A Wikiszótárból, a nyitott szótárból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Angol Főnév pituitary gland ( tsz. pituitary glands) ( orvostudomány) agyalapi mirigy hipofízis A lap eredeti címe: " " Kategória: angol-magyar szótár angol lemmák angol főnevek angol megszámlálható főnevek angol többszavas kifejezések en:Orvostudomány
Angol Magyar posterior adjective [UK: pɒ. ˈstɪə. rɪə(r)] [US: ˌpɒ. ˈstɪ] hátsó (posterior) ◼◼◼ melléknév utólagos ◼◼◻ melléknév hátulsó (posterior) ◼◼◻ melléknév későbbi ◼◼◻ melléknév posterior [ posterior s] noun [UK: pɒ. ˈstɪ] posterior (posterior) ◼◼◼ főnév altest ◼◻◻ főnév farokrész ◼◻◻ főnév fenék ◼◻◻ főnév far ◼◻◻ főnév alfél főnév posterior [UK: pɒ. ˈstɪ] vm után következő pituitary adjective [UK: pɪ. ˈtjuːɪ. tə] [US: pə. ˈtuːə. ˌ] agyalapi ◼◼◼ melléknév pituitary [pituitaries] noun [UK: pɪ. ˌ] agyalapi mirigy ◼◼◼ főnév hipofízis (glandula pituitaria) ◼◼◻ főnév agyfüggelékmirigy (glandula pituitaria) főnév hipofízis… (piuitarius) főnév pituitary [UK: pɪ. ˌ] agyalapi mirigyhez tartozó (piuitarius) hipofízishez tartozó (piuitarius) posterior constituent noun [UK: pɒ. rɪə(r) kən. ˈstɪ. Pituitary gland: Magyarul, fordítása, szó jelentése, szinonimák, kiejtés, átírás, antonimák, példák | HTML Translate | Angol magyar fordító | OpenTran. tjʊənt] [US: ˌpɒ. ˈstɪ kən. tʃuːənt] utótag főnév posterior end [UK: pɒ. rɪə(r) end] [US: ˌpɒ. ˈstɪ ˈend] hátsó perem posterior staphyloma [ posterior staphylomata] noun [UK: pɒ. ˈstɪ] hátulsó szaruhártya csap (staphyloma posterior) főnév posterior chamber [ posterior chambers] noun hátsó szemcsarnok ◼◼◼ főnév pituitary gland [ pituitary glands] noun [UK: pɪ.
A kapcsolat a tobozmirigy és az agyalapi mirigy között az előbbiek eredményeként. 8. The relation between the pineal gland and the pituitary body as a result of the above. 8. Literature A legnépszerűbb lekérdezések listája: 1K, ~2K, ~3K, ~4K, ~5K, ~5-10K, ~10-20K, ~20-50K, ~50-100K, ~100k-200K, ~200-500K, ~1M
Hypothalamo pituitary: Magyarul, fordítása, szó jelentése, szinonimák, kiejtés, átírás, antonimák, példák | HTML Translate | Angol magyar fordító | OpenTran
A magyar mozikba is eljutott az életközépi válságuk miatt tudományos alkoholizálásba kezdő dán tanárok története. A Még egy kört mindenkinek idén Oscar-díjat nyert, és ez nem véletlen: éppen eléggé hollywoodi ahhoz, hogy Amerikában is nagyra értékeljék. Nagyszerű rendezője, Thomas Vinterberg mindenesetre akkor is megérdemli a sikert, ha messze nem ez a legjobb filmje. Kritika. Négy középiskolai tanár kaviárt rendel egy elegáns étteremben. Nem álomjelenetről van szó, nem is gúnyos szatíráról vagy science fictionről, csak egy hétvégi baráti találkozóról valahol Koppenhágában, ahol még kaviárra is telik a tanári fizetésből. Ez a Még egy kört mindenkinek egyik kulcsjelenete. Négy hősünk ekkor határozza el, hogy tudományos kísérletbe kezdenek: folyamatos piálással fogják tölteni a napjaikat. Maradéktalanul elégedett emberek persze nem vágnak bele ilyen vállalkozásba, de hát maradéktalanul elégedett emberek, úgy tűnik, még Dániában sincsenek. A történet főhőse, Martin az életközépi válság jellegzetes jeleit mutatja.
Ezt otthon talán szőnyeg alá söpörhette, ám ambiciózus diákjai a felvételi előtt nem hagyták szó nélkül a férfi közönyös tanítási módszerét. Martinnak változnia kell, ám szemmel láthatóan teljes a tanácstalanság és reménytelenség a férfiben. Néhány tanártársával, egyben barátaival egy éjszakai iszogatás után úgy döntenek, egy érdekes kísérlet alá vetik magukat: hétköznaponként, munkaidőben kiegyensúlyozott időközönként pohárhoz nyúlnak, és épp annyi alkoholt visznek be szervezetükbe, amivel levetkőzhetik alapvető szorongásukat. A kísérlet szinte azonnal pozitív eredményeket hoz magával, nem csak Martin tanári teljesítménye, de magánélete is javulni kezd a feleseknek hála, ezzel együtt pedig barátai is hasonló élményekről számolhatnak be. Csakhogy a kísérletező kedvű tanárok nem is realizálták, hogy a tűzzel játszanak. A Még egy kört mindenkinekről nem könnyű általánosságokban beszélni, épp ezért nem tudom garantálni, hogy spoilermentes marad a cikk. Vinterberg filmje elsősorban a bivaly erős alakításokkal hat a nézőre, de nem tudok nem arról beszélni azonnal, hogy mennyire mesteri és talán soha nem látott mutatvány mindaz, amit véghezvitt az alapvetően is érdekfeszítő elgondolásával.
Thomas Vinterberg író/rendező és Mads Mikkelsen legutóbb a szintén komoly és erős témával foglalkozó, hét évvel ezelőtti filmben, A Vadászatban dolgoztak együtt. Most újra szemügyre veszik a középkorú férfiak életét, az alkoholizmust egy keserű melodrámában, mely egyúttal sok megmosolyogtató jelenetet is tartalmaz, azonban mégsem vehetjük vígjátéknak a Még egy kört mindenkinek című filmet. Mikkelsen Martint, egy dán történelemtanárt alakít, akinek az élete úgy telt el, hogy szinte észre sem vette. Gyermekei sem vesznek tudomást róla, diákjai pedig inspirálatlan tanárnak találják, akiből régen kifogyott a szufla. Feleségétől – éjszakás munkája miatt is – szinte külön életet él, szóval így összegezve nem épp a legrózsásabb a helyzete. Felismerésére akkor ébred rá, amikor három barátjával egy vacsora keretén belül elkezdenek önmagukról jóízűen beszélni, és pár óra alatt mindegyikük totál seggrészegre issza magát. A négy tanár – ének-történelem-testnevelés-pszichológia – jó pár bor legurítása után elkezdik kitárgyalni azt az elméletet, mely egy bizonyos Skarderud pszichiátertől született.
Közvetetten már nem, de gyűlöltem. Évekig "kellett" járnom ilyesmi társaságba, és nagyon nem volt jó. Én voltam a kényeskedő spoiler, mert húztam a szám, hogy mások mennyit képesek vedelni. Meg azért is, hogy nem lelkesedtem azért, hogy bizonyos személy is partner volt ebben. Nekem nem ez a jó társaság fokmérője. (Sőt! ) Én alkohol nélkül is jól tudom érezni magam. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok absztinens. A különbség annyi, hogy tudom, hol a határ, és egy pohárral én hosszú órákig elvagyok. Vizsga. Öhm. Ezen azért én is mosolyogtam. Hát igen, ebben azért lehet valami. (De tényleg nem szabad rászokni!!!! ) Az viszont tény, hogy jobb, mint a csoki meg a szőlőcukor. (azok szerintem sz…t se érnek. :'D) Aztán. Ez a film előhúzott belőlem (is) emlékeket. Eszembe jutott a sok nemtanuló, "szarokbele", aki átmegy a vizsgán, gyakran jobb jegyekkel, mint aki tényleg végig készült… -. -" Hurrá. És így a végére még egy kritika: annyira átlátszó volt, mondhatni borítékolható, hogy spoiler. Már a legelején.
A végpontokon négyük közül Martin és Tommy áll. Míg Tommytól láthatóan nem áll távol a reggeli indító, Martin az a típus, aki ugyan nem rendszeresen, de akkor nagyon ad az érzésnek és másnap snittekből próbálja összerakni a képet. És itt nem mehetünk el Mads Mikkelsen fájdalmas alakítása mellett. Ahogy az éttermi jelenetek alatt barátai körében vívja belső harcát a józan ész és mértéktartásra képtelen énje közt, ugyanez játszódik le pepitában családi vacsorák alkalmával is. Az alkohol segítségével visszakerülnek a fiatalságukhoz, a taposómalomból való kiszakadáshoz, egy mentséget jelent számukra. Egy kötelezettségek, szabályok és elvárások nélküli dimenzióba rántja őket. Ráadásul Martin saját önigazolásának felmentő seregeként tekint Churchillre, Hemingwayre, szépen beépítve azt a tananyagba is. Giccses közhelyek helyett Vinterberg ismét egy olyan terepen bóklászik, ahol érzelmi magasságok és mélységek legszélesebb skáláján játszva juttatja el a nézőt a katarzisig. A film az utolsó jelenetében nyer értelmet, a kísértés és a józan ész örök viadalának állítva emléket.
Szép pillanat, amikor a zenetanár a kóruspróbán rávezeti a diákokat, hogyan éljék át jobban az előadandó művet. Bájos, amikor Nikolaj elaltatja a gyermekét, vagy amikor Martin evezni megy a családjával. Vinterberg szereplői esendők. Küzdenek, néha botlanak, de mindig igyekeznek talpraállni, és nehézségeik, bánatuk, kiszolgáltatottságuk ellenére is szeretik az életet. A film műfaja meghatározhatatlan. Épp annyi benne a kacagtató jelenet, mint a drámai vagy az érzelmes, mégsem mondanám tragikomédiának, víg- vagy melodrámának, és főként nem romantikus drámának. Talán a szociodrámához áll legközelebb, ahhoz viszont túlságosan humoros. Számomra leginkább életünk ellenpólusainak bemutatásáról szól. Arról, hogy barátoktól körülvéve is lehetünk magányosak és elveszettek. Arról, hogy a letörtség mögött is ott húzódik életigenlésünk. Arról, hogy bármikor lehet újrakezdeni, ha akarjuk. Vagy nem, ha nincs hozzá elég erőnk. Vinterberg voltaképp ódát készített létünkről, ám műve egyúttal figyelmeztet is: nagyon vékony a határ a boldog, örömteli és a zaklatott, mélybe rántó állapot között.
Mivel az alkohol egy méreganyag, ezért a szervezet azon dolgozik, hogy azt a lehelet, a verejték és a vizelet útján minél gyorsabban kiürítse, ezért aztán a 0, 05%-os koncentráció fenntartása elég nehézkes. Ehhez rendszeres, mért fogyasztásra lenne szükség a teljes nap folyamán, ami azt jelenti, hogy a napi és heti egységnyi bevitel hamarosan meghaladná a maximálisan ajánlott szintet. A mérsékelt alkoholfogyasztásnak lehetnek pozitív hatásai. A kis mennyiségben fogyasztott alkohol egyébiránt növelheti a szociabilitást. Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy kis dózisban az alkohol fokozza az önbizalomérzet, valamint az enyhe mámorral járó kognitív fókuszvesztés kreatívabb és változatosabb problémamegoldó stratégiákhoz, bátrabb idegennyelv használathoz, élesebb memóriához és bizonyos típusú információk hatékonyabb feldolgozásához vezethet. Ezzel szemben az analitikus problémamegoldó készségek, amelyekre a munkahelyen fokozott szükség van, az alkoholfogyasztás hatására mérséklődnek. Fontos kiemelni, hogy ezek a megfigyelések laboratóriumi körülmények között zajlottak, senkinek sem tanácsos kipróbálnia.