Justine Musk Született 1972. szeptember 2. (49 éves) [1] Peterborough Állampolgársága kanadai [2] Házastársa Elon Musk (2000–2008) Gyermekei Griffin Musk Kai Musk Saxon Musk Damian Musk Xavier Musk Nevada Musk Foglalkozása regényíró weboldal Justine Musk (Peterborough, 1972. –) [3] [4] [5] kanadai irónő, Elon Musk első felesége. Karrier [ szerkesztés] Musk a szerzője a BloodAngel című kortárs fantasy regénynek, [6] amely 2005 -ben jelent meg a Penguin Books Roc Books kiadónál. Második könyve, az Uninvited 2007-ben jelent meg, amely egy független, fiatal felnőtt olvasóknak szánt mű. A BloodAngel folytatása, a Lord of Bones 2008-ban jelent meg. [7] Musk az elsők között volt, aki a Pinteresthez hasonló oldalt használta regénytervezésre. [8] Egy 2007 -es interjúban Margaret Atwoodot, Joyce Carol Oates -t, Paul Theroux -t, George R. R. Martint, Guy Gavriel Kay -t és Neil Gaimant nevezte meg olyan szerzőknek, akikhez hasonlítani tudta írásait, [9] és könyveit műfajokon átívelő fikcióként jellemezte.
Los Angeles - Másodszor is válik Talulah Riley brit színésznő Elon Musk amerikai milliárdostól - írta a The Guardian online kiadása. Los Angeles - Másodszor is válik Talulah Riley brit színésznő Elon Musk amerikai milliárdostól - írta a The Guardian online kiadása. A válás békés lesz, a pár megegyezett, hogy a második házasságuk végét jelentő keresetet a 30 éves Riley nyújtja be. Musk egyébként már 2014 januárjában beadta a kérelmet, de azt hét hónappal később visszavonta. Közleményük szerint az elmúlt hat hónapban már külön éltek és azt tervezik, hogy "barátok maradnak". A pár először 2010-ben esküdött meg, majd 2012-ben elváltak, 18 hónappal ezután azonban újra összeházasodtak. Közös gyerekeik nem születtek, de a 44 éves milliárdosnak már van öt fia az előző házasságából. Musk a Paypal online fizetési szolgáltató társalapítója, a SpaceX és a Tesla Motors alapítója. Riley-t a magyar nézők a Büszkeség és balítélet, valamint az Eredet című filmekben láthatták. - MTI - Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről!
Grimes, eredeti nevén Claire Elise Boucher, egy kanadai zeneszerző és énekesnő. Legtöbben úgy ismerhetik, mint Elon Musk volt felesége, illetve a Cyberpunk 2077 videójáték egyik karakterének hangja és a játék egyik legsikeresebb zenéjének írója és előadója. Grimes érdeklődése a művészet iránt szinte már páratlan, olyannyira, hogy a híresség több befektetést is hajtott végre a digitális művészet világába. Rengeteg celeb szerez profitot a digitális termékek eladásából, illetve online valutából. Grimes rengeteg időt és pénzt fektetett bele, hogy digitális művészeti alkotásaiból profitot tudjon termelni, és a legújabb terméke úgy látszik meg is hozta neki a várva várt sikert. A celeb legújabb NFT (Non refoundable token) terméke egy földgömböt ábrázol, mely fölött az űr végtelenjében egy lándzsás kisangyal lebeg. Sok szakértő rögtön megállapította, hogy ez a referencia ő és a SpaceX vezérigazgatója, Elon Musk közös gyermekére utal. A kép megvásárlása eleinte 7. 500 dollárba került, ami körülbelül 5, 8 millió dollárt hozott kriptovalutában Grimes számára, alig 20 perc alatt.
Családi élet Elon Muskkal 2008-ban Talulah Riley először találkozott üzleti vállalkozássalmágus, Elon Musk. Ezt követte két év forgószél romantika, mely 2010-ben megkötötte a csomót. A pazar esküvő a Dornochi székesegyházban zajlott, közeli barátok és családtagok részvételével. Riley csak 22 éves volt abban az időben. A dolgok azonban rosszul fordultak elő, amikor 2012 januárjában Elon Musk bejelentette, hogy befejezi kétéves házasságát Riley-vel. Két hónappal az első bejelentés után Musk már válást keresett. Alig egy évvel később, 2013 júliusában, Musk ésRiley "összebékült" és újraházasodott. A ketten Musk öt gyermekével együtt éltek, Justine Muskkal történt első házasságától kezdve. 2015 újévi előestéjén azonban hír támadt, hogy Musk ismét válási kérelmet nyújtott be; bár később visszavonták. Abban az időben a pár hat hónapig külön élt, majd 2016 márciusában végül második válást nyújtott be a Los Angeles-i Legfelsőbb Bírósághoz; amelyet az adott év októberében fejeztek be. Magasság és a test mérése Korában egy nő még mindig Talulah Rileyhihetetlen fizikát tart fenn; az a fajta, amelyet általában elvárnak egy ász színésznőtől, aki szintén modellként szerepel.
Marie Claire-nek adott interjújában Justine eszébe jutott, milyen édes volt Elon az elején, mindent megtett azért, hogy felhívja a figyelmét. Justine "romantikát és szexuális energiát sugárzott" Elon szerint, ami vonzotta őt. Először az egyetemen látta, és meghívta egy kis fagyira. 'Elég nagyszerűen nézett ki. Emellett okos és intellektuális volt, valamiféle éllel. Félig bohém volt, és tudod, mint az egyetemen lévő meleg csaj - emlékezett vissza Elon. Justine azonban eleinte nem gondolta komolyan Elonnal való randevúzást, ami nem akadályozta meg. Addig hívta, virágokat és kézzel írt romantikus jegyzeteket küldött, amíg el nem nyerte Justine szívét. (majdnem) 42 + jól érzi magát - Justine. (@justinemusk) 2014. augusztus 23 Házasság Elonnal. 2000-re Justine elköltözött Elonhoz, és saját helyet kaptak, a Szilícium-völgybe költözve. Justine azt gondolta, hogy házasságot kell kötniük, amit Elonnak javasolt, aki azonnal felajánlotta, és ugyanabban az évben házasodtak össze. Később Justine emlékezett egy beszélgetésre, amelyet az esküvő napján folytattak; miközben az esküvői fogadáson táncolt, Elon azt mondta neki: "Én vagyok az alfa ebben a kapcsolatban. "
Gondold át, hogy miként tudnád megszervezni a napod úgy, hogy egyszerre csak egy dologra figyelsz, majd miután azt kipipáltad, jöhet a következő feladat – ezáltal sokkal hatékonyabb leszel, és biztosan jobban is fogod magad érezni. Munkamorál, amit a szenvedély fűt Egy másik faktor, ami segít Musknak a flow állapotba kerülni és benne is maradni, az a munkája minősége. Musk tökéletes iskolapéldája a munkamorálnak, amit a szenvedély hajt. Szereti azt, amit csinál, mert azt csinálja, amit szeret. Annyira igaz ez, hogy éjszakákon át dolgozik, akár heti 80 órát, ha arról van szó, akár az asztala alatt alszik. Ha pedig megvan a szenvedély, akkor a munka már nem munka lesz, de nem is hobbi, sokkal inkább egy misszió vagy játék, és élvezni fogod, hogy azzal foglalkozhatsz, ami feltüzel. (Azért a 80 órás munkahetet senkinek sem ajánljuk, a 40 óra is épp elég hosszú ahhoz, hogy az ember csak nyűglődjön benne. ) Nagyban gondolkodik, mert a kis dolgokból indul ki Musk nagy ötletei közül sok apró kérdésekkel kezdődik.
Aztán sötét öltönyben, sötét ingben és napszemüvegben beállt a színpad két szélére a ránézésre egy korosodó Fodor Gábort megidéző Cole Hanson kisegítő gitáros és a mindvégig kicsit flegma képpel játszó Christopher Smart basszer, majd decens kis mellényében beült a dobok mögé a csapat legifjabb tagja, Jayson Altman is, hogy a mindaddig kéken világító háttérvetítés sisteregni-villódzani kezdjen. És feltűnt a képen az őrült zseni, David Lynch, hogy felkonferálja legújabb kori múzsáját, akivel lassan már két évtizede működnek együtt, előbb a This Train és Somewhere In The Nowhere lemezeken (meg még egy-két elhullajtott dalban), legutóbb pedig már a Twin Peaks harmadik évadában is, hiszen abban Chrysta Bell játssza Tammy Preston ügynököt. De hát ezt úgyis nagyon jól tudta mindenki, aki itt megjelent. időpont: 2017. november 19. helyszín: Budapest, Dürer kert Neked hogy tetszett? Mint ahogy megjelent végül maga a tökéletes alakú Bell kisasszony is, flitteres ruhában, körömcipőben, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, és már a nyitó Real Love alatt bebizonyította, hogy a hangja legalább annyira igéző, mint kígyózó mozgása.
időpont: 2019. április 7. helyszín: Budapest, Dürer Kert Neked hogy tetszett? A zenekar most az eredeti gitárossal, Jon Sanchezzel lépett színpadra, aki pónemre kiköpött Vörös István, de lendüljünk ezen túl, mert hát ahogy gitározik, az nagyon más kategória (és azt ma már senki sem sejti róla, hogy a '80-as években két turné erejéig az Agnostic Front tagja is volt), és nem csak a lába előtt heverő két sor pedál miatt. Léteznek előadók, akik eggyé válnak a hangszerükkel, na, Jon pont ilyen. Nemrég jelent meg Chrysta Bell új lemeze, a Feels Like Love, erre a lemezre csavarodott rá az európai körútjuk is, értelemszerűen a program jelentős részét az új dalok tették ki, de nem is baj ez. Az előző koncert sokkal jobban támaszkodott a TP-világra, és ugyan most is intróként jó pár percig véletlenszerű ritmusú villanásokkal és valami fura zúgással kezdődött, de ezen kívül sokkal kevesebb alkalommal ringattuk bele magunkat abba az északi amerikai kisvárosi hangulatba, mint múltkor. Chrysta Bell zavarbaejtően testhezálló dresszben érkezett a színpadra, és ugyan most frufrut vágatott magának, de bizony női szemmel nézve is roppant dögös, főleg, ahogy minket bűvölő kígyóként tekereg, táncol, tökéletesen meg is értettem a srácokat, hogy nem tudták levenni a szemüket róla.
Mindebben egy fiatal rendező-operatőr-fotóművész-gitáros-hangszerelő, a budapesti koncerten is fellépő Dutch Rall volt segítségükre. Dutch Rall jóvoltából szinte minden számhoz erős atmoszférájú, Lynch-hangulatú, komor, időnként szürreális hangvételű videóklip készült, amiket Chrysta Bell dívafigurája ural. De az énekesnő nem csupán Lynch teremtménye: magával ragadó kisugárzása van, bársonyos, erotikusan búgó hangja, ami remekül illik a mélyre hangolt gitárok uralta, fülledt hangulatú balladákhoz. Lassú, álomszerű utazás minden egyes Chrysta Bell-koncert, a férfifantáziák megelevenedése, amik során a művésznő végigjátszik szinte minden egyes női szerepet a szívtipró démontól az elhagyott szeretőn át a bájos naiváig. A The Train című közös lemez bemutató koncertje idén augusztusban volt a patinás Los Angeles-i Bootleg Theatreben, és a közönséget túlzás nélkül sokkolta az addig szinte teljesen ismeretlen énekesnő produkciója. Az euforikus beszámolók szerint – egyik sem mulasztotta el kiemelni a hasonlóságot Isabella Rossellini Blue Velvet-jével – új ikon született.
Femme fatale. A titokzatos és csábító nő, aki erotikus kisugárzásával veszélyes dolgokra veszi rá a férfiakat. A flitteres ruhába és körömcipőbe bújt végzet asszonya, aki füstbe burkolózva énekel annak a lokálnak a színpadán, ahová a szerencsétlen főhős tér be puhakalapban, borostásan és reményvesztetten. Még csak az sem kell, hogy gonosz legyen, vagy romlott. Elég, ha megvan benne az a bűbáj, amitől megolvad az ember agya. Ava Gardner nagyon tudta ezt. Meg Lauren Bacall, Rita Hayworth. És most Chrysta Bell is tudja. Aki másfél óra erejéig hamisítatlan noir hangulatot varázsolt a Dürer Kert középső termébe. Meg még valamit: egy elképzelt észak-washingtoni kisvárost, aminek semmi mással össze nem téveszthető atmoszférája van. Mert eljött vele a tűz is. A nyolcra kiírt kezdés – előzenekar nyista – csúszott ugyan egy félórát, de igazából nem volt belőle nagy baj, mert közben már a hangulatot elég jól megalapozó dalokat játszottak be, többek közt azt a Sycamore Trees-t, ami ugye egy elég emblematikus Twin Peaks-tétel.
Chrysta Bell nem zökken ki a színpadi előadó szerepéből, pedig marha meleg van a teremben, és róla is folyik a víz, néha le is guggol és megtörli az arcát egy fekete kendővel, látszik is rajta ilyenkor, hogy kimerült, ám tényleg csak másodpercekre lesz látható a színpadi énje mögötti "civil" CB. Illetve amikor véletlenül Bukarestet mond Budapest helyett, de rögtön korrigál is, és reméli, hogy a baki ellenére szeretni fogjuk, és ez így is lesz. A dobok mögött Jayson Altman, illetve jobboldalt, a basszusgitárt pengető, vokálban segítő, faarcú Christopher Smart alázatosan, odafigyelve kísérik. Smartot elnézve a koncert vége felé egyre jobban leesik, hogy a zenéjüknek határozottan van egyfajta gótikus, new wave-es hangulata is, ami mellett persze megmaradt ez dreamy popzenének. Mindemellett az új lemez diszkószáma, a címadó Feels Like Love vagy a Do You Think You Could Love Me ezzel az élő hangzással szó szerint gyomronvágja az embert. Chrysta Bell mindehhez lemezminőségben énekel. A Twin Peaks-hangulat a vörös lángnyelves háttérvetítéssel megbolondított Real Love alatt burkolt be minket, ami közben a Pink Roomban érezhettük magunkat, a Sycamore Trees bekiabálást már csak egy mosollyal nyugtázza.
Főleg, ha ugyanaz a sejtelmes, megfoghatatlan hangulat lengi körül az alkotást. A 2011-es This Train album minden dala Lynch szüleménye, vagyis valójában zenei rendezőként instruálta és inspirálta az énekesnőt, és ezáltal kialakította azt a karaktert melyben Chrysta tökéletes alakítást nyújtott. Ezután már csak múzsaként emlegetett énekesnő 2012-es magyarországi fellépéséről sajnos lemaradtam, de az új album budapesti turnéállomását vétek lett volna kihagyni. Előzetesen jó párszor lepörgött az új album, nem is tudtam egykönnyen szabadulni a sajátos álomszerű utazást idéző szerzeményektől. Bár a We Dissolve lemez dalait is átjárja a jól ismert atmoszféra, a szürrealizmusba hajló hangulat, a kultikus rendező ezúttal nem működött közre a kiadásban. Az énekesnő Portishead, Sunn O))) és Yes tagok bevonásával rögzítette a dalokat. Jóval több soul, rock és blues jegyeket tartalmaznak a számok és markánsabb hangzás jellemzi az album egészét. A goth soulnak is hívott stílus, a tipikus Lynch-féle dream pop elemekkel keverve nagyon erős elegyet alkot, melyet tegnap este is megcsodálhattunk.
hírlevél A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében Támogatott mellékleteink Nyomtatott magazinjaink Ezt olvasta már? Jazz/World ajánló Jazz a lelke mindennek – áprilisi jazzfiesta Az igényes jazz kedvelői eddig se panaszkodhattak Budapesten, minden napra akadt valami igazán nívós esemény. Áprilisban egyenesen a fejünket kapkodhatjuk, mert egymást követik az ízletesnél ízletesebb csemegék, de a zenei határvidéken, a világzene tájékán is pörgős napok jönnek. Szívfájdalom lenne bármit kihagyni. ajánló Bartók Project: az alkalmazkodás és a szabadság egyensúlya Uri Caine nem a klasszikus zene óriásainak rá gyakorolt hatását fejezi ki merész átirataival. A világhírű amerikai zongorista és zeneszerző a Bartók Tavasz alkalmával mutatja be Bartók Project című műsorát amerikai és magyar zenésztársakkal. Ennek kapcsán mesélt arról is, hogy mit jelent neki Bartók, és mire számít a budapesti koncerten.