Keresés a feladványok és megfejtések között VERNE HŐS A feladvány lehetséges megfejtései HÓDITÓ ROBUR Hossz: - Magánhangzók: - Mássalhangzók: - KERABAN Hossz: 7 db Magánhangzók: 3 db Mássalhangzók: 4 db NED LAND NEMO Hossz: 4 db Magánhangzók: 2 db Mássalhangzók: 2 db
Íme, egy remek zsarufilm, egy egyszerű történet teli világsztárokkal, akik minimálbérért dolgoztak, hogy minden összejöjjön, és íme, Sylvester Stallone 20 kilóval versenysúlya fölött, félsüketen. A filmekből tudjuk, hogy a zsaruk meló után, hétvégén össze szoktak jönni, hogy egy kis kerti grillezéssel eresszék ki a gőzt, ugrassák egymást, és kisebb szívességeket kérjenek a másiktól. Nos, az 1997-es Copland válaszol arra a fel nem tett kérdésre, hogy lehet leszervezni az ilyesmit a legkönnyebben. Rejtvénylexikon keresés: ned land - Segitség rejtvényfejtéshez. Úgy, ha minden városi rendőr ugyanabba a kertvárosba költözik, ahol aztán a kisebb munkahelyi problémákat is könnyebb megoldani, például az egyik, korábban hősként ünnepelt kolléga kettős gyilkosságot követ el. A Copland hőse a rendőrökre vigyázó rendőr, az egyszerű járőr, aki ott teljesít szolgálatot, ahol a nála magasabb beosztásban lévő zsaruk élnek, akit a többiek lenéznek, vagy inkább csak lekezelnek, de aki becsületesebb mindegyiknél. Ő Sylvester Stallone, ki más, kicsit elhízva – 20 kilót szedett fel a szerepért, amit palacsintazabálással ért el -, kissé bambán és félsüketen, hogy legyen egy kis fogyatékossága.
A döntnökök ez alkalommal a NoéDuchaufour-Lawrance-stílusú businessvárót díjazták, amelyet a párizsi Charles de Gaulle reptérre álmodott meg, majd hívott életre az Air France. Különleges ételek, italok, tabletek, wi-fi hozzáférés és megannyi extra szolgáltatás hivatott kellemessé tenni azokat az órákat, míg az utasok gépükre várnak akár egy egész napos út előtt. A cikk a Gentleman magazin 2013. WINTER számában jelent meg.
Ezek a figurák egy óriáskerék pillanatfelvételszerű felvételeiből ugranak végül saját halálukba. Lucifer és Ádám örök szócsatája pedig tökéletes humort, iróniát csempészett bele minden egyes jelenetbe, miközben kedvenc művészeim stílusát imitáló képeket pillantottam meg Henri de Toulouse-Lautrec -től egészen Antonio Sant Eliáig. A falanszter és az űrbeli jelenet akár egy modern sci-fibe is beleillett volna: csecsemők fülébe gépek duruzsolják jövőjüket, míg az emberi test fokozatosan elgépiesedik, és nem marad semmi a fém hidegségén kívül. Tökéletes orwelli vízió teljesedik itt ki. A Filmtett szerint a 2011-es év legsikeresebb magyar rajzfilmje lett Az ember tragédiája, mivel átlépte a 10 ezres nézőszámot is az év végére, szerintem nem véletlenül. Ilyen művészi és egyedi magyar rajzfilmekre van szükség a hazai piacon, annak ellenére is, hogy a mai technikai vívmányokat nézve a látottaknál színvonalasabban is kivitelezhető egy-egy animációs film. (Több jelenet nem összekötött, finom mozdulatsor volt, hanem szaggatott mozgást imitáló képek egymásutánja, a színezés egyszerű és élénk, míg a falanszterben képregényes elemek is kerültek, lásd szóbuborékok. )
E jelenet idézi leginkább a korábbi Jankovics-filmeket, többek között azt a Fehérlófiá t, ahol a jelképek össze tudják sűríteni a szöveget. A mesének nem az első jelentésrétege Ég és Föld egybeolvadása, a hős elsősorban valaki, akiért szurkolunk, és csak másodsorban az őselemek harmóniájának visszaállítója, míg Madáchnál a szimbólum-díszletek az első, a felső réteg, és az alatt gomolyog csak a történet. Jankovics Marcell értelmezése azért oly végletesen unalmas nem egy színben, mert nem többrétegű. Míg a János vitéz ben és a Fehérlófiá ban a történet egyes elemei önmaguknál többé válnak - kialakul a szimbólumvilág és a történet-világ szintézise –, itt, a Madách-adaptációban a szimbólumok alatt alig érezni az eseményeket. A legjobban megfestettek azok a színek, melyekben a szimbólumfelszín alatt a történeten túl egy újabb szimbólumréteg is felfedezhető. A legteljesebb színek azok, melyeket kiemelve valóban az a benyomásunk támadhat, hogy egy, a Madách művéhez mérhető, azzal azonos nagyságrendű mű született.
Ezért elsősorban illusztráció a film. Viszont pont akkor a leginkább magával ragadó a mű, amikor a képek nemcsak szépek vagy aláfestések lesznek, hanem önálló jelentést is kapnak. És ez az utoljára elkészült, és egyben messze a leghosszabb színre, a londonira jellemző leginkább. Sokkal bátrabban nyúlt itt Jankovics az alapanyaghoz, vagyis a drámához, mint a színek többségében. Telezsúfolta aktuális utalásokkal, kikacsintásokkal, csak képen látható, tehát a szövegtől független mikrotörténetekkel. A látvány sem annyira egységes a londoni színen belül, mint a többiben. Ez ugyan megtöri az addigi konzervatív hangulatot, viszont annyi életet lehelt ezzel a filmbe, hogy többet nyer a néző vele, mint amennyit esetleg azzal veszít, hogy a mű egységes szerkezete itt megtörik. Talán nem véletlen, hogy éppen az utoljára elkészült szín lett a legszemélyesebb. Itt Jankovics aktualizál, még a magyar történelem is kap néhány utalásértékű pillanatot, de egyébként is, itt a legkonkrétabb. A végére juthatott el odáig Jankovics, hogy vegye a bátorságot, és ne csak szépen illusztrálja a drámát, ne csak a konkrét szövegből induljon ki, hanem saját kénye szerint is terelje a nézőt.
A görögöknél is csalok, hiszen a vázafestéses korszakok egymás után következtek, nem egyidejűleg, ahogy összetömörítettem. Az álom dramaturgiáját követtem, ami látszólag kaotikus, pedig nagyon is szigorú rendszere van. A sűrítés vagy a tömörítés, amelyre az animáció is képes, jellegzetes álomtechnika. Ha lehet valaki filmesben álomszakértő, akkor én annak tekintem magam" - jelentette ki az alkotó. Mint hozzáfűzte, az egyes színek azért készültek mind más stílusban, mert különben képregényszerű lett volna a film. Madách szövegét tartalmilag is kiegészíti az animációval teremtett világ, a hosszú darabban komoly szerephez jut a szöveg és kép pontos ritmusa. "A gyors és a lassú részek váltakozása nagyon fontos. Egyiptomhoz hozzátartozik, feszültséget is teremt a piramis építésének monotóniája. Ez a háromezer évig tartó kultúra hosszabb, mint a mi civilizációnk, és ezt valamilyen módon érzékeltetni kellett. Az ott elhangzó gondolatokból csak kiszemelgettem azokat, amelyek igazán fontosak. A görög szín, mint a demokrácia kritikája nagyon szerencsésen alakult, mert akkor dolgoztam rajta, amikor már megízlelhettem, hogy milyen a demokrácia.