Hazánkban és számos más országban sem engedélyezett Magyarországon az OGYI (Országos Gyógyszerészeti Intézet) nem engedélyezi a készítményt sem gyógyszerként, sem gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményként, ennek ellenére könnyen hozzá lehet jutni tabletta és vénás készítmény formájában. Krebs eleinte azt állította, hogy az általa használt szer gyógyítja a rákot, később azt úgy módosította, hogy "féken tarja", majd miután elnevezte B17 vitaminnak, azt állította, hogy elsősorban a rák megelőzésére alkalmas. Közben a Californiai Orvostársasághoz több kérdés is érkezett az amigdalinról, akik megkeresték Dr. Krebst, hogy adatokat kérjenek tőle a kezelésekkel kapcsolatban. Kiderült, hogy sem állatokon, sem embereken klinikai vizsgálat nem történt. Dr. Krebs sikeres daganatgyógyítási történetekről mesélt a bizottságnak, ezeket azonban semmilyen forrásból nem sikerült megerősíteni. A bizottság hozzájutott egy kevés laetrilhez, ám az ezekkel végzett állatkísérletek nem igazolták a szer daganatellenes hatását.
[1] [2] Korábban B 17 - vitaminnak is nevezték, és laetril ill. laetrile néven is forgalmazták mint rák elleni természetgyógyász szert. Magyarországon is lehet találkozni vele még ma is, pedig hatásossága több mint kétséges (lásd alább). Reakciók [ szerkesztés] Kénsav vagy az emulzin nevű enzim hatására benzaldehidre, hidrogén-cianidra és szőlőcukorra bomlik. A keserűmandula magjában található emulzin, ezért a mag összetörésekor szabad cianid is felszabadul. Sósav hatására mandulasavra, ammóniára és szőlőcukorra (D-glükózra) bomlik. Előállítás [ szerkesztés] A mandula vagy sárgabarack magját etanollal főzik, majd párolják. Az oldathoz étert adva az anyag apró fehér csapadék formájában válik ki. Története [ szerkesztés] Már 1830-ban izolálta Friedrich Wöhler és Justus von Liebig. 1845-ben Oroszországban, majd az 1920-as években az Egyesült Államokban rák ellen használták, de túl mérgezőnek találták. Az 1950-es években egy állítólag nem mérgező szintetikus alakját szabadalmaztatták mint hús tartósítószert.
Klinikai vizsgálatok és a "B17" A daganatos terápia A palliatív terápia célja a megfelelő életminőség biztosítása a daganat méretének csökkentésével, a szövődmények kezelésével, a kellemetlen tünetek (elsősorban a kínzó fájdalom) megszüntetésével, a betegek és családjuk pszichés vezetésével, az életmódbeli változtatások kialakításának segítségével. A fájdalom csillapítása lehet gyógyszeres, sebészi és idegsebészeti, illetve szóba jöhet a pszichoterápia... Tudjon meg többet a daganatos betegségek kezeléséről a WEBBetegen! 1980-ban társadalmi nyomásra klinikai vizsgálatok indultak melyet az NCI (az Amerikai Nemzeti Ráktársaság) finanszírozott. A Mayo klinikán 178 jó állapotú beteg kapta vénásan, 54 százaléknak a daganata 21 napon belül nőtt, 7 hónap után viszont minden beteg daganata nőtt. A betegek töredéke érezte úgy, hogy a tünetei javultak. A betegek 50 százaléka 5 hónap múlva halott volt. 8 hónap után a betegeknek mindössze 15 százaléka volt már csak életben. A Mayo klinikán végzett vizsgálat során a betegek egy részének vérében jelentős mennyiségű cianidot mutattak ki Ezek az emberek hányingerről, hányásról, szédülésről panaszkodtak.
"). Az Országos Gyógyszerészeti Intézet véleménye az amerikaival teljesen egybevág. [7] Mindezek ellenére sarlatánok jelenleg is alkalmazzák [8] Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Természetgyógyász Magazin Dr. Kónya Judit: A B17-vitamin: csodaszer vagy méreganyag? Bokor József (szerk. ). amigdalin, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998. ISBN 963 85923 2 X The Rise and Fall of Laetrile Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben az Amygdalin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez utóbbira az jellemző, hogy béta-glükozidáz enzimek hatására cukormolekulára, benzaldehidre és hidrogén-cianidra bomlanak. A hidrogén-cianid, mely több krimi főszereplője, az egyik legismertebb méreg. Az amigdalint más néven B17 vitaminnak is hívják, ez azonban helytelen elnevezés, mivel az amigdalin nem vitamin. A B17 "vitamin" története Az amigdalint eredetileg egy francia kémikus izolálta 1830-ban. 1892-től Németországban megkísérelték daganatellenes gyógyszerként használni, de elvetették, mivel hatástalannak és mérgezőnek találták. 1920-ban Ernest Krebs whisky ízesítés céljából kísérletezett vele, 1952-ben fia Dr. Ernest Krebs tisztított formáját laetrilnek nevezte el és az 1950-es évektől daganatos betegeket kezelt vele. Mindeközben tudósok több mint 20 állati és emberi daganat modellen vizsgálták önmagában és egyéb anyagokkal kombinálva, de nem sikerült igazolni, hogy bármely daganatban hatásos lenne. Ennek ellenére a kiváló marketingnek köszönhetően egyre több daganatos beteg kezdte el használni.
Amigdalin IUPAC -név [(6- O -β- D -glükopiranozil-β- D -glükopiranozil)oxi](fenil)acetonitril Kémiai azonosítók CAS-szám 29883-15-6 PubChem 34751 ChemSpider 570897 EINECS-szám 249-925-3 MeSH Amygdalin SMILES O[C@@H]3[C@@H](O)[C@H](O)[C@@H](CO)O[C@H]3OC[C@H]2O[C@@H](OC(C#N)c1ccccc1)[C@H](O)[C@@H](O)[C@@H]2O StdInChIKey XUCIJNAGGSZNQT-JHSLDZJXSA-N ChEMBL 461727 Kémiai és fizikai tulajdonságok Kémiai képlet C 20 H 27 NO 11 Moláris tömeg 457. 429 Megjelenés fehér por Sűrűség 1, 59 g/cm³ Olvadáspont 223-226 °C Forráspont 743, 3 °C Oldhatóság (vízben) 83 g/L Veszélyek Főbb veszélyek Xn R mondatok R22 Lobbanáspont 403, 3 °C Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az amigdalin fehér színű por. Vízben és alkoholban jól, éterben alig oldódik. A természetben is megtalálható ciántartalmú glikozid. Először a mandula (Prunus dulcis) magjából állították elő (amigdalé, ἀμυγδάλη görögül mandulát jelent), de megtalálható a sárgabarack, feketecseresznye, birs és sok más növény magjában és levelében.
1 (USB 3. 0) támogatás MicroSD/microSDHC, UHS-I/microSDXC UHS-I támogatás USB 3. 2 micro SD kártyaolvasó Csatlakozó: USB-C Videó, fényképek és hang egyidejű továbbítása Csatlakozó: USB 3. Usb s kártyaolvasó app. 0 Tápellátás: USB port Többféle memóriakártyát támogat All-in-one USB-C kártyaolvasó SD / MMC / Mini SD / Micro SD; M2; CF; MS helyek SuperSpeed adatátvitel akár 5 Gbit / s USB 3. 2 SD kártyaolvasó Adatátviteli sebesség 500 MB / s Csatlakoztatás: USB 3. 0 SD, SDHC és SDXC kártyaolvasó 39 különböző kártyát fogad USB 2. 0 felület 480Mbps Csatlakozó: USB 2. 0 Többféle memóriakártyát támogat
Üzlet, levelezési cím: 1139 Budapest, Frangepán u. 26. Nyitvatartás: H-Cs: 8:00 - 16:30, P: 8:00 - 16:00 Logisztika/Központi elérhetőségek: Tel. : +36 1 452-2600 Fax. : +36 1 452-2610 Mail: Írjon nekünk!
Cookie beállítások Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat. Nem engedélyezem