8 (francia-olasz-német filmdráma, 180 perc, 1999) 1997 Zenebanditák 8. 4 (német-francia filmdráma, 106 perc, 1997) Comedian Harmonists 10 (német filmdráma, 128 perc, 1997) A patikusnő (német krimi, 104 perc, 1997) 1996 Nur aus Liebe (német akciófilm, 100 perc, 1996) 1995 1994 1993 Smink nélkül 5. 3 (német romantikus vígjáték, 53 perc, 1993) 1992 3 papa és 1 baba (német vígjáték, 88 perc, 1992) 1989 Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (2003) - Legjobb női alakítás: Európai Filmdíj - Legjobb női alakítás jelölés:
3 oldal 1-60 találat, összesen 144.
+ Regina on the Ladder to Success · Regina auf den Stufen német, osztrák · sorozat 1 évad · 10 rész Most néztem meg Várólista A történet 1955 és 1956 között játszódik. A keleti zónából menekülő Regina, aki szörnyű sebeket hurcol és Martin, aki az utolsó között tért vissza a német hadifogságból Németországban találkoznak szilveszter éjjel. De a két félszeg ember nehezen kerül közel egymáshoz, ráadásul mindkettőjüknek… [ tovább] 50-es évek Szereposztás Katja Riemann Regina Mark Kuhn Martin Serge Avedikian János Jeane Manson Henriette Karin Kienzer Gaby Oldenhoff
Madaras József emlékoldal | Főoldal "Nem azért vagyok, hogy mindenáron kimenjek a színpadra, vagy a kamerák elé. Azért vagyok, hogy ha kimegyek - ott legyek. Én legyek ott, nem pedig egy manírokból és rutinból összeállt szereppótlék. Ellenvethetnének persze, hogy egyszer-egyszer elbír ilyet is a pálya. A pálya igen. De én nem. "
Abban a hónapban szakszervezeti segítséggel kerül be egy nyugdíjasoknak fenntartott panzióba. Kérdem Gergőt: beugorhatnék-e a papához? Azt mondja: inkább, mint a sunnyogás. Úgy alakul: nem találkozom többé Madaras Józseffel. 2007. április 24-én Gergő felhív. Szavai rajzolják ki bennem az utolsó képet az apjáról. "Azért vagyok, hogy 'ott' legyek" - 75 éves lenne Madaras József - Színház.hu. Ül magában, a panzió apró szobájában, homloka az asztal lapján. Józsi, az isten. Már nincs benne élet. Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével
Madaras József idén augusztusban lesz 66 éves. Oroszlán. Nehezen tagadhatná. Bár a korábbi baleset miatt fizikai állapota sokat romlott, továbbra is ellentmondást nem tűrő, öntörvényű, kemény, remek humorral megáldott ember. Egy távoli, erdélyi kisfaluban, a Maros megyei Rigmányban született. Tizennégy testvére volt, akik közül még nyolcan élnek. Szülei sokat dolgoztak, de ahogy mondja, akkoriban még megfizették a jó munkát, így családjuk a gazdagok közé tartozott. Talán éppen ez a sok munka okozta szülei korai halálát. A későbbi színművész még alig múlt 10 éves, amikor családjuk Magyarországra költözött. Először a trianoni határ közelében, de már a magyar oldalon találtak szállást, majd Angyalföldre kerültek. A gyermekeknek fontos feladatokat osztottak ki a családban, így lett a kis József tüzelőfelelős. 14 évesen már hivatalosan is dolgozott: marós-vésős lett. Ebből az időszakból arra emlékszik leginkább, milyen hatalmas gépekkel kellett gyalulnia. Végső búcsút vettek Madaras Józseftől | 24.hu. – Nem volt túl szórakoztató munka, mert a torkom nem bírta a port – emlékszik vissza a korai munkásévekre.
Az "élő művészet" evolúciós törvény, szilárd bázis, ami nélkül társadalom nem létezhet. Az "élő művészet" a "kormányfő" legfőbb munkatársa. Nem függhet semmilyen párttól, mert akkor elveszti objektivitását. Objektivitás nélkül korrupttá válna, eltérne a tradíciók másolásától és nemzet-torzuláshoz, nemzetpusztuláshoz vezetne. Az "élő művészet" tehát az "élő nemzet", az "élő világ" mindenkori hajnali figyelmeztetője. Manipuláltsága ködöt szül, tudatot, lelket torzít. Érthetjük úgy is, hogy az "élő művészet" az adott társadalomban tömörített nép testi, lelki, szellemi ápolója, orvosa, papja és tudósa, játszótársa tükörtörékenységgel. Madaras József emlékoldal | Rendezések. Az "élő művészet" az uralkodó okos politikája, nélkülözhetetlen kontrollja, figyelmeztető rendszere. Az "élő művészet" mindig főszerepet kell játsszon, az "élő társadalomban", még akkor is, ha "kenyérgondok" vannak. Azért, hogy ne legyenek "kenyérgondok". SZINÉSZ = személyiségszintézis, akiben az emlékanyagok bonyolult összerendezésének alkotó küzdelme a szemünk előtt történik.
Erős, jó munkabírással rendelkező gyerek volt, ezért nem sokkal később visszakerült abba az iskolába, ahol őt is betanították, most már azonban ő okította a szakmunkásjelölteket. Később elszegődött egy kertész mellé egyetlen növendéknek, ám egy évvel később, 1955-ben innen is továbbállt. – Dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam – jellemzi azt az időszakot, amikor talán valódi férfi vált belőle. Nem tér ki arra, hogyan jutott eszébe még ebben az évben a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezni, s láthatóan nem is készült gőzerővel a feladatra: állítása szerint egyetlen verset tudott csak kívülről, s ezt szavalta el Básti Lajosnak. Felvették, pedig akkor még hatalmas túljelentkezés, verseny folyt a színészjelöltek közt. Bástinak mást is köszönhet: ő hívta fel a figyelmét József Attila verseire. Aki hallotta már, amint a művész József Attila verseit szavalja, annak nem kell bemutatni; aki azonban nem, annak talán leírhatatlan. Hiszen valójában nem is szavalja a költeményeket. Nem is mondja.
1957 -ben a főiskola KISZ első titkárává választottak. 1958-ban fegyelmi vétség miatt kizártak a főiskoláról. 1958 -ban, mint vendég a József Attila Színházban kezdtem el pályámat, nagy sikerrel. 1959 -ben a győri színház, melynek tagja voltam, Joó László igazgató fegyelmi vétségre hivatkozva, fegyelmi tárgyalás nélkül, letiltott a pályáról. Békés András, volt tanárom utasítását követve felkerestem a MÜDOSZ-ban Valenti Ágnest. Előttem telefonon beszélt a Minisztérium illetékes személyével: "Itt van nálam a vad titán, a Madaras, próbáljuk meg mégegyszer... " 1959 -ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz kerültem, a fizetésem 1. 300. - Ft volt. Ugyancsak jelentős sikerek után, mert kísérleti színházat hívtam életre, sikerrel - eltanácsoltak a színháztól - Vaszy Viktor és Kormos Lajos igazgató, illetve főrendező. A kísérleti színházról a helyi újság így ír: "Három éve nem hallottunk ilyen forró tapsot a Szegedi Nemzeti Színházban. " 1960 -ban az Állami Déryné Színházhoz kellett szerződnöm. 400. Ascher Oszkár emlékét hordom magamban szeretettel, - ember volt - művész és színházigazgató egyszemélyben.
Beszélték, hogy Olty visszavette volna, Madaras azonban nem kérte ezt. 1958-tól vendégként a József Attila Színházban, 1959-ben Győrben játszott, itt fegyelmi vétség miatt letiltották a színpadról. Felsőbb pártfogói közbenjárásra a "vad titán" Szegedre került, ahol sikeres kísérleti színházat hozott létre, de ennek ellenére renitenssége miatt innen is eltanácsolták. 1960-ban az Állami Déryné Színházhoz szerződött, majd 1961-től 1966-ig a Thália Színházban, 1966-68 között a Pannónia Filmstúdió szinkrontársulatában játszott. 1968-tól az Irodalmi Színpadnál, 1971-től a Nemzeti Színházban volt tag (1973 és 1975 között szabadúszóként élt). 1977-ben Várkonyi Zoltán hívására vendégszínészkedett a Pesti Színházban, majd 1978-ban (ahogy ő maga fogalmaz) át kellett szerződnie a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) színtársulatához. Madaras elsősorban robosztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté. Fojtott indulatú, természetes játékstílusú, markánsan fotogenikus alkat volt.