Hasznos Vicces Tartalmas Érdekes Kiváló 2016. január 19. a párjával járt itt Az étterem elhelyezkedése, kínálata remek. A felszolgálók figyelmesek, kedvesek, az ételek finomak, az ár/érték arány megfelelő. A párommal ugyanazt ettünk - chilis csirkés spagettit, amit én extra chilivel kértem (mert imádom), ehelyett mindkettőnk ételét extrázták, amit a párom kicsit nehezen viselt, de én imádtam:). 5 Ételek / Italok 5 Kiszolgálás 5 Hangulat 5 Ár / érték arány 5 Tisztaság Cadran Pizzéria Pub válasza Köszönjük szépen az értékelést! 2016. január 28., Cadran Pizzéria Pub, tulajdonos Milyennek találod ezt az értékelést? Hasznos Vicces Tartalmas Érdekes Kiváló 2015. november 16. Cadran Pizzéria Pub, Étterem Ráckevén, Pest megye - Aranyoldalak. gyerekekkel járt itt Kétszer látogattuk eddig meg ezt az éttermet. Internetről néztük ki, az értékelés és a menü alapján döntöttünk mellette első látogatásunkkor. Nyári nagy meleg volt, sajnos nem klímás a helység, de ennek ellenére kellemesen telt az idő. A nagy meleg miatt a levest kihagytuk, mexikói ételt kóstoltunk. 5 Ételek / Italok 5 Kiszolgálás 5 Hangulat 5 Ár / érték arány 5 Tisztaság Milyennek találod ezt az értékelést?
Oszd meg az oldalt a barátaiddal, ismerőseiddel is!
Élmények első kézből Gasztronómia, utazás, programok... Engedd, hogy inspiráljunk! Összes kép (69) Belső (10) Egyéb (12) Étel/ital (17) Étlap/itallap (16) Külső kép (12) Mosdó / Fürdőszoba (2)
Ritchie legújabb filmje egyszerű, mint a bot, de sokkal több, mint a szokásos Statham-féle bunyó: egy szikár bosszúmese, de roppant elegánsan és jókora tűzerővel tálalva. Vannak filmek, mint például a 007 Nincs idő meghalni, amiket már több mint egy éve tologatnak arrébb, várva a megfelelő alkalomra, a pandémia lecsengésére és a nézők visszatérésére, miközben mások szép csendben besurrannak eléjük, mint például Guy Ritchie legújabb munkája. Én speciel azt sem tudtam, hogy az Egy igazán dühös ember egy létező dolog, amíg ki nem jött az első előzetese, amiből az jött le, hogy Ritchie csinált egy jellegzetes, ennél fogva nem túl izgalmas Jason Statham filmet, kőkemény akcióval kevés dumával, minimális sztorival. Nem teljesen erről van szó. Az tény, hogy ez nem egy tipikus Guy Ritchie-film, már csak azért is, mert az Albert Dupontel főszereplésével készült remek francia A pénzszállító (2004) remake-jéről van szó – bár ez utóbbi tényt nem verték nagy dobra -, de sokkal többről van szó, mint a szokásos Statham-féle kaszkadőrshow.
Még egy óra van hátra a filmből, amikor nagyjából kibogozódnak az addig szándékosan csűrt-csavart történetszálak, feltűnik többek között Andy Garcia, a még mindig tehetségtelen Josh Hartnett (Pearl Harbor, A Sólyom végveszélyben) és a remek mellékarc, Jeffrey Donovan (Minden lében négy kanál, Sicario, A vér földje stb. stb. ), így minden együtt áll ahhoz, hogy egy látványos tűzharc végén H végre megnyugvást találjon. Vagy mégsem? Páncélautó nem? Páncélautó igen! Bár valóban nem vérbeli Guy Ritchie film, inkább kommerszebb krimi-heist-akció az Egy igazán dühös ember, rossz szavunk nem lehet rá. Statham jól hozza Stathamet, az akciók, csavarok a helyükön vannak, a karakterek ugyan halványabbak és kevésbé őrültek a megszokottnál, de még ez is belefér. Egyetlen probléma van csak, amit a rutinosabb nézők kiszúrnak majd: a szereplőválasztás alapján sejthető, hogy ki lesz a rosszember és ez egy teljesen logikátlan módon elfecsegett titokkal együtt némileg rontja a film élvezeti értékét. De ne legyünk dühösek: a Ritchie – Statham duó nagy nevekkel – Aubrey Plaza, Cary Elwes, Hugh Grant – kiegészülve jövőre bemutatja a most még cím nélküli ötödik közös (kém)moziját, ami remélhetőleg újra a régi szép Anuta-érzést hozza majd vissza az életünkbe.
Nem mindig a legkövetkezetesebben követik egymást az események, döntések, de a feszültség és az akciók kétségtelenül működnek és berántják a nézőt. A párhuzamosan zajló jelenetek kissé szájbarágósnak hatnak, az intenzív és izgalmas tűzpárbajok mégis kompenzálnak az efféle kisebb-nagyobb hibákért. Jason Statham hozza a formáját, a faarcú, félelmet nem ismerő harcost, sőt figurája már-már parodisztikusan kemény, de kár kertelni, nem röhögnénk arcon a fickót. A többiek szintén tisztességesen helytállnak, bár szerintem senki nem a színészi alakítások miatt fogja megnézni a filmet. Ezt láttad már? Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni. Az Egy igazán dühös ember nem újít műfajt, viszont igen korrekt darab, ami kicsit kiszélesíti a határait és egyszerre állja meg a helyét bosszúfilmként és rablós heist-thrillerként. Kendőzetlen, egyszerű, mégis kellően komplex, illetve folyamatosan meg tud újulni.
Guy Ritchie és Jason Statham újra együtt, de most nem blöffölnek és kettőnél több füstölgő puskacső marad utánuk. Guy Ritchie-re a filmrajongók legnagyobb százaléka a Ravasz, az agy…, illetve a Blöff rendezőjeként emlékszik. Persze voltak remek munkái Hollywoodban, sőt még egy meglepően korrekt élőszereplős Aladdin is belefért a repertoárba, mígnem két éve visszatért a gyökereihez az Úriemberekkel. Aki ezt a vonalat várná újfent, csalódni fog, az Egy igazán dühös ember merőben más stílust képvisel, de ezzel az égvilágon semmi baj nincs. H (Jason Statham) egy pénzszállító cégnél kezd dolgozni, munkája során a furgonok rakományát kell védenie. Egy fuvar alkalmával megtámadják a szállítmányt, hősünk azonban félelmet nem ismerve intézi el a fegyvereseket. A fickó láthatóan profi és nem véletlenül van ott, ahol. A kérdés annyi, hogy mi a motivációja? Az Egy igazán dühös ember első blikkre a sokadik Jason Statham akciófilmnek tűnik és a felvezetés alapján talán helytálló is a feltételezés. A bivalyerős nyitójelenet után H mindennapjait követjük, ahogy a maga rideg módján igyekszik beilleszkedni új helyére.
Ugyanis az Egy igazán dühös ember akciójelenetei nem az új agyonkoreografált szürreál hagyományát viszik tovább, hanem a jó öreg, keményvonalas lövöldözést. Persze, a John Wickek és Tyler Rake -ek idején ez már kicsit kevésnek hathat (őszintén hiányoltam a látványosan vágott és vezényelt akciószerkezeteket), de legalább nem kell azon fognunk a fejünket, hogy az ellenség már megint önszántából szaladt bele egy fejlövésbe. Az Egy igazán dühös ember tényleg egy igazán régimódi akciófilm, ami nem esik túlzásokba, nem akar kitörni. Guy Ritchie itt nem akart "önmaga" lenni, csak megalkotta maga saját karakter tekintélyre építő bosszúfilmjét. Nem ez élete műve, de a filmét nézve nem is ezt szánta annak. Sokkal inkább olyan, mintha meg akarta volna mutatni, hogy a teatralitás és a szürreál akciójelenetek nélkül is van relevanciája és létezési joga a stabil vázakra felhúzott akciófilmeknek. Tőle kicsit szokatlan ez a letisztultság, de amint elindul a stáblista, rögtön érezzük, hogy érti ő azt is, ami nem ő. Egy igazán dühös ember (Wrath of Man) – amerikai akció-thriller.
Az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy nem az akinek mondja magát, arról viszont sejtésünk nincs, hogy mit keres itt. Persze szépen lassan elkezd összeállni kép és nem ér hatalmas meglepetésként, amikor felfedik a kártyákat, ám Ritchie remek eszközökkel adagolja az információmorzsákat. A film legnagyobb erénye, hogy szegmensekre van osztva és mindegyik más perspektívából mesél. Az időbeli ugrálások és az epizodikus elbeszélésmód sokszor hat izzadtságszagúnak és hatásvadásznak, jelen esetben azonban a cselekmény javára vált, sőt mindig meg tudta újítani azt. Az első felvonás, mint említettem a ismerkedésről szól, felépítik H karakterét, könyörtelen stílusát. Ezt követően kiderül a motiváció, s kvázi minden szereplő más megvilágításba kerül, így az összkép is egyfajta gengszteres bosszúfilmmé változik. A harmadik felvonás újfent lép egy merészet, Ritchie főszereplőt vált és megismerjük a folyamatot, ami az erőszakhullámhoz vezetett. A zárás a beteljesedésé, melyet egy hosszú, több mint 20 perces rablás szekvenciába csomagoltak.
FILMKRITIKA – Ritchie remekel ebben a Christopher Nolan-féle akcióthrillerben, amelyben egy halálos "róka" (Statham) vállal munkát egy Los Angeles-i pénzszállító cég "tyúkóljában". Amikor H ( Jason Statham) megjelenik a Guy Ritchie "Az ember haragja" című filmjében, a Fortico Securitynél senkinek sincs sok oka gyanakodni, hogy más indítéka is lehet, mint a páncélszállító cég pénzének védelme. Az új fickó – aki nagyon hasonlít a "Crank" és a "Transporter" filmek kopasz fickójára – nem vesztegeti a szót. A háttértörténete stimmel, ahogy a referenciái is. Jól lő, de nem annyira jól, hogy feltűnést keltsen. Csak egy újabb őr egy tapasztalt csapatban, amely nemrég két emberét is elvesztette egy véres rablás során. H nem viccel Az első munkanapján azonban néhány rabló megpróbálja kirabolni H teherautóját, és ő nem tudja megállni, hogy ne mutassa meg nekik, hogy komolyan gondolja a munkáját. Ami egy 2, 5 millió dolláros rablás lehetett volna, végül úgy végződik, hogy a munkatársai biztonságban vannak, a pénz is, fél tucat bünöző pedig holtan hever.