2020. június 17. szerda? Oszd meg ezt az oldalt: Bosszú 1. rész tartalma Facebook Twitter Viber Messenger WhatsApp Telegram Skype Blogger Flipboard LinkedIn Reddit Buffer E-mail Gmail
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Bosszú (indulat) az emberi indulat A bosszú (La Venganza/Vengeance), 1957-es, Oscar-díjra jelölt spanyol film A bosszú (Le vieux fusil), 1975-ös, César-díjas francia film A bosszú (La revancha), 2000-es amerikai telenovella A bosszú, más néven Valentina titka (La venganza), 2002-es kolumbiai telenovella Bosszú (Revenge), 2011-es amerikai drámasorozat Bosszú (İntikam), 2013-as török drámasorozat Bosszú (I Know Things Now), a Született feleségek című amerikai sorozat epizódja
2011 tavaszától Magyarországon az RTL Klub vetítette, majd az RTL II-n, vágatlanul volt látható.
A korszakalkotó felfedezést, a dinamóelvet már 1856-ban kidolgozta, 1859. november 14-én pedig kész volt villanyindítója, mely már ezen elv alapján működött. A bizonyíték a Budapesti Magyar Királyi Tudomány-Egyetem tanszékének leltárában található: Jedlik saját kézírásával rögzítette készítésének pontos dátumát: " Egysarki villamindító – unipolar induktor. Kigondolva lőn Jedlik Ányos által, elkészítve pedig Nuss pesti gépész műhelyében ". Jedlik Ányos dinamója 1961-ből Így hát egyértelműen bizonyítható, hogy Jedlik a dinamóelvet Siemens és Wheatstone előtt legalább hat évvel felismerte, bár Ernst Werner von Siemens (1816-1892) német feltaláló szabadalmaztatta elsőként 1866-ban. 1867-ben Sir Charles Wheatstone (1802-1875) angol fizikus és feltaláló szintén megalkotta – a párhuzamos kapcsolású – dinamóelvet, de az egykori bencés szerzetes és oktató nevéhez köthető az öngerjesztés felismerése. Jedlik dinamója jóval bonyolultabb volt, mint Siemensé, kiküszöbölte a szikrázást, elérte, hogy mindig egyféle mágneses tér termelje az áramot, ráadásul egy záróvas ("delejzár") beiktatásával a gép hatásfoka is javult.
Ekkor vette fel az Ányos keresztnevet. A fiú később Győrben, majd a pesti tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 22 esztendős korában doktori címet szerzett. Jedlik már pályája kezdetén szerteágazó érdeklődésről tett tanúbizonyságot, ugyanis a fizika, a kémia és az optika terén is kutatásokba kezdett. A szertár csendjében élő, visszahúzódó tudós első jelentős felfedezése az elektromossághoz kötődött: 1821-ben, még egyetemi hallgatóként cikket publikált az általa "villanydelejes forganynak" nevezett eszközről, melyet 1827–28 táján meg is épített. Ez a furcsa nevű szerkezet egy kezdetleges villanymotor – a ma használt elektromos hajtóművek őse – volt, mely az elektromágnesességnek köszönhetően folyamatos forgó mozgást végzett. Jóllehet, a forgany feltalálása nem kizárólagosan Jedlik Ányos nevéhez kötődik, teljesítménye így is megsüvegelendő, hiszen a fiatalember önállóan, a nyugati tudósok munkásságának ismerete nélkül alkotta meg első elektromos szerkezetét. A villanydelejes forgany egyébiránt Jedlik későbbi felfedezéseit is megalapozta, hiszen az 1861-re elkészített dinamó, a hetvenes évek elejére megalkotott csöves villámfeszítő, de az 1856-ban, Pannonhalmán bemutatott ívlámpa feltalálása is annak volt
Az ünnepséget a vendégek baráti beszélgetése és kulturális műsor zárta. A Jedlik Ányos Emlékbizottság és a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola küldöttsége a megkoszorúzott szobornál Baksa Péter Győr, 2000. május
Az elõadás második felében dr. Kiss László Jedlik Ányos három nagyobb találmányát mutatta be: a "villanydelejes forgonyt", az "egysarki villanyindítót", valamint a "csöves villamfeszítõt". 2. ábra: A villanydelejes forgony modellje A villanydelejes forgony (2. ábra) a kommutátoros egyenáramú motorok õse. Mûködése a villamos áram mágneses hatásán alapul: a tengely körül elforduló elektromágnest használt, és az állórész sem egyszerû vezeték, hanem többmenetes tekercs volt. Az áram bekapcsolása után az állórész északi pólusa magához vonzotta a forgórész déli pólusát (illetve a másik oldalon az állórész déli pólusa a forgórész északi pólusát). A forgórész fél fordulatot tett, majd ekkor a forgó részben megfordult az áram iránya és ezzel a mágneses pólusok is felcserélõdtek. A forgó rész továbblendült, és a forgás folyamatossá vált. Jedlik az áramot higanyos érintkezõvel vezette be a forgórészbe. A forgó tekercs végei higannyal telt vályúba értek, a higanyban áram folyt. A vályút két, félkör alakú részre osztotta.
Az emlékérme szélén az oldalak mentén körben, az emlékérme bal oldali peremével párhuzamosan "A DINAMÓ-ELV LEÍRÓJA", a portré felett a "JEDLIK ÁNYOS", az emlékérme jobb oldali peremével párhuzamosan "1861", a portré alatt az "1800-1895" felirat olvasható. Az emlékérme jobb alsó sarkában Bitó Balázs tervezőművész mesterjegye található. A négyzet alakú emlékérme kupronikkelből készült, súlya 14 gramm, mérete 28, 43 mm×28, 43 mm, széle sima. Az emlékérméből 20 000 darab készíthető, amelyből 10 000 darab különleges – ún. proof – technológiával verhető. Az emlékérme megvásárolható 2011. január 11-től a Magyar Pénzverő érmeboltjában (Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpont, V. ker. Budapest, Szabadság tér 8-9. ), illetve honlapján ().
Jedlik Ányos Istvánra (1800 – 1895), a dinamó és a szénsavval dúsított víz feltalálójára, az Érsekújvári járásban található Szímő község híres szülöttjére emlékeztek szombaton tisztelői. Az emlékünnepség szentmisével kezdődött, amelyet Ďurčo Zoltán vikárius, Nyitra Egyházmegye püspöki helynöke celebrált. Prédikációjában a bencésszerzetes Ányos munkásságának a mai ember számára szóló üzenetétét fogalmazta meg, amely egy erős hitre és anyanyelvre építkező ember hitvallásáról szólt: "A sziklára épült házat nem tudja elmosni az ár! " A misét követően Dinnyés Soma organaművész és Bach Varga Helga operaénekes közös hangversenyét hallgathattuk meg a Szent Márton templomban. A félórás műsorukban G. F. Händel, H. Purcell, W. A. Mozart és Liszt Ferenc műveinek részleteivel gyönyörködtették az ünnepség résztvevőit, méltó hangulatot teremtve a templom előtt álló Jedlik szobor koszorúzásához. A déli harangszó kongásával megtűzdelt ünnepi szónoklatában Csáky Pál a felvidéki Jedlik Ányos István magyarságáról, a tudományban, az emberiség fejlődésében betöltött szerepéről beszélt.
Jedlik új módszert dolgozott ki, szűk térben gyorsan keletkező nyomással juttatta a gázt a vízbe. Gépe 1826-ban készült el, rendtársaival állították elő a különböző vizeket, a megfelelő sókat feloldva. Amikor Pozsonyba költözött, a szerkezet Győrött maradt. Pozsonyban fejlettebb készüléket tervezett, amelyet 1841-ben Pesten mutatott be egy előadáson tudós társainak és a közebéden kétféle szódavízzel kínálta a gyűlés résztvevőit. A nagy érdeklődés láttán határozta el, hogy gyárat alapít. Valószínű, hogy kezdetben a pincéjében dolgoztak az alkalmazottak, de 1842-ben már új helyre költöztek és a vezetését unokatestvérére Szabó Alajosra bízta. A szabadságharc idején Szabó katonaorvosként dolgozott, nem maradt sok ideje a szódavízműhellyel törődni, amelyet 1852-ben be is zártak. Jedliknek fennmaradt egy latin nyelvű fogalmazványa a szikvízgyártásról. A kézirat csak a technikai adatokat tartalmazza, azokat is vázlatosan. Benne van néhány víz összetétele és módszerek a tisztaságuk ellenőrzésére.