Használhatnák - - esetleg. Azt hiszem, úgy lesznek vele, mint a versekkel -, előbb meg kell szokni. Szíves üdvözlettel - barátnője K. Margit Előbb is a sokat emlegetett "szerkesztőnek". Komolyan értem ezt. Ő, és a "jóbarát" még annyira egy személy nekem, hogy nem tudnám - nem akarnám háborúba keverni. Prózát most - nem merek küldeni. - - - - - Egyszer felszakad minden ború - ugye? Valahogy olyan ideje volna már, hogy vigasztalás jönne valahonnét. - Most sejtelmem sincs róla, miért írtam ezt ide. Mondja meg egyszer - kérem -, hogy miért szereti az életet. Igen? Húsvétkor Pesten járok. Részmunkaidőben ELADÓ munkatársnak! állás, munka: Deichmann Cipőkereskedelmi Kft., 3516 Miskolc, Pesti út 17. | Profession. Jónak látja, hogy meglátogasson, vagy inkább ne? - A rokonszenvből (ezt az együgyű szót kell használni) egy vékony kis pókhálószál mintha már szövődött volna közénk - nem fog elszakadni? Újabban olyan nehezen közeledem az új barátokhoz, és olyan könnyedén dobálom el a régieket. - Vagy csak most van nagyon rossz kedvem. Isten vele. Miskolc, 1903. 28. Néhány alkalommal meg akartam már írni, hogy a sok szívességüket nem érdemlem -, a lapot sem, azt sem, hogy általában törődjenek velem -, mert nem tudok több verset írni.
Hogy mennyire nem veszem zokon most a gúnyolódását - bizonyság, hogy itt küldöm a "Látogatás"-t. Talán csak affektálás volt az említett ok -, igazában azért nem küldtem, mert felületes, rossz munkának látom, és nincs türelmem átdolgozni. Ám ítélje - mégpedig hamar -, míg haragos. Azért mégis szívesen üdvözli Kaffka M. Miskolc, 1903. aug. 10. Összesen 35-ök. - Milyen idegenek most nekem, hogy átolvasom. Miért nem írok? Nem izgat, nem keserít, nem bánt semmi. - Tudja - a gyöngytermő kagyló históriája. Talán leszek még egyszer boldogtalan vagy boldog -, most csendes, enyhítő -, megindítóan jó minden - - és mindenki. Jó emberek miatt nem szenvedünk, de kell, hogy hálások, egyszerűek, egészségesek próbáljunk lenni a kedvükért. A lap nagyon érdekel - és minden, ami vele jár. A régi utak – Wikiforrás. (Egy album első oldalára írt előszó. Az albumba K. M. újra leírta minden megjelent versét. ) Jó! Tehát a fejével felel a hibákért! - De igazán, nagyon is szíves és jó maga - szeretnék hosszan, sokat, megint hálálkodni, de kinevet érte.
Minibár, kávé-és tea bekészítés, vízforraló minden szobában. Ingyenes internet csatlakozási lehetőség. /Wi-FI/ Zárt parkoló, amelyet szállásvendégeink térítésmentesen vehetnek igénybe. Robogó bérlési lehetőség a mellettünk lévő motorszalonban. Kedvezményes belépőjegyek. Személyes kívánságok teljesítése. / taxi, virág, torta, belépőjegy, mobiltelefon töltők rendelése. / Igény szerinti helyi idegenvezetés. Szálláshelyünkön a nevünkből fakadóan minden a kávéról szól. Kávézónkban 3 kávéörlővel dolgozunk. Állandó Manuel kávé-és tea kínálatunk mellett mindig 2 fajta specialty kávéból választhatnak vendé sörökkel, üdítőkkel, panini és pizza kínálattal várjuk vendégeinket. Nyáron kerthelység, a gondtalan pihenéshez. Mi megteremtettük a feltételeket az Ön gondtalan pihenéséhez. Várjuk Önt szeretettel! Az árak az IFA-t nem tartalmazzák, annak fizetése érkezéskor forintban esedékes.
Ma már ilyesmik nem történnek, sőt valljuk meg, hogy a régi híres magyar vendégszeretet is kivesz lassanként. De hát nem is erről akarunk most beszélni, hanem az utakról. A régi utakról. Láttál-e már, kedves olvasóm, tavasszal, földfakadáskor alföldi dűlőutat, melyet a szekerek összevágnak? Ilyenféle volt régen az országút! Ha esős időszakban indult el az utas, akkor a sár nyelte el, ha száraz időben ment, akkor a por. Ez utóbbi még talán tűrhetőbb volt, de jaj volt annak, aki ősszel vagy tavasszal vágott neki. Az utak tele voltak gödrökkel, miket belepett a pocsolya. Ezek voltak a kottyanók vagy kotymányok. Ha besűrűsödött a gödrök pocsolyája, akkor kátyú nak nevezték ezeket az állatkínzó helyeket. Ha a szekér belezökkent ezekbe a gödrökbe, akkor nagy hűhóval noszogatták a lovakat, s ha nem moccant a szekér, az utasok leszállottak és az e célra magukkal hozott ásókkal kiásták s hévér rel – amit szintén magukkal hordtak – kiemelték a szekeret. Ha azután a lovak kirántották a sárból, akkor lefaragták a küllőkről a sarat és továbbmentek.
Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni, és másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához. Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt, amelyre még a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készült. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek. Mindenható örök Isten, a te sugallatodra indult útnak a Boldogságos Szűz Mária, hogy szent Fiadat méhében hordozva Erzsébetet meglátogassa. Add, hogy a Szentlélek indításait hűségesen kövessük, és Máriával együtt mindig magasztaljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. Forrás Magyar katolikus lexikon Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Magyar Kurír (bh)
Szűz Mária schwarzwaldi faragott keretben Kézzel festett tempera festmény németalföldi festőművésztől. A kerete gyönyörű schwarzwaldi kézi faragással fából készült és aranyozott. A képet elöl üveg védi. A huszadik század első felében kb a huszas-harmincas években készülhetett. Mérete: 20 x 21 x 2 cm.
Az ostort iszonyú erővel csapkodni kezdte, közben pedig megvadult gőzgépre emlékeztető módon fújtatott. Max Ernst: Celebesz elefánt, 1921 A gyermek ágya körül dühödten ugrabugráló apa elfelejtett (vagy inkább elfojtott) víziója kamaszkorában tért vissza emlékezetében. A látomás előhívta belőle azt a kérdést, milyen lehetett, hogyan viselkedhetett, mit tett apja azon az éjszakán, amikor ő megfogant. Ekkor – bonyolult kép formájában – újabb emlék, egy másik látomás emléke, bukkant elő benne. A kép egész gyermekkora meghatározó érzéseit sűrítette össze az isteni hatalommal felruházott apáról, aki mindent megtehet, amit gyermeke nem; a gyermek szabad mozgása így beszűkül, börtönben érzi magát, ahonnan egyedüli kiútként az álom és fantázia kínálkozik. Max tizenöt éves korában kedvenc papagája, Hornebom, hirtelen elpusztult. Ugyanekkor született meg ötödik testvére, Apollonia. Az egymással titokzatos módon összefüggő eseményekről Ernst így ír naplószerű önéletrajzában: "A gyermek – egyébként makkegészséges – fejében zűrzavar, valamiféle értelmezési káosz: mintha a teljesen ártatlan újszülött, az ugyanazon pillanatban született húgocska, Apollonia mohón eltulajdonította volna a szeretett madár életnedvét.
Később e konfliktus új fejezeteként az apa egy másik festménye is felháborította a fiút. Philipp Ernst egyik kedvenc vasárnapi időtöltése volt, hogy házuk környezetét lefestette. Amikor éppen egyik tájképét készített a házuk kertjéről, úgy érezte, csak akkor sikerülhet a kép, ha a kert közepén álló fácska nem zavarja meg a kép egyensúlyát. Nem sokat teketóriázott, gyorsan kivágta a fát. Max Ernst bűnténynek nevezte apja tettét, mondván, hogy egy hamis művészet nevében nem lehet erőszakot elkövetni a szabad képzelet és a természet ellen. Max Ernst: Oedipus-rex, 1922 Max hét éves korában magas lázzal járó fertőző betegséget kapott. Visszatérő lázálmok, illúziók gyötörték. Erről részletesen beszámolt önéletrajzában. Az ágyával szemben lévő, vörös alapon fekete csíkokra festett lambéria megelevenedett, fenyegető madárszem és orr nőtt ki belőle, durva fekete madársörénnyel. Egy különös, Philippre, az apjára emlékeztető fekete ember is megjelent, pödört bajusszal (amilyen az apjáé), ugrándozni kezdett, majd meghökkentő, ijesztő állatokat kezdett rajzolni a lambériára; a levegőbe egy vázát rajzolt, a vázába elhelyezte az állatokat, elkezdte ceruzájával forgatni a vázát, amely pörgőcsigává alakult, a ceruzából pedig ostor lett.
Spanyol lapok híradása szerint Bartolomé Esteban Murillo barokk mester egy igen értékes Madonna-festménye, a Virgen Inmaculada esett egy amatőr áldozatául, akit a kép rendbehozatalával bíztak meg, ő azonban a felismerhetetlenségig leegyszerűsítette a női arcot. Az Europa Press hírügynökség június 22-én közzétette, milyen volt a kép előtte és milyen lett a kontárkodás után. A megbízó egy magángyűjtő volt, aki előre fizetett 1200 eurót (417 ezer forint) a munkáért, és alig tért magához, amikor a teljesen elrontott festményt meglátta. A művészeti katasztrófa okozója a híradás szerint még egy második esélyt is kapott, de ekkor sem tudott mást nyújtani, csak egy valamivel jobb gyerekrajzot. Most egy szakembernek kell megkísérelnie a mű megmentését, erre azonban kevés a remény. A mostani eset hasonlít egy Jézus-freskó szerencsétlen történetére, amely 2012-ben világszerte a címlapokra került. A Zaragoza tartománybeli Borja község kápolnájának 19. századi Ecce homo freskóját egy nyolcvanéves amatőr restaurátor próbálta meg helyrehozni.
Az ifjú csakhamar túljut a válságon. De képzeletében megragad egy megmagyarázhatatlan jelenet, amelyben ember és madár azonosul". Később – Loplop névvel – önmagát gyakran ábrázolta madárként. Max Ernst: Übü imperátor, 1923 Az apa és fia közötti konfliktus következő terepe Max pályaválasztása volt. Philipp jogászt vagy teológust szeretett volna fiából nevelni. De kezelhetetlen gyermeke – minden igyekezete ellenére – festőművész lett. Bár ő is festett, számára elképzelhetetlen volt, hogy a festészetet valaki hivatásszerűen, főállásban űzze. Megvetette, "éhenkórásznak" tartotta a festőművészeket. Max apjával szembeni lázadása több diktátorképet szült a húszas évek elején: A celebesz elefánt (1921), Oedipus Rex (1922), Übü imperátor (1923). Mindhárom festmény a diktátor – az apa – jelleméhez nyújt bonyolult szimbólumokkal megkonstruált festői adalékot. De ezek a művek valószínűleg nem értek célba, mivel az apa nem követte figyelemmel tékozló fia festészeti munkásságát. Ráadásul Max olyan elvont festői eszköztárat alkalmazott, amelynek megértéséhez apjának és a hozzá hasonló nézőknek lábjegyzetekre lett volna szüksége.