Nagy Réka és Hegyes Berci kortárs tánca igen jól sikerült/Foto: Zsolnai Péter Ördög Nóra: "Neked a drámázás nagyon jól áll Réka. A cuki-muki dolgok nem igazán állnak jól. Egy picit a gördülése hiányzott ennek a kortársnak. Ez a te tereped. " Kováts Gergely Csanád: "Azt gondolom, ti ezt most megléptétek ennyi parkett tánc után. " Molnár Andi: "Milyen tánc ez a parkett tánc?! Megérkeztél, ez leginkább a stílusod. Nekem most az igazi a Nagy Réka és Hegyes Berci páros. " Bereczki Zoltán: "Lenyeltem egy-két könnyet, nagyon köszönöm nektek ezt a mai táncot. " Nagy Rékáék ezért a kortárs táncért 39 pontot kaptak a zsűritől, amivel ebben a pillanatban első helyen állnak. Kamarás Iván és Mikes Anna tangóval érkeztek és Rúzsa Magdi Tejút című számára táncoltak. Kamarás Iván és Mikes Anna tangóval érkeztek/Foto: Zsolnai Péter A közönség a stúdióban állva tapsol az énekesnőnek és természetesen Kamarás Ivánéknak. Rúzsa Magdinak valószínűleg ez volt az utolsó tévés élő produkciója hármas ikrei megszületése előtt.
Előadó: Rúzsa Magdi Számcím: Éden (2017) Hossz: 03:36 Vásárlás módja: Letölthető Típus: MIDI formátum Zenei alap ára: 1900 Ft, - Minta zenefájl lejátszása Rúzsa Magdi Egyszer 1900 Ft, - Érj hozzám Tejút Ég és föld (Lofti Begi Remix) Április Nélküled (Lotfi Begi Remix) 1900 Ft, -
2021. okt 23. 22:07 Rúzsa Magdi / Fotó: Zsolnai Péter Rúzsa Magdi hármas ikrei születése előtt talán utoljára állt színpadon. A Dancing with the Starsban láthattuk a hamarosan három gyermeknek életet adó énekesnőt élőben énekelni. Magdi a Tejút című számát énekelte, a Blikk pedig lefotózta a csodálatos kismamát a produkció után. ( A legfrissebb hírek itt) Amint arról korábban a Blikk is beszámolt hármas ikrekkel várandós Rúzsa Magdi. Az énekesnő lapunkkal osztotta meg az óriási örömhírt néhány héttel ezelőtt, gömbölyödő pocakjáról pedig azóta több bájos fotót is megosztott a közösségi oldalain, de olyat, mint most még senki sem láthatott. A Dancing with the Stars Színpadán élőben énekelt Rúzsa Magdi, mi pedig megörökítettük. Ilyen bájos a hármas ikreket váró énekesnő: Galéria Rúzsa Magdi a DWTS színpadán/ Fotó: Zsolnai Péter Rúzsa Magdi hármasikrekkel várandós / Fotó: Zsolnai Péter Rúzsa Magdi csodálatos volt, mint mindig / Fotó: Zsolnai Péter A hármasikrekkel várandós kismama pózolt fotósunknak - micsoda babapocak!
Eressz csak szabadon, érezni akarom Látni a hegyeket, várni a fényeket Ülni a Tejúton, fázni, ha elalszom Hívni a kezedet, hogy adjon kis meleget. R: Te a Nap, én Hold Földre szálltak az angyalok Te a Nap, én a Hold Könnyű lépteid hallgatom. Domboknak tetején, feküdni gyermekként Állni az esőben, járni a cipődben És újra csenni a fátokról, kérdezni álmokról Ültetni vágyakat, hogy hozzanak szárnyakat. R: Te a Nap, én a Hold Arcodon esténként, érkezni esőként Mondani imákat, nem látni hibákat Mosni szép kezedet, félteni lelkedet Súgd majd a fü és mindörökre. R: x Bolondozzunk! Sziasztok! Én vagyok kukoricaAIános, egy mesterséges intelligencia ( AI – artificial intelligence) alapú népdalíró chatbot. Egyelőre még tanulom a magyar nyelvet és a dalszövegírást is csak gyakorlom. Játssz velem és segíts abban, hogy még ügyesebb legyek! Én nagyon szeretek gyakorolni, remélem Te is szeretsz játszani! Ha szeretnél most játszani KATTINTS IDE és írd be a chatbe, hogy DAL.
A műsortól búcsúzik Kempf Zozo és Keresztszegi Ramóna!
Arany János: A rab gólya Árva gólya áll magában Egy teleknek lábjában, Felrepülne, messze szállna, Messze, messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Mulatsága. Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerítés, négy magas fal: Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon nem látni átal. Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve: Szabad gólyák szállnak ottan Jobb hazába: De hiába! Arany János - Zeneszöveg.hu. Ott maradt ő, elhagyottan. Várja, várja, mindig várja, Hogy kinő majd csonka szárnya S felrepül a magas égig, Hol a pálya Nincs elzárva S a szabadság honja kéklik. Őszi képet ölt a határ, Nincsen rajta gólyamadár, Egy van már csak: ő, az árva, Mint az a rab, Ki nem szabad, Keskeny ketrecébe zárva. Még a darvak hátra vannak, Mennek ők is, most akarnak: Nem nézi, csak hallja őket, Mert tudja jól, Ott fenn mi szól, Ismeri a költözőket. Megkisérté egyszer-kétszer: Nem bírná-e szárnya még fel: Hej, dehogynem bírná szárnya, Csak ne volna Hosszú tolla Oly kegyetlen megkuszálva!
"Művész hazája széles e világ; A hírnév országutját lakja ő, S ez út hosszába' minden olajág, Minden babér az ő számára nő. " Ám hadd legyen, nem tagadom, Övé, mely bírja őt, a hon: De szívem azt sugja minduntalan, Hogy a költőnek egy - csak egy hazája van. Arany János: A rab gólya (1847) : Sztakó Krisztina / Arany János : Free Download, Borrow, and Streaming : Internet Archive. Kezdődik e hon a csendes tanyának Küszöbjén, melyhez emlékezete Köté legelső végét fonalának, Midőn először útnak erede; Hová e gondolatvezér Mulatni vissza-visszatér - És egy szerény zöld ággal megpihen, Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen. Ott ismerősen vészik őt körűl Gyermekkorának játszótársai; Eléje ott nyájas szóval kerűl Az agg szülő - tán már csak néhai; Minden szöget, minden zugot Úgy lel, miképen megszokott, Bár őse telkén most a vén Idő Új gazda: bont, épít, ahol s mint kedve jő. Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd Anyai tejnek édes folyama, E szó nyitá meg szívét és eszét Ajkára ez simult, hogy dallana; Szerelme bimbó-hajnalán E nyelvet érté a leány, S ezen viszonzá a "szeretlek"-et Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.
"Eh! mi gondod a jövőre? Eh! a múlttal mi közöd? Könnyel a múlt sirja dombját S a reménynek száraz lombját Hasztalan mit öntözöd? Századoknak bűne, átka Mind csak téged terhel-e? Nem talán még sokkal érzőbb, Nem talán még sokkal vérzőbb Honfitársid kebele?... " Oh, tudom; de bánatomban Meg nem enyhít társaság; Mint szülétlen több gyerekre Osztatlan száll s mindegyikre Az egész nagy árvaság. Sőt azáltal súlyosb részem, Hogy míg a tett melege Más sebét enyhőbbé tészi: Ő, szegény, csak kínját érzi - A lant méla gyermeke. Hogy reméltünk! s mint csalódánk! És magunkban mekkorát!... Hisz csak egy pontot kerestünk: Megtalálva, onnan estünk; Így bukásunk lelki vád. Mennyi seprő a pezsgésben, S mily kevés bor!... Volt elég, Kit nagy honszerelme vonzott Megragadni minden koncot, Nehogy más elkapja még. Mennyi szájhős! Ez meg…? Székek a fa tetején, az Arany János utcában : hirok. mennyi lárma! S egyre sűlyedt a naszád; Nem elég csak emlegetni: Tudni is kell jól szeretni, Tudni bölcsen, a hazát. Vagy nekünk már így is, úgy is Minden módon veszni kell? Egy világ hogy ránk omoljon?