Egy adott cél eléréséről akkor lehet megbizonyosodni, ha az mérhető. A mérhetőségnek a cél megvalósítása folyamatában is kiemelt jelentősége van, mivel a mérés ad jelzést a cél megközelítésének mértékéről, és visszajelzést a beavatkozások szükségességéről. A mérés az adott jelenséget jól jellemző, számszerűsíthető indikátorok segítségével történik. Fenntartható fejlődés | European Economic and Social Committee. Az ENSZ dokumentum kidolgozói minden SDG részcélhoz legalább egy olyan indikátort rendeltek, amely a kitűzött cél elérésének mértékét megbízhatóan mutatja. Az indikátoroknak számos tudományosan megállapított követelménynek kell megfelelniük, de még a legjobb indikátorok sem képesek egy összetett jelenséget a maga komplexitásában bemutatni. Ezért az ENSZ az ő általa alkalmazott indikátorok használatát sem tette kötelezővé, hanem lehetőséget adott az államoknak arra, hogy a saját törekvéseiket jobban kifejező úgynevezett helyettesítő indikátorok segítségével mérjék saját előrehaladásukat a fenntartható fejlődési célok elérésében. Az ÁSZ egy módszertant dolgozott ki annak feltárására, hogy az SDG-k részcéljainak és kapcsolódó indikátorainak megfeleltethetőek-e a hazai stratégiai és programszintű célkitűzések, illetve a hozzájuk rendelt indikátorok.
A világ vezetői 2015 szeptemberében elfogadták a Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja című ENSZ-menetrendet, amely egy sor fenntartható fejlesztési célt határoz meg a szegénység felszámolása, a bolygó megvédése, az emberi jogok védelmének biztosítása és a mindenki számára elérhető jólét érdekében. A menetrend elfogadása történelmi paradigmaváltást jelent, a gazdasági, társadalmi és környezeti egyenlőtlenségeket ugyanis egyetemes és integrált módon kezeli. Fenntartható fejlődés megvalósítása az alkalmazottak segítségével : A Magyar Telekom Nyrt. példája - CUB Theses. Ez a folyamat maradéktalanul tükrözi a társadalmi igazságosság, a demokratikus kormányzás és a szociális piacgazdaság európai értékeit, valamint a környezetvédelem szempontjait. A fenntartható fejlődés megfigyelőközpontja (SDO) keretében olyan Európáért dolgozunk, amely világszerte jó példával jár elöl, teljes mértékben betartva és megvalósítva az ENSZ 2030-as menetrendjét.
Ezek megvalósításához a gazdasági, az oktatási, a tudományos szereplőknek, az összes állampolgárnak mindennapi és hosszú távú döntéseibe be kell épülnie a fenntartható fejlődés értékeinek. Ehhez változtatni kell a magatartásunkon, új erkölcs- és értékrendet kell teremtenünk, újjá kell építeni a bizalmat a társadalom szereplői között. A fenntarthatóság ügyét nem lehet csak politikai, kormányzati ügyként kezelni, benne a közösségeknek, a civil szervezeteknek fontos szerepük kell legyen. Az MTvSz sok más szereplővel együttműködve 2015 óta aktívan foglalkozik a célok hazai megvalósításának elősegítésével. Kiadványt adtunk ki Agenda 2030: Fenntartható Fejlődési Célok - Javaslatok a magyarországi sikeres megvalósításhoz címmel. A Fenntartható Fejlődési Célok megvalósítása Magyarországon - Greenfo. Számos konferenciát, fórumot, műhelybeszélgetést szerveztünk, és kezdeményezői, aktív tagjai vagyunk a Civil Kerekasztalnak a Fenntartható Fejlődési Célokért összefogásnak is. A Kerekasztal megalakulása óta létrehozta az honlapot. Ezen többek között 80 indikátor segítségével megismerhető, hol tart Magyarország a célok megvalósításában, és megtalálható rajta az a közel 100 civil szervezet, aki vállalást tett már, hogy tevékenységével hozzájárul a célokhoz.
Az országgyűlési képviselők közül Bencsik János (Fidesz) elmondta, hogy helyben fontos tenni a fenntarthatóságért, Kepli Lajos (Jobbik) azt emelte ki, hogy Magyarországon a termőföld biztosíthatja a fenntarthatóságot. Schmuck Erzsébet (LMP) rámutatott arra, hogy a világon egyre több a szegény, mélyül az ökológiai válság, Magyarországon pedig a fenntarthatósággal kapcsolatos tudatosságot kellene erősíteni. Tóbiás József (MSZP) szerint nagyobb hangsúlyt kellene helyezni arra, hogy mit lehet tenni az itt élők életének jobbá tételéért. Harrach Péter (KDNP) a demográfiai helyzetből adódó gondokra hívta fel a figyelmet. Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) környezetvédelmi fenntarthatósági igazgatója a konferenciát záró előadásában kiemelte, a 2030-ig megfogalmazott célok megvalósításában a fejlett országoknak több teendőjük lenne. Úgy vélte, azok a cégek, amelyek 2030-ban majd a világ GDP-jének a felét előállítják, ma még valószínűleg nem is léteznek, és az akkori munkahelyek harmada is ma még ismeretlen területeken jön majd létre.
Kritikát kapott a Telekom szervezeti átláthatatlansága is, mivel sokan úgy vélték, hogy habár meghallgatják őket és a hierarchiától függetlenül mindenki hangot adhat saját gondolatának, mégsem érzik úgy, hogy a fontos döntések meghozatala előtt figyelembe vennék azokat, illetőleg valóban meg is valósulnának e szempontok. A dolgozók össztudásával és összattitűdjével kapcsolatban is érdekes eredmény jött ki a kutatás során: minél inkább tisztában van a dolgozó a Magyar Telekom fenntarthatósági stratégiájával, annál kevésbé látszik ez meg egyéni társadalmi felelősségvállalásán, cselekedetei, munkája során. Kutatásom alapján úgy gondolom, hogy a Magyar Telekom Csoportnak, amely piacvezető ebben a szegmensben, nem szabad a folyamatok szintjén megrekednie, hanem meg kell valósítania az érintettekkel való megfelelő belső és külső kommunikációt annak érdekében, hogy továbbra is egy jobb és fenntarthatóbb világban, társadalomban élhessünk.
Wellest már régóta persona non grata-nak tekintették a hollywoodi stúdiók, amikor a Universal beleegyezett abba, hogy felvegye őt a rendezői és a gonosz érintés című filmben való fellépésre, amely állítólag azért született, hogy Hestont csábítsa a projektbe. A film Welles egyik legnagyobb eredményének bizonyult, bár eredetileg az ő kívánságai ellenére szerkesztették, a stúdió újraforgatta és B filmként jelent meg. 1998-ban, Welles halála után több mint egy évtizeddel, a film új verziója jelent meg, Heston azon jegyzetei alapján, amely felfedezte, hogyan kell levágni a filmet. A filmet meghosszabbított nyitójelenete jellemzi, amelyet a filmtörténelem egyik leghosszabb ideig tart, és erős mellékszereplőjével Marlene Dietrich, Zsa Zsa Gabor, Joseph Cotten és Mercedes McCambridge. Emlékezetes előadás Dennis Weaver, mint egy mentálisan zavart motel jegyző a hír járta, hogy már az ihletet a karakter Norman Bates Alfred Hitchcock "s Psycho. Termelési jegyzetek és kreditek Rendező és író: Orson Welles Zene: Henry Mancini Futási idő: 95 perc Öntvény Charlton Heston (Ramon Miguel [Mike] Vargas) Orson Welles (Hank Quinlan rendőrkapitány) Janet Leigh (Susan [Susie] Vargas) Akim Tamiroff ("Joe bácsi" Grandi) Marlene Dietrich (Tanya)
Heston például mexikói nyomozó lett, holott figurája eredetileg amerikai államügyész volt a regényben. Voltak szerepek, amikhez hasonló sem volt az eredeti regényben, csak azért került be, hogy Welles valakinek szerepet kreáljon. (Erre még visszatérek) A színészek nagyon élvezték ezt a munkát. Charlton Heston is élete egyik legkedvesebb forgatási emlékei között tartotta számon ezt a filmet. Welles már két héttel a forgatás megkezdése előtt összeszedte a szereplőgárdát, és elkezdett velük próbálni. Színházban természetesen jóval a premier előtt elkezdődik a próbafolyamat, de egy film esetén ez szokatlan. Általában jelenetről jelenetre halad a forgatás, és mindig az adott kis részt szokás elpróbálni, majd, ha az megfelel a rendező elképzeléseinek, akkor rögtön fel is venni. Ha kell többször. Van, hogy a többszöri felvétel egyben maga a próbafolyamat is egyben. Ám ezúttal igazi közösségi munkát kért a rendező. Mindenki szabadon improvizálhatott, mindenki mondhatta a javaslatait, és Welles kifejezetten nyitott volt a színészek ötleteire.
Charlton Heston egy feddhetetlen jellemű Mexikói nyomozót alakított, míg Orson Welles egy lezüllött, gátlástalan és csúnyán elhízott amerikai nyomozót játszott. És ez nagyon haladó szellemű ötletnek számított az ötvenes évek végén: egy végletekig pozitív mexikói áll szemben egy nagyon negatív amerikaival... hm?! Talán ez is nagyban hozzájárulhatott a bemutatás utáni negatív amerikai fogadtatáshoz. Egy amcsi néző számára feltételezésem szerint a fordított felállás szimpatikusabb lett volna. Valamennyire ezt igazolja az a tény is, hogy Európában viszont már ekkor kifejezetten népszerű volt ez a film. Ezzel a gátlástalan főrendőrrel Welles megmutathatta ismét, hogy nem csak rendezni, de játszani is remekül tud. Na de amikor megláttam... először meg sem ismertem. Tudtam, hogy rettenetesen elhízott, de ennyire azért csak nem?! Aztán persze megtaláltam a megoldást. Egy körülbelül 30 kilónyi további hájnak megfelelő műpocakot hordott a ruha alatt, az arcára pedig egy mű-orrot kapott, amivel még ellenszenvesebb kívánt lenni.
USA (Universal), 111 perc, ff., angol Rendező: Orson Welles Producer: Albert Zugsmith Azzal szeretném kezdeni, hogy ez az egyik legjobb film, amit mostanában láttam. Menet közben többször mondogattam magamban, hogy ez milyen zseniális. Kár, hogy a végére egy kicsit ellaposodott, de attól még összességében megérdemli ezt a kicsit túlfokozott jelzőt. A Badge of Evil (A gonosz jelvénye) című regényt készült feldolgozni a Universal, amihez leszerződtette Charlton Heston -t és Orson Welles -t a két férfi főszerepre. Heston állítólag nagyon megörült, hogy végre egy Welles által rendezett filmben szerepelhet, holott valójában erről akkor még szó sem volt. Welles ekkoriban már nem volt túl népszerű a stúdiófőnökök körében, mert önfejű, kezelhetetlen személyiségűnek tartották. A producer viszont azonosulni tudott Heston lelkesedésével, és végül úgy döntött, hogy nem okoz csalódást, így aztán valóban Welles kapta a rendezői megbízást. Welles ahogy kézhez kapta a könyvet, azonnal módosításokat hajtott végre rajta.
Hát, elég megdöbbentő az eredmény: És még azt a poént - aminek lehet, hogy részben valós alapja is volt - sem szégyellte elsütni, hogy amikor belépett egy prostituálthoz, aki már rég nem látta, akkor a hölgy először meg sem ismeri (mert annyira elhízott). Én még akár még azt is el tudom képzelni, hogy Marlene Dietrich is ezt mondta neki, amikor a forgatás napján meglátta a rendező hegyként tornyosuló rettenetes méretű testét, és ezt vették végül bele a jelenetbe. Dietrich alakította ugyanis a prostituáltat. Nagyon kellemes meglepetés volt őt újra filmen látni. Azt kell mondanom, hogy 57 éves korára sem vesztett túl sokat varázsából. Visszaemlékezések szerint Dietrich szerepét Welles hirtelen ötlettől vezérelve találta ki. Egyik este hívta fel a színésznőt, aki bele is ment a dologba. Másnap fel is vették az összes jelenetét. A film leghíresebb része mindjárt a nyitójelenet (amit be is illesztek ide, mert kötelező megnézni! ), tényleg nincs jobb szó rá: zseniális. 3 és fél perces hosszú snitt, azaz nincs benne vágás, egy mozgó kamera követi le az eseményeket több utcasarkon keresztül.