A regisztráció már lezárult, megteltek a buszok. Azonban kedvező lehetőség, ahogy arról már korábban hírt adtunk, hogy a MÁV-Volán-csoport járatai ötven százalékos kedvezményt biztosítanak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti eseményeire. A plébániák tehát a tömeges rendezvényekre szerveztek utakat, így a záró pápai misére 4 buszt 167 utazóval, az említett Forráspont programra egy kisbuszt, s a szombati, szeptember 11-i körmenetre pedig 2 buszt. A regisztrációk már lezárultak, de mindenki előtt nyitott az út, hogyha el szeretne látogatni a gazdag lelki feltöltődést kínáló kongresszusra. Kalocsáról és környékéről is sokan részt vesznek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson – Pápai zárómise: Hősök tere, szeptember 12. - KALOhírek. Dr. Finta József plébános, helynök atya azt is elmondta, hogy tudomása szerint egyéni szervezésben is sokan készülnek családok, fiatalok a hétvégére. Akik részt szeretnének venni a pápai zárómisén, azok is megtehetik, annyi különbséggel, hogy kicsit távolabbról szemlélhetik a szertartást, a foglalt szektorokon kívül. A plébániák-iskolák szervezésében tehát körülbelül 400-an mennek föl a pápai szentmisére Kecskemétről.
Manapság is hány és hány gyereket, fiatalt és felnőttet nevetnek ki, csúfolnak meg ártatlanul. Ha kinevetsz valakit, hogy csúnya, kövér, ügyetlen, szegény, butácska, félénk, pösze vagy púpos, ez mind-mind undorító dolog. Soha, senkit se nevessetek ki! " A sok hasznos ismeretterjesztő elem (hol is van Názáret? Mi is az az Egyiptom? Hogyan is kezdődött a keresztények üldözése? ) némelyike nagyon súlyos információkat tartalmaz. (Ezért is lehet fontos egy felnőtt jelenléte. ) Egész történelemórával, világnézeti, politikai oktatással ér fel a következő bekezdés: " Jobbá lesznek azok az emberek, akik kizárják Jézust a szívükből? Akik Isten nélkül akartak tökéletes társadalmat építeni, meg tudták csinálni? Ha nagyobb leszel, majd hallasz a nácikról, akik azt hitték, egy ügyes és okos nép majd vezeti a világot, és Isten nélkül is minden tökéletes lesz. Sok-sok szenvedés és teljes kudarc lett belőle. Aztán hallasz majd a kommunistákról, ők azt hitték, ha mindenkinek ugyanannyi jut mindenből, akkor eljön a mennyország a földre, és nem kell hozzá sem Isten, sem Jézus Krisztus.
Ha akarjátok, együtt kivihetjük a gyerekeknek a csokikat, s útközben elmesélem, mi is igazából a húsvét ünnepe " – mondja Samu a nyusziknak. Gazdagon sorjáznak egymás után a kedves elemekkel "kiegészített" evangéliumi történetek, példabeszédek, a csodálatos kenyérszaporítástól a vakságából meggyógyított, később Jézusnak köntöst szövő Bartimeus történetéig. (Még azt is megtudjuk, hogy a kis Barti kisfiú korában nem tudott a többi gyerekkel játszani, mert szaladgálás közben megbotlott a kövekben. ) És minden történet tanítja és neveli a kicsinyeket. Cirenei Simon " ott állt Jézus mellett, egy picit osztozott vele a teherben. Egy picit mind osztozhatunk. Minden kicsi dolog, amit Jézusért teszünk, ilyen osztozás. Ma Jézusért nem eszem csokit. Ma Jézusért megosztom a tízóraim a társammal, akinek nincs semmi az uzsis dobozában. " A Keresztút szörnyűségei is kínálnak mai, gyermekésszel is érthető párhuzamokat. " Bíborszín köpenyt adtak rá, töviskoronát húztak a fejére, ütötték-verték és kinevették.
István grófot a kártyaasztal mellett találta a telegram. Ott találta volna minden időben. Az anyja arra kéri, hogy várja őt reggel az állomáson és kisérje el a kéthalmi kastélyba. - Mi jutott eszébe a mamának? - kérdezte a gróf a kártyáit letéve. Fölkelt és nyugtalanul ment végig a szőnyegen. Különben is veszteséggel játszott s egy hosszu virrasztás unalma halványlott az orcáin. Hazament aludni. Másnap reggel ott sétált szürke cilinderben és gyékényszinü uti köpönyegben az állomás tornácán; mert séta az is, ha az ember kaucsukvéges botra támaszkodva botorkál föl és alá. Hátulról agg ember, elölről huszonnyolc éves; csak éppen azt gondoljuk hozzá, hogy ez a fekete szétkefélt bajszu úr volt az, akiről gyerekkorunkban azt olvastuk, hogy egyszer benfelejtődött valami kriptában és megette a viaszgyertyát. A mama ahogy megérkezett, aggódón nézett rajta végig, és az volt hozzá az első kérdése, hogy nem szokott-e köhögni? Mese az eltévedt villamosról – Wikiforrás. - Hova gondol, mama? - felelte István gróf nevetve, - egészséges vagyok én, mint a makk.
A parasztok között otthon látszott meg ez különösen: minden parasztnak kék a szeme, kenderszínű a bajusza és gesztenyeszínű a haja. A grófasszony különben maga is barna volt, csakhogy az ő szeme nagy, s az arca nem hollószerü, csak afféle jóságos öregasszonyarc, aminőt gyakran lát az ember mindenfelé. Hogy a gróf mosolygott, ő is mosolygott, és csak néhány perc mulva kérdezte meg, mi jutott az eszébe? - Minden, - felelte a gróf, - ami kedves volt nekem gyerekkoromban. - Megtelegrafáltattam a tiszttartónak, hogy ön a régi szobáiba fog szállani. - Köszönöm, anyám. Estére Cornelius Nepost teszem a fejem alá és aggódni fogok, hogy reggel nem tudom elmondani hiba nélkül a jeles Epaminondast. A gróf ezzel elhallgatott. Az Erős Pista csíp, A rizibizi borsós : FostTalicska. Hirtelen arra gondolt, hogy ünnepibe öltözött parasztok fogadjak őket, és hogy a kastély udvarán a pap majd üdvözlő beszédet szónokol, amire neki kell felelnie. Föltette a monokliját, és kedvetlenül nézett ki az ablakon. Az állomáson csakugyan várta őket a tiszttartó. A hintó előtt négy büszkén toporzékoló pej.
A tiszttartó kezében a májusi rózsatermésből bokréta. Az ég tiszta volt. A széles hársfasor a tavaszi gyönge-zöld lomboktól pompázó. Az út mellett mindenfelől gazdag sötétzöld vetés. Aztán egy keresztben elvonuló fehér akácfasor, amelynek illata az egész környéket elárasztja. Megint tovább nyirfaliget, amelynek fái mintha penészfoltos ezüstből volnának. - Milyen szép itthoni! Zöld erős pistaches. - szólt a gróf a karjait keresztbe fonva, - és milyen bolond vagyok én, hogy mindig ott lakom Budapesten! Az arcán gyönge pirosság terjengett. A szeme megélénkült. Kedvét találta egy szarkában, amely csörögve, billegve röpködött előttük. Egyszer az arcához emelte a botját, mintha meg akarná lőni, amin szarka annyira elcsodálkozott, hogy hátramaradt. Mikor a dombra értek, amelyről már meg lehetett látni a négytornyu vén kastélyt, a gróf fölszólta kocsisnak, hogy álljon meg. - Innen már gyalog megyek, - mondotta - átvágok a legelőn, megnézem, van-e pacsirta-fészek? - Vigyázzon, - felelte mosolyogva s a mutatóujjával fenyegetőzve a mama, ha a bokrokban elszakgatja a ruháját, térdepelni fog!
Az ugyan Budapesten volt náluk és csak egy hétig, abban az időben, mikor ő önkéntes volt, de ennek az arcára legjobban emlékezik. Igen, kerekképű, piros leány volt. Olyan piros, mintha örökké szégyelne valamit. Keze, lába, mindene gömbölyü. A szoknyája körülhullámozta minden lépését. Nálam ez a "kínai" kaja. A szójás csirkemell paprikával és kukoricával isteni ízkombináció szerintem. Még egy kis Erős Pista is belefér ha szeretitek csípősen. : glutenmentes. Ezt a leányt a szakácsné hozatta föl a faluból, hogy legyen kivel beszélgetnie az otthonvalók dolgairól - és Dózsa Juditnak hívták. Milyen különös, hogy ezt a nevet nem felejtette el, holott annyi híres énekesnőnek a neve kitörlődött az emlékezetéből. Persze, a Dózsa nevet könnyű megjegyezni, s a Judit név meg csak azért maradt meg a fejében, mert az ügyetlen leány egy gipsz Bakhust az előcsarnokban lenyakazott a söprűvel. A grófasszony a kis bársonyülőkében hátrasüppedve, szeretettel nézett a mélázó fiura. Igaz, hogy szintelen és megfogyott, gondolta, de az arc így is a nemes, hollóarc: minden Korláthnak ilyen apró fekete szeme, ilyen erősvonásu orra van. Mennyire kiválnak a Korláthok a közönseges fajtaból!
A kapubálvány tetején megjelenik tavasszal egy kövér, sárga virág, aminőből a gyerekek láncot szoktak fűzni. Hogy került az oda? A manó tudja. A szél vitte oda még az ősszel. Ennek a virágnak voltaképpen semmi dolga nincsen az itt vázolt rajzban, csak éppen eszembe jutott, mint ahogy mindenféle eszébe ötlik az embernek annélkül, hogy tudná hogyan. Meglehet, hogy a Korláth grófok cimere juttatta az eszembe, mert ennek az alapszíne ilyen sárga; akárhányszor láttam a templomban, meg a hintójukon. Ezek a grófok is így forognak a világban. Zöld erős pistage. Valami szél fújja őket széjjel. Idehaza a kastély mindig üres, csak akkor járnak benne, mikor házasodnak, meg mikor temetkeznek. Az öreg grófasszonyhoz egy májusi napon levél ment Pórisba, hogy a fia, az István gróf olyan, mint az árnyék. Nem kell megijedni: nem beteg, csak éppen erőtlen. Ha valaki el tudná mozdítani Budapestről, meg lehetne egy-két év alatt elpusztul. A levelet a család orvosa írta, s az öreg grófasszony még aznap elhagyta a leányát, meg az unokáit.
A makk persze a nemzeti kaszinó kiejtésével inkább máknak hangzott, de az mindegy, mák is van egészséges elég. A grófasszony arca földerült. Karját a fia karjába öltve vidáman bicegett be az ebédlőbe. A vonat félóra mulva már az ősi birtok felé robogott velök. István gróf elmélázva nézett ki az ablakon... Gyerekkora óta nem látta ezt az utat, s most, hogy im hazafelé tartott, olyanforma meleg érzés buzgott föl a szívében, mint mikor a nevelőintézetből utazott haza. Ugyan megvan-e még a makroncás kékpej, amely őt annyiszor ragadta szélvészként tüskön-bokron át. Zöld erős pista. Ott van-e még az öreg juhász, aki egyszer, még egész kicsikorán pacsirtafészket mutatott neki a vadbodzák között? Áll-e még a terebélyes fűzfa a tóparton, ahol a csónakban üldögélve horgászott, míg a kertészbojtár gilisztákat szedett a kövek alatt. Ilyen apróságokra gondolt, amik mást nem is érdekelnek, csak akinek képtár gyanánt hevernek az emlékezetében mindenféle megfakult, elszakadozott töredék-képek. Egy leány is eszébe jutott.