A nosztalgia és a múltba révedés időnként kifejezetten jó dolog, és mivel a múltbeli élményeink, emlékeink szerves részét képzik lényünknek és részben miatta vagyunk azok, akik, valamilyen szinten szükséges is. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy elménk gyakran megszépíti ezeket a régi emlékeket, valamint azt, hogy manapság egyébként is nagy divat rég letűnt korokat idealizálni (a popkultúra üzleti szempontból egészen szép szeletet hajtott ki magának a konkrét korszakok/évtizedek megidézésével), könnyen rájöhetünk arra, hogy a múltba vágyódás csupán egy pszichénk által módosított/feljavított, jórészt vitathatatlan igazságoknak gondolt hazugságokra épülő csalóka, hamis kép, amellyel lényegében önmagunkat csapjuk be. Ugyanis az ember hajlamos csak a jóra emlékezni és elfelejteni azt, hogy a múltban sem volt minden fenékig tejfel – problémák voltak, vannak és lesznek is, csak annak idején néhányról még nem beszéltek vagy nem kaptak annyi figyelmet, mint manapság. Edgar Wright új, az Utolsó éjszaka a Sohóban című filmjében ezek közül a témák közül tesz meg egyet a történet fő gerincének: visszahozza a sok szempontból ideálisabbnak, boldogabbnak, jobbnak tűnő '60-as éveket, annak minden bájával, csillogásával és mámorával együtt, majd vesz egy éles kanyart és megmutatja a mögötte rejlő mocskos, gonoszságot és sötétséget.
Csak John, egy másik diák szimpatikus neki. Elégedetlen a lakószobában, Ellie beköltözik egy ágyba a Goodge Place-be, amely az idős Ms Collins tulajdonában volt. Azon az éjszakán Ellie élénk álmot lát, amelyben visszarepül az időben az 1960-as évekbe. A Café de Parisban megfigyeli, hogy egy magabiztos fiatal szőke nő, Sandie érdeklődik, hogy énekesnő legyen a klubban. Sandie kapcsolatot kezd a bájos macifiú menedzserével, Jackkel. Másnap reggel Ellie egy Sandie által ihletett ruhát tervez, és szerelmi harapást fedez fel a nyakán. Ellie-nek van egy másik álma, amelyben Sandie sikeresen meghallgat egy Soho éjszakai klubban, Jack szervezésében, mielőtt visszatérne ugyanabba az ágyba, amelyet Ellie bérelt. Ezektől a vízióktól inspirálva Ellie szőkére festi a haját, megváltoztatja divatstílusát, hogy megfeleljen Sandie-énak, inspirációként használja fel ruhaterveihez, és állást kap egy kocsmában. Egy ezüsthajú férfi segíti őt, aki felismeri, hogy hasonlít Sandie-hez. További álmaiban Ellie rájön, hogy Sandie nem azt az életet éli, amilyenben remélte, és Jack elkezdi stricizni Sandie-t férfi üzlettársaival.
Ekkor kezdődnek a víziói. Éjszakánként visszaröppen a múltba, a 60-as évek Londonjába, ahol egy Sandie nevű fiatal nő élményein keresztül kóstol bele az éjszakai életbe. Az Anya Taylor-Joy által alakított dívajelölt karrierje kezdetben tündérmese-szerűen alakul, tehetségével, kisugárzásával lenyűgözi a klubtulajokat, egy bizonyos Jack (Matt Smith) személyében lovagja és pártfogója is akad, de aztán beköszönt a csúnya valóság. A revükben csak a háttértáncos szerepe jut neki, és közben a férfiak lépten-nyomon kihasználják és megalázzák, élükön Jackkel. Eloise szeretne segíteni rajta, de fogalma sincs hogyan, és közben a saját élete is egyre jobban szétcsúszik. A történet első harmadában Wright nagyon ügyesen játszik a nézővel. Eloise-hoz hasonlóan eleinte mi sem lehetünk biztosak benne, hogy mit látunk, a lány (rém)álmait, egy tényleges időutazást vagy talán a saját anyja sorsa elevenedik meg a szeme előtt figyelmeztetés gyanánt. (A film elején kiderül, hogy Eloise anyja is nagy reményekkel érkezett annak idején Londonba, de a város megtörte őt is, később pedig megölte magát. )
Az eleinte bohókásnak, vidámnak és lendületesnek tűnő sztori a sikerről, a nagy álmokról és azok megvalósításáról egy felkavaró, ijesztő, kegyetlen és könyörtelen, egész műfajokat (a coming-of-age-től a noiron át a horrorig és a giallóig) egybesűrítő moziélménnyé vedlik át. És ugyan elmélázik a múlt szépségén és ragyogásán (ha figyelembe vesszük, hogy a '60-es években az emberiség még nem a vészesen közeledő, sokak szerint már rég meg is érkezett világvége közepén állt, hanem egy elkerülhető probléma – az atomháború – tudatában élte mindennapjait, tényleg nem nehéz elhinni, hogy régen minden jobb volt), de közben nem fél megmutatni a korszak árnyoldalait. Mások következmények nélküli elnyomását és megalázását, a tehetséges fiatal lányok kihasználását, azaz a szórakoztatóipar kíméletlen, testet és lelket bedaráló természetét. Wright ritkán hibázik, és többek közt azért lehet szeretni a filmjeit, mert bármilyen zsánerhez is nyúl, általában mindig sikert arat. Lassan húsz éves rendezői pályafutása során belekóstolt már a zombifilmekbe ( Haláli hullák hajnala), a buddy-cop vígjátékokba ( Vaskabátok), a képregényadaptációkba ( Scott Pilgrim a világ ellen), a katasztrófafilmekbe ( Világvége) és az akció műfajba ( Baby Driver), ezek után nem meglepő, hogy ezúttal a horrorban próbálja ki magát.
Úgy érezte szabadon él - YouTube
Nagyvárosi farkas Beatrice Egyszer volt, hol nem volt, még a külvárosi tengeren is túl. Volt egyszer egy farkaskölyök, hallgasd meg történetét! Elunta a szülei meséjét, a meddő vitatkozást. Elszökött otthonról végleg, hogy elkezdjen egy új mesét. Mesét? Elment a városba, metróra szállt kutyába sem vették! Az aluljáróban kergette a sintér kutyának nézték Jó pénzért elmehetett volna ugatni egy ház körül. Rákapott az italra és úgy érezte szabadon él! Nem értem miért? úgy érezte szabadon él Jóra nevelték? úgy érezte szabadon él Hej-hej! Elment a városba metróra szálni, Kutyának nézték Ugatni VAU-VAU-VAU! Nem értem miért! Úgy érezte szabadon él. Jóra nevelték? (x2) kapcsolódó videók kapcsolódó dalok Beatrice: 8 óra munka A munkának vége, kijössz a gyárból, Egy vodkától erős vagy és bátor, Egy részeg fazon a kezed után nyúl, Nem tudod miért, jól belerúgsz. Mer' elfogyott a türelmed már, Pedig tovább a dalszöveghez 90742 Beatrice: Azok a boldog szép napok Már csak emlék, Mikor még nem voltál.
A probléma hatalmas és kibeszéletlen, talán ezért téved le rendre a főirányról a rendező, és a vargabetűket megsínyli a szerkezet: a sok kicsi téma nehezen áll össze egyetlen egésszé. A film mélyfúrást ígér az anyagosok világába, miközben helyzetjelentés kíván lenni a magyar ifjúságról a nyolcvanas években, de itt-ott a lakáskérdés és a szegénység-elszegényedés kérdéscsoportja is előkerül. A sok probléma között lassan elveszik, megfakul az, amelyikről a film szól(na). Más kérdés, hogy ezt akár indirekt rendszerkritikának is tekinthetjük. A rendszerváltozás előtt álló országban annyira sok a téma, hogy lehetetlen nem elbotlani bennük.
század Magyar vagyok, magyarnak születtem, Árulók és gonosztevők uralkodtak felettem, Hová sodor a szél, tizenhatmilliót? Utálom az egész ázadot! Mi jöhet még nem tudom, Olyan, mint 24598 Beatrice: Térden állva Egy őszinte szó kevés, Az őszinte szó nehéz, Ha őszinte szóval élsz lehet hogy, sokra mész, Választ adni ne akarj még ma. Gondolkozz rajta, hogy a világról elmondott szó Nem mindig 24441 Beatrice: Én is egy kicsit Szomorú, lehangoló gondolataim vannak, Egyszer neki kéne menni igazán a falnak, Elvágyódom messze, egy másik világba, Egy ugyanilyenbe, csak egészen másba. Lehettem volna forradalmár! 19878 Beatrice: A kétezredik év felé Mért kell engem folyton hülyének nézni? A kétezredik év felé Mért kell engem folyton az orromnál vezetni? Mért kell nekem folyton befogni a számat? A kétezred 19643 Beatrice: A pancsoló kisleány Az ember strandra jár, mer' ragyog az idő. 18814 Beatrice: 8 óra A munkának vége, kijössz a munkából, Egy részeg fazon a seged után nyúl, Nem tudod miért, jól beleütsz.
Én nagyon szeretek gyakorolni, remélem Te is szeretsz játszani! Ha szeretnél most játszani KATTINTS IDE és írd be a chatbe, hogy DAL.