrecen, 1904); Borbély István: M. (Irod. tört. Melius Juhász Péter | Magyar életrajzi lexikon | Reference Library. 1913); Rapaics Raymund: A magyarság virágai (Bp., 1932); Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936); Révész Imre: Debrecen lelki válsága 1561 – 1571 (Bp., 1936); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); Bán Imre: M. (Communicationes ex Bibliotheca Hist. Med. Hung. 1962. 23. sz. ); Halmai János: M. (Orv. Hetil. 1963. 2. )
Három veréb hat szemmel 1.