Üdvözöljük! A Gergely Borház a Balaton part közelében Zánkától 7 km-re Szent Balázs-hegyen található a Nivegy-völgy szívében, Szentantalfa és Balatoncsicsó falvak határában. Borkultúránk fejlődése és egészségünk megóvása érdekében ajánljuk borainkat mindazoknak, akiknek igényük van bioborra és szeretik a jó magyar bort! Borászatunk Boraink A vidék jellegzetes szőlőfajtáit termeljük. Legnagyobb mennyiségben olaszrizlinget, juhfarkot és cserszegi fűszerest [... ] Tovább Vendéglátás Látogatóink festői környezetben kitűnő borokat kóstolhatnak, és kemencében sült specialitásunkkal is megismerkedhetnek [... ] Szállás A Gergely Borház újépítésű szálláshelye nyugodt csendes környezetben található, távol a város zajától. Molnár Családi Pince, Szentantalfa - Vendéglátóhely.hu. [... ] Rendezvényterem 2015 júniusában nyílt meg újonnan épült rendezvénytermünk, mely a nyitó évben számos jól sikerült esküvőnek és egyéb rendezvénynek adott otthont. [... ] Tovább olvasom Biogazdálkodás A 2000-es évvel áttértünk a biogazdálkodási módra, mert fontosnak tartjuk a fenntartható szőlőművelést, az együttélést a természettel.
A völgy településeinek érdekes sajátossága a sok templom. Egy-egy faluban kettőt, hármat is találhat a szemlélődő látogató. Több évszázados építmények dicsérik hajdan dicső korok emlékét. Balázs szőlőhegyen található Puszta templomrom 13. századbeli, valaha a település temploma volt, ahol Balázs-napi misét celebrálnak minden évben. Zánkán ma is álló református templom egyes részei a 12. századból származnak. A település tájházban mutatja be a régmúlt idők használati és munkaeszközeit. Itt található Európa legnagyobb Gyermek és Ifjúsági Centruma. Tagjaink: Antmann Családi Pince Cseh Családi Pince Dobosi Pincészet Gergely Borház Hertzka Birtok Lídia Borház Mersics Porta Molnár Családi Pince Molnár Zoltán Móró Pince Péringer Családi Pince Péringer Pince Rezeda Kézműves Pince Scher Családi Borpince Soma Borpince Steixner Pince Szabó és Fia Borpince Szarka Pince Szent Antal Pincészet Tagyon Birtok Theodora Étterem Vidéki Ház Vidosa Pince Zsóka Fogadója
Naponta kb. 6-8 kg szénát, 2-5 kg zabot fogyaszt. Fogai állapotáról, kopásáról állapítják meg korát. A ló változatos mozgást végez: üget, vágtat, lépked, poroszkál. A lónak csak egy ujja éri a talajt, annak is csak a hegyére lép. Az ujj köré szaruból széles pata fejlődött, amely, mint egy papucs, körülveszi és védi. Kemény felületen a pata erősen kopik, ezért patkóval védik. A lovakat a kovácsmester patkolta. A ló emlősállat. A kanca kicsinyét, a csikót fejletten hozza a világra, ellés után pár órával már talpra tud állni, és követi anyját. A kiscsikó több hónapig szopik. Az apaállat neve csődör vagy mén. A ló rokona a szamár és az öszvér. A lovak két fő típusát különböztetjük meg: a melegvérű és a hidegvérű lovakat. Az elnevezést vérmérsékletükről kapták. A hidegvérűek zömökebb termetűek, nyugodtak és erősek. Valaha a páncélos lovagokat vitték a csatába. A melegvérű lovakhoz tartoznak a mai sportlovak is. Híres melegvérű lófajtánk a lipicai ló. A sertés A sertés Az emberek már évezredekkel ezelőtt vadászták az erdők vaddisznóját.
Túlélésük nem sokon múlik: mindössze 11 megmaradt egyed leszármazottai ők. A Kölni Állatkert vezetésével zajló tenyészprogram próbálja megmenteni a fajt. Ehhez csatlakozott 1997-ben a Hortobágyi Nemzeti Park egy 2500 hektáros terület rendelkezésre bocsátásával. Magyarország összterületének 8 százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt, ennek 30 százaléka füves puszta. E területeinkre is jellemző a többé-kevésbé állandó emberi jelenlét és beavatkozás: főképp a legeltetés és a kaszálás. (, 2013) A ló az elmúlt mintegy 75 millió éves folyamatos fejlődés ellenére mindössze az elmúlt 1 millió évben van jelen változatlan anatómia formában a Földön. Ebből azon egyszerű tény következik, hogy a ló mintegy 74 millió évet töltött tanulással, Földünk ökológiai rendszeréhez való teljes mértékű alkalmazkodás elsajátításával – még a háziasítása előtt. Ez egyben azt is jelenti számunkra – emberek számára -, hogy csakis és kizárólag nekünk van mit tanulnunk a lótól és nem fordítva! Bokor Árpád, Pongrácz László, Bartos Ádám, Gulyás László: Lótenyésztés.
EREDETE Az arab ló a legrégibb kultúrfajták egyike, hatása szinte minden másik kultúrfajtában megmutatkozik. Az arab ló őse az időszámítás előtti korokban Közép-Ázsiából kiindulva elterjedt Mezopotámiában, az ősi Egyiptomban, az Arab félszigeten egészen a Pire-neusokig. A mozgékony, kitartó, szívós, igénytelen lovak a hadászatban is igen nagy jelentőségűnek bizonyultak. A különféle arab törzsek főként lovaiknak köszönhették hadi sikereiket a sivatagban vívott harcukban. Az egyes beduin törzsek különösen kitűntek lovaik kiváló minőségével. A lónemesítést a mohamedán vallás is erősítette, a leghíresebb kancacsaládokat Mohamed kancáira származtatják vissza. A XVI-XVIII. században Európában is elterjedt az arab ló. Részben a török hódításnak következtében az itt talált lóállományt nemesítették arab ménekkel, a későbbiekben pedig már tudatos expedíciókat szerveztek arab lovak beszerzése céljából. Ez idő tájt alapították a legismertebb arab lovat tenyésztő méneseket (Bábolna (1789), Radautz (1812), Janow Podlawski, Tyerszk), s szerte a világon elterjedt az arab lovak tenyésztése.
Állományuk 2005-ben 1500 egyedet számlált, és mindegyik attól a 31 lótól származik, melyek 1945-ben már fogságban éltek, és melyek nagyobb része az 1900 körül elfogott kb. 15 példánytól eredt. A londoni zoológusok és a mongol tudósok együttműködésére létrejött válalkozás eredményeként az állatkertben élő lovakat sikeresen visszatelepítették a mongol vadvilágba és 2005-re a szabadon élő egyedek száma elérte a 248-at. A Przewalski-ló A ló nevét az orosz tábornokról, Nikolai Przewalszkijról kapta(1839-1888), aki felfedező és természettudós is volt. A létezéséről szóló beszémolók alapjén sejtette, hogy él ez a faj és egy expedíció sorén meg is talélta, majd 188 1-ben írta Hagenbeck sok lovat fogott be 1900 körül, melyeket azutén állatkertekbe szállítottak. A feljegyzések szerint ezeknek az állatoknak kb. tizenkét-tizenöt leszármazottjától ered a mai populáció. A természetes populáció a ázadban kezdett csökkenni, míg a Mongóliában élő vad populáció az 1960-as években pusztult utolsó vad ménest 1967-ben látták, az utolsó egyedet pedig ezután indított expedíciók során már nem találtak egy lovat sem és több mint harminc évre a vadonból kihaltnak tekintették.
A nyolc paripa a kínai költészet és piktúra egyik állandó és kedvelt témája. Képeken olykor látni, amint egy lóra egy majom kapaszkodik fel (ma shang feng hou) ábrázolnak, amelynek szimbolikus jelentése, hogy "nyomban (mashang) emelkedj (feng) grófi rangra (hou)". A régi Kína leghíresebb festőjének, aki mesterien festett lovakat az olasz jezsuita, Giuseppe Castiglione számított, aki a 18. század első felében három császár udavari festője is volt. A 20. században Xu Beihong-ot tartották a lófestés legnagyobb mesterének. ló Kínában Kínában valószínűleg Kr. e 3000 és 2300 között háziasították a lovat. Ázsiában először Kínában húzott a ló harci szekeret (Kr. 1450 és 1050 között). A ló erejét legjobban kihasználó szügyhámot is valószínűleg Kínában találták fel a Hadakozó Államok korában (Kr. 475-221). A Han-dinasztia (Kr. 209-től a 8. századig) korának kocsiábrázolásain látható, hogy nehéz kocsit akár 6 személlyel is el tudott húzni Kínában egyetlen ló, míg másutt a világon könnyebb kocsit egy-két személlyel csak több ló bírt el.
kutatása segíti a mongol kutatók a lovak fennmaradásra tett erőfeszítéseit. A Przewalski-ló a háziasított lóhoz képest zömök testfelépítésű és rövid lábai vannak. Általában 1, 3 méter magas és 2, 1 m hosszú, a farok hossza 90 cm. Súlya kb. 350 kg. A szőrzet színe hasonló a házilovak szürkésbarna színváltozatához. A sörény körüli rész(mely felfelé mered) sötétbarna, a horpasz fakóbarna, a hastájék pedig sárgásfehér színű. A Przewalski-ló lábai gyakran halványan csíkozottak. A vadonban a Przewalski-lovak csoportokban élnek, melyek egy domináns ménből, néhány kancából és azok csikóiból á csoport jól elhatárolható területtel rendelkezik, ezen a területen belül a ménes naponta akár 10-15 kilométert is megtesz, eközben az állatok legelnek, isznak, sót nyalnak, alszanak és sárfürdőznek. A kancacsikók és méncsikók egyaránt elhagyják a szülőcsoportot, amikor elérik az ivarérett akran a domináns mén űzi el őket. A kancacsikók általában új ménest keresnek, melyhez csatlakozhatnak, és amelyben ezt követően szaporodhatnak.