account_balance_wallet A fizetési módot Ön választhatja ki Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben. Egyszerű ügyintézés Egyszerűen vásárolhat bútort interneten keresztül. Nem kell sehová mennie Válasszon bútort gyorsan és egyszerűen. Ne veszítsen időt boltba járással.
Ugrás a terméklistára Akár olyan BESTÅ tárolót készítesz, ami a síkképernyőnek kedvez, akár olyat, ami a számítógépes játékokat tartja rendben, biztosan szeretnél egy ajtót is a kombinációra (vagy akár négyet). Szúnyoghálók. Az ajtó véd a portól, és eltakarja a zsinórokat és a rendetlenséget. Sokféle szín és anyag közül választhatsz, hogy olyan kinézetű és méretű legyen a megoldás, amilyet mindig is szerettél volna. Rendezés és szűrés 79 termék a találatok között
thumb_up Intézzen el mindent online, otthona kényelmében Elég pár kattintás, és az álombútor már úton is van
Iskolánk névadója Iskolánk névadója: Berzsenyi Dániel Berzsenyi Dániel, a magyar nemesi költészet - Vörösmarty mellett - legnagyobb képviselője, 1776-ban született a Vas megyei Egyházashetyén, evangélikus nemesi családból. 1790 és 1795 között a soproni evangélikus líceumban tanul. 1799-ben feleségül veszi Dukai Takách Zsuzsannát. A visszavonultan élő birtokos költői tehetségét a szomszéd faluban lelkipásztorkodó Kis János fedezi fel 1803-ban, miután évszámra magának írogatott verseit - erős lelkitusa után - megmutatja neki. Így értesül a költő munkásságáról Kazinczy, s az ő postája útján Berzsenyi országszerte híres ember lesz. Költői érdemeiért még táblabírává is megteszik. A vidéki nemes értetlenül fogadja a ráhulló babért - de sajnálja a pénzt, hogy kiadja verseit. Végre katolikus kispapok adják össze a pénzt, hogy kiadják a lutheránus földesúr kötetét. Segítene valaki Berzsenyi Dániel A magyarokhoz (romlásnak indult. ) című.... Az emésztő melankóliában szenvedő Berzsenyi költészete és egész személyisége egy letűnt korszak reinkarnációja. Osztályának ősi adottságait hordozza, amelyek őáltala, az elkésett utód által lesznek költészetté.
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke! A magyarokhoz I. Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Berzsenyi dániel magyarokhoz 1.6. Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok Dúlják fel e várt, mely sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett. Nem ronthatott el tégedet egykoron A vad tatár khán xerxesi tábora S világot ostromló töröknek Napkeletet leverő hatalma; Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő Századja s titkos gyilkosaid keze, A szent rokonvérbe feresztő Visszavonás tüze közt megálltál: Mert régi erkölcs s spártai férfikar Küzdött s vezérlett fergetegid között; Birkózva győztél, s Herculesként Ércbuzogány rezegett kezedben. Most lassu méreg, lassu halál emészt. Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik, S egy gyenge széltől földre teríttetik!
640 Ft online ár: Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett narancssárga színű ár csak internetes megrendelés esetén érvényes. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben az áthúzott (szürke színű) bolti ár lesz érvényes. 576 Ft 10%
Egy nap lerontá Prusszia trónusát, A balti partot s Ádria öbleit Vér festi, s a Cordillerákat S Haemusokat zivatar borítja. Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei, A Dardanellák bércei dörgenek, A népek érckorláti dőlnek, S a zabolák s kötelek szakadnak. Te Títusoddal hajdani őseid Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk A bölcs tanács s kormány figyelmén Állni-tudó legyen a habok közt. Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Berzsenyi dániel magyarokhoz 1.1. Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély, Nem félek. A kürt harsogását, A nyihogó paripák szökését Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. Ez tette Rómát föld urává, Ez Marathont s Budavárt hiressé.
Nem ád vissza nékem már semmi titeket! Evezzem bár körül a mély tengereket, Mint Magellán gályái. Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit Egy tündér kép elvágja! A szilaj vágyások gigászi harcait, E bujdosó csillag ezer orkánjait Bévont szemünk nem látja. Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, S későn hullnak könnyeink. Levéltöredék barátnémhoz Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem! Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. A magyarokhoz [antikvár]. Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökemre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem, A képzelet égi álmába merűlök, S egy szebb lelki világ szent óráit élem. Az őszibogárnak búsongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit, S az emlékezetnek repdező szárnyai Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.