Az egyiknél éppen dolgozott, én pedig odaültem a másik mellé, mert mindig kerestem a társaságát, és vártam, hogy mikor lesz egy aranyat érő megjegyzése, mert volt ilyen bőven. Tanítani is úgy tanított, hogy csak a lényeggel törődött, a zenemű lényegével. Szóval ezen a bizonyos alkalmon, amikor beültem mellé, kivételesen nem ő választott, hanem én. Elindítottam a YouTube-on Mozart Requiemjét, amire egy nagy sóhaj kíséretében azt mondta, hogy "hú fiam... ez egy nagyon nagy zene, hallgassuk meg". Végig is hallgattuk az egészet. Apám az ismeretlen zeneműveket is tudta értékelni, bár nem sok olyan darab létezik, amit Ő nem ismert volna. Hasonló a zenei ízlésünk, de nem teljesen egyforma. Bizonyos szerzők megítélésében például nem értettünk egyet, de ez így volt rendjén, megfértünk egymás mellett, és ki is egészítettük egymást. A legendás zongorista fiával lép színpadra a pécsi zseni | pecsma.hu. Valójában úgy érzem, hogy benne találtam meg a szellemi társamat, akivel fél szavakból is értettük egymást. Kocsis Krisztián régebben rockbandában is zenélt Fotó: Polyák Attila - Origo Annak idején játszott egy rockbandában is.
A mostani koncert a Papp László Budapest Sportarénában lesz, ami azért szintén nem egy hétköznapi helyszín komolyzenei koncertekhez, hiszen nem olyan az akusztikája. Milyen nehézségekre számít ezzel a helyszínnel kapcsolatban? Az Arénában sokszor voltam már, igaz, csak rockzenei koncerteken. Nem mindig volt világklasszisnak mondható a hangosítás, sőt többnyire csalódást okozott. Kocsis Krisztián zongora koncertje a PostART-on - PostART Budaörs. Legutóbb, a Black Sabbath-koncert esetében viszont egészen jól sikerült megoldaniuk. Most nagyon is együttérzek a hangosítókkal, hiszen komoly feladat lesz nekik egy klasszikus zenei koncertet kierősíteni, a művészeknek pedig biztosan kompromisszumot kell majd kötniük. A koncert óriási pozitívuma viszont az, hogy az Arénában egyszerre nagyon sok emberhez eljuthat az élmény, míg például egy Zeneakadémián megrendezett koncert esetében sokan lemaradhatnak a kevés számú férőhely miatt. Meglesz az Arénának is a maga varázsa, és azt gondolom, hogy ezt kell majd megragadni, erre kell fókuszálni, nem a negatívumokra. Mit játszik majd a koncerten, és miért pont azt választotta?
Ez persze később még változhat, azonban egyetértek édesapámmal abban, hogy nem a tanításban, hanem a tanulásban hiszek. Egy jó tanár soha sem erőlteti rá a tanítványára a mindenki számára előirányzott tudásanyagot, hanem mindenkivel a képességeinek megfelelően foglalkozik, amiben egyben benne rejlik az is, hogy felismeri a kivételes képességeket, és nem akadályozza, hanem segíti azt kibontakozni. Édesapámnak saját bevallása szerint is elsősorban Bartók és Rachmaninov voltak a mesterei, és úgy érzem, hogy ez rám is igaz, annak ellenére, hogy édesapám mellett olyan nagyszerű zongoratanárok támogatását tudhatom magaménak mint Becht Erika és Dráfi Kálmán.
Gondolom, hogy a művészek nem tudják mindig megoldani a hangszerük helyszínre szállítását. Mennyire nehéz egy zongoristának, hogy sokszor egy számára ismeretlen hangszeren kell játszania? Muszáj megbirkózni a feladattal, és kihozni a legrosszabb szituációból is a legjobbat. A sportolóknál is előfordul, hogy nem a megszokott körülmények között kell teljesíteniük, viszont az emberek egy bizonyos szint fölött már elvárják a megszokott minőséget. Ez gyakran egy elég komoly stresszhelyzetet teremt, amit nem mindenki tud elviselni. Manapság, a tömegmédia világában, a fiatalok rendszeresen ki vannak téve a nyilvános megszégyenítésnek: rendszeresen látok olyasmit a YouTube-on, hogy szándékosan rossz zongoristákat raknak fel, az olyanokról meg már nem is beszélek, akiknek egyáltalán nincs önkritikájuk, és saját magukat teszik fel egy-egy közepes, vagy akár kínosan gyenge produkcióval. Ez vezetett oda, hogy sokan már a lehető legnagyobb alapossággal ügyelnek arra, hogy a nyilvánosságra hozott felvétel szinte beleköthetetlen legyen.
Vincze Máté, a Londoni Magyar Kulturális Központ vezetője a koncerttel kapcsolatban elmondta, "az angol közönség nem tapsol udvariasságból, és keresetlenül megmondják, ha valami nem tetszik nekik. Itt kétszer olyan nehéz a siker, de cserébe kétszer olyan komolyan is lehet venni. Meg kellett értetni a britekkel, hogy nem egy gyerekműsor bemutatkozó rendezvényére jöttek, hanem hogy olyan fiatal magyar zenészeket látnak, akik tényleg megállják a helyüket nemzetközi szinten is. Erkel, Kodály, Bartók, Weiner, Kurtág nemzete a mai napig világhatalom komolyzenei tehetségekben. Számukra felfoghatatlan, hogy bár az ország lakossága alig nagyobb, mint Londoné, mégis 5 évadra elegendő kis virtuózt állított ki. " Abouzahra Amira Forrás: Bartha Botond / Londoni Magyar Kulturális Központ A teltházas rendezvény közönségének soraiban a brit komolyzenei élet és a brit-magyar közélet tagjai is helyet kaptak, megjelent a Royal Philharmonic Orchestra egyik vezetője és Sir John Birch volt budapesti brit nagykövet is.
Vera a sportban, a lovaglásban sem ismer tréfát, mindent megtesz azért, hogy versenyt nyerhessen. Nem riasztja el a dresszel való trükközés sem. És itt bizony már komoly harc veszi kezdetét Sárival. Ennél a pontnál gondolkodtam el igazán, hogy vajon tényleg olyan ártatlan lány Vera, amilyennek eleinte hittem. Nem feltétlen. Leleményes és vakmerő, sokszor sajnos meggondolatlan. Pandalány olvas: Grecsó Krisztián: Vera. Nagyon megszerettem az egész könyv alatt, drukkoltam neki. Grecsó Krisztián képes volt úgy megírni a történetet, hogy egyáltalán ne érződjön a sorain, hogy ezt egy felnőtt férfi írta. Leginkább engem ez lepett meg. Biztos voltam benne, hogy remek, olvasmányos regény lesz, erre a részére viszont nagyon kíváncsi voltam. És teljes mértékben felülmúlta a várakozásaimat. Igazság szerint szívesen elolvasnék egy olyan regényt is, amiben Vera már idősebb, mondjuk 18-20 éves. Kíváncsi lennék, mennyit változott, hogyan alakult a sorsa. Nagyon-nagyon szerettem olvasni Verát és mindenképpen ajánlom Nektek, korosztálytól függetlenül!
We Love Budapest: Ha egy új Grecsó-könyv jelenik meg, arra odafigyel a szakma, az olvasók pedig nagyon várják. A Vera megírásának mi volt a tétje? Grecsó Krisztián: Őszintén mondhatom, hogy a Vera egy hiba poétikájának egy hozadéka. A Jelmezbál című novelláskötetemnél elkövettünk – a kiadóval karöltve, de természetesen enyém a hibáknak a nagy része – egy kifejezetten fontos és nagy hibát. Olyat ígértünk az olvasónak, amit a könyv nem teljesít. Az alcím a Mozaikok egy családregényből azt sugallta, hogy ez a szöveg valamilyen módon a regény tér felé közelít, nem novellák sora. Grecsó krisztián vera elemzés angolul. A fülszövegre pedig odaírtuk, hogy "és a végén összeáll a nagy egész". Ez egy hihetetlenül széttartó történetfolyam, az olvasók sok kérdésre nem kaptak választ. Fotó: Soós Bertalan Az olvasók pedig nem szívbajosak, úgyhogy én ezt igen szépen meg is kaptam a Jelmezbál beszélgetései alatt, ennek a végpontja egy kaposvári író-olvasó találkozón volt, ahol egy teszttel vártak, ami tök jogos volt. Ha ők hajlandók voltak összeszedni ezt a rohadt bonyolult családot, akkor tessék, most rajtam a sor.
És hogy fel lehet nőni a feladathoz. Author's other books Full list Related books
" Jó lenne sehol sem lenni. "
A nyolcvanas évek elején az isler volt a sztár. És anyám rögtön a csúcson akart indítani. És különben is, mi abban a bonyolult? Két kerek tésztalap, közte sűrű lekvár, mindez vastagon nyakon öntve csokival. Ennél egyszerűbb öröm nincs is. A tésztalapokhoz adott néhány tippet a Nők Lapja, és a csokiolvasztást trükkjeit is elárulta Lajos Mari, úgyhogy édesanyám jókedvűen és önbizalommal fogott a sütéshez. Grecsó Krisztián: Vera | Atlantisz Könyvkiadó. Mindjárt nyolc személyre, megduplázta az adagokat, jön a húsvét, jó lesz kínálósnak, ez lesz az első év, hogy nem bolti vacakkal kell traktálni a locsolókat. Gyerek voltam, a sütés ténye nem izgatott. Nem tudom, közben ráncolta-e a homlokát, amikor mégis kétségei lettek az expedíció sikerét illetően. Hogy voltak-e hullámvölgyek, és újabb nekilendülések. Egy dolog biztos: az eredmény gyönyörű lett. Hatalmas, feketén izzó napkorong, a bolti isler duplája, olyan volt, mint egy óriási, feszített tükrű, ragyogóan fekete csoki-tó. Nem szabadott azonnal megkóstolni, meg kellett várni apámat. Együtt ültünk le vacsorázni, és édesanyám félszegen, az alkotó leplezett izgalmával tálalta föl az estebéd után a sütit.
Az is nagyon nagy segítségemre volt, hogy Vera anyai nagyszüleit borsodiakká formáltam és így lett egy titkos nyelvük, amit a dél-alföldön nem használnak – például a foncsik, ami copfot jelent, a süsü, ami kapucnit, stb. A borsodi szavak és szokások ütköznek a dél-alföldiekkel, és ezeknek ott kell lenni az asztalnál és a szavaikban. „Vera a sajátom” – interjú Grecsó Krisztiánnal. WLB: Az asztalnál és az elhallgatásokban ott feszül még valami, ami fojtogat mindannyiunkat – a regénybeli szereplőket és az olvasót is –, az örökbefogadás témája. : Ebben a regényben van egy alapvetően görög drámába illő szituáció, ami egy valós helyzet volt a rendszerváltás előtti kelet-európai életben. Mert hogy itt, a Lajtán innen a rendszerváltás előtt az volt a pedagógiai policy, hogy az örökbefogadott gyerekeknek ne mondják el azt a tényt, hogy őt örökbe fogadták. Nem volt ebben egyébként rossz szándék, kifejezetten az vezette az akkori pedagógusokat, hogy azt a hihetetlenül nagy krízist, meg azt az elképesztően mély fájdalmat a gyerekeknek a lehető legkisebbre csökkentsék, mert ha nem tud róla, nem fáj ugye.