Itt a farsang áll a bál keringőzik a kanál.... Egy csipet cukorral 1 dl tejet langyosítunk, belemorzsoljuk az élesztőt, 10 perc alatt felfuttatjuk. A liszthez adjuk a porcukrot, sót, olvasztott vajat, tojássárgáját, rumot és a felfuttatott élesztőt és a maradék szoba hőmérsékletű tejet. Alaposan összedagasztjuk. Ha nagyon ragad, lisztet keverünk még hozzá. Folpackkal letakarjuk és 1 óra alatt duplájára kelesztjük. A tésztát lisztezett felületre borítjuk és 1, 5 cm vastagra nyújtunk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Fánk | Oldal 2 a 4-ből | Street Kitchen. Ha kiszaggattuk az összeset, konyharuhával letakarjuk őket és 20-30 perc alatt újrakelesztjük. Közepesen meleg olajban a fánkok mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük és leitatjuk róla a felesleges zsiradékot. Tálalás Porcukorral meghintve lekvárral tálaljuk. Ha tetszett ez a szuper recept, próbáljátok ki a PISZTÁCIAKRÉMMEL TÖLTÖTT FÁNKOT is és kövessetek a facebook, instagram oldalamon és a youtube csatornámon, hogy mindig értesüljetek a legfrissebb receptjeimről!
FÁNK TÉSZTA A tejet felmelegítjük, az élesztőt egy teáskanálnyi cukorral felfuttatjuk benne 15 perc alatt. A felfuttatott élesztős tejet beleöntjük egy nagy tálba, hozzáadjuk a tojássárgáját, a reszelt citromhéjat, az olvasztott vajat és a rumot, összevegyítjük. Majd részletekben hozzászitáljuk a lisztet. Addig dagasztjuk, amíg hólyagos lesz. Ezután folpackkal lefedjük és meleg helyre tesszük, 1 órán át kelesztjük. A tésztát még egyszer átdagasztjuk, és egy belisztezett deszkán egy centi vastagra nyújtjuk. A kinyújtott tésztát kör alakú fánkforma szaggatóval kiszaggatjuk. A fánkokat meleg helyre tesszük, és addig hagyjuk állni, míg a kétszeresükre dagadnak. Forró olajban, oldalanként 2-3 perc alatt aranybarnára sütjük őket. Sütés után a fánkokat sütőrácson lecsepegtetjük, majd egy kicsit hagyjuk hűlni. Ezután megforgatjuk őket fahéjas porcukorban (eritritben). Szalagos fánk street kitchen facebook. PISZTÁCIAKRÉM A pisztáciát univerzális aprítóban finomra daráljuk. A pudingport elkeverjük a cukorral* (eritrittel) és a tejjel.
De a szelíd angyal gyakorta megjelen, S hű gonddal őrködik a gyenge emberen, Kinek mindennapon fohásza légyen így: Uram, bennünket a kisértetbe ne vígy!
« Az angyal ellenét sokáig kémlelé... Kinyujtá a kezét, s mutatva dél felé, Kiálta: 'Nézz oda! amott a rengeteg Mélyén két utazó lézeng, mint a beteg! Egyik küzd éhhalál lassú gyötrelmivel, A másikat pedig hideg, fagy ejti el; Gyorsan tehát! e két veszendő életet Siess megmenteni, ha még megmentheted! ' »Tudod, hogy útamon utól vész sem ér; De az éhelhaló számára nincs kenyér! S az elfázott testét, lelkét megégeti Azon tüznél, melyet én adhatok neki! « 'Imhol van, ami kell! jőj, nyujtsd ki jobbodat Ez a kenyér, nesze, itt a tüzed fogadd... ' - Mert betakarva volt mindkettő gondosan; - Az utazók után az ördög elrohan. Elérte azt, kinek bágyadt pilláinál Álomnak képében repkedett a halál, S a vér fagyott erén kékűlve megrekedt: És lábához dobá gyorsan a - kenyeret! Orpheus az Alvilágban – Wikiforrás. Aztán tovább rohant: a tűz még nála volt, És megkerűlve a sápadt éhen-halót, Kezébe nyomta azt harsány kacaj között... S gyorsan az elhagyott sziklára visszajött. Hah! mint rászedtelek! gondolta titkosan, S arcán a káröröm pokol-derűje van; Hah!
A kéj lecsapó mennykövénél Amit láttam, nem volt mennyország, - Uram, mutasd meg újra orcád; Tévedtem, ennyi az egész. Tévedtem - bűnt miért hazudjak? Mellet ki ver, kezet ki tördel? Én ebben a büzhödt gödörben Téged kerestelek, tudod jól. Kinek Legelső Látomása Nyíló gyermekszememben égett: A pokol fenekén is téged, Nem ezt a hitvány ördögöt. Én azt hittem, veled csatázom, Mint egykor Jákob a hegyen: Én vagy te - ámen, úgy legyen! Az alvilag mélyén . Akárki győz, győzött az isten. Én ezt a bordélyházi lármát Ezer sivító torkon át Mint égbezengő orgonát Hallgattam tátott, mafla szájjal. Amivel az ördög kinált, Ezért ittam a trágyaléből És a boszorkányok öléből, Mint aki szentelt bort iszik. Tűrtem, hogy tátott számba köpjön S könnyes szemembe, a pimasz, De most egy áruló grimasz Az álarcot letépte róla. Hát ez volt, aki nyársrahúzott, Eremből ugró vért eresztett?! És én mint mennyei keresztet Cipeltem őt a hátamon! Megállj csak - hát ez nem te voltál? Hová jutottam, istenem! Hisz őket én nem ismerem, Nem ér a játszma - kezdjük újra!
Egy hely ahol gyorsan át lehet szaladni a legfrissebb magyar híreken. Egyenlőre egy automatikus Index RSS feed küldi be a posztokat. --------------------------------------------------- Hungary, News, Magyarország, Hírek
Sötét kietlen éj, az ég csillagtalan, A holt világ felett vad vész üvölt, rohan; Mint egy őrült szellem, mely felriad s kinek Nincs teste, mégis oly borzalmas, oly hideg. A falvak házai megannyi sírhalom, Mely hóval fedve van s nincs a szomszédba nyom; Itt-ott fa áll, mint egy virasztó remete, Kinek az ég felé nyulik száraz keze. Üvölt, üvölt a vész a szörnyü éjjelen, Pusztít, ijeszt, ahol dühével elmegyen; A veres erdőnek tájéki rengenek, Mint egy elkárhozott, nyög, zug a rengeteg. Körűl a láthatár sötét, mint a korom; Fagy s álom vész erőt a fáradt vándoron, Kit a vihar s az éj utjában meglepett, Csupán a hit tart még szivénél meleget. A FIFA olyan, mint a maffia, az alvilág már a sportban van : HunNews. A veres erdőben két szomszéd sziklaszál, S egyiknek tetején magas feszűlet áll. E két orom felett találkozik vala A gonosz lélekkel az Urnak angyala. Egyik szelíd alak s mint a galamb fehér, Másik vad és sötét, minő a denevér; A jó angyal megállt az egyik tető felett, A rosz lélek szinte mellé ereszkedett. De mint az orvmadár, ha rejtett tőrbe csap, Vijjogva felriad egy percnél hamarabb; Kinek a szent kereszt nagy borzalmára van: A szomszéd kőszálon űl meg magánosan.