Pritt Kreatív Klubban hétről hétre gyermekekkel is könnyen megvalósítható ötleteket találtok. Rovatunk igazodva a jeles alkalmakhoz és aktualitásokhoz mindig naprakész ötletekkel jelentkezik majd. Az ősz már kopogtat az ajtókon, így most az őszi dekorációk készítése igazán időszerű! Ajtódísz nagyon sok háznál készül, nem is csoda, hiszen ez a dísz az, ami már kívülről is jól látható, így ebbe sok energiát szoktunk fektetni, hogy igazán szép és egyedi darabbal büszkélkedhessünk. A hungarocellalapok nagy előnye, hogy a ragasztáson kívül gombostűvel is rögzíthetjük a rákerülő elemeket, így pedig évről-évre cserélgethetjük is őket kedvünk és ízlésünk szerint. Ez a bájos leveles ajtódísz is így készül. A hungarocellalapot vonjuk be textil- vagy papírszalaggal (pl. krepp-papírral), néhány ponton ragasztóval is erősítjük oda. Papírból kivágott ősz | Creative Ellie. Ezután a papírból kivágott leveleket gombostűvel rögzítsük, így ezek később könnyedén eltávolíthatók. Papírlevelekből készült a következő ajtódísz is, mégis teljesen más hangulaltot áraszt pedig csak a levelek eltérő formájúak.
Nehézség:? Itt azt állíthatod be, hogy milyen nehézségi szintű kreatív ötleteket szeretnél látni, így a kezdőtől a haladó szintig egyszerűen megtalálhatod a számodra megfelelő kézműves ötleteket anélkül, hogy sok-sok számodra túl egyszerű vagy túl nehéz kreatív ötleten is át kellene magad rágnod. Tipp ha kicsi gyerekekkel alkotnál valami szépet: válaszd a legkisebb nehézséget, ha pedig kihívásra vágysz: válaszd a haladó / mesterfokot! Kategória:? Itt választhatod ki, hogy milyen fő (gyűjtő) kategóriából szeretnél kreatív ötleteket látni. Tipp Remekül használható ez a funkció akkor, ha csak egy bizonyos típusú alapanyagod van otthon kéznél és arra keresel vegyesen kreatív ötleteket mindenféle technikával (pl: kreatív ötletek papírból, vagy kreatív ötletek fonalból) Al-kategória:? Itt választhatod ki, hogy milyen al- kategóriából szeretnél kreatív ötleteket látni az általad előbb kiválasztott fő kategórián belül. Tipp Remekül használható ez a funkció ha kifejezetten egy technikához vagy témakörhöz tartozó ötleteket keresel (pl: origami vagy karácsonyi dekorációk) A egy hatalmas kreatív tudástár, ahol sok-sok kreatív ötletet találhatsz egy helyen, témák szerint rendszerezve, elkészítési útmutatókkal, minden ünnepre és alkalomra!
A szárakhoz hurkapálcát használtam, amelyeknek az egyik végét kihegyeztem (hogy később könnyebben tudjam beleszúrni az alapba). A pálcikákat zöldre festettem, és papírlevélkéket ragasztottam rájuk - végül a virágfejekre ragasztópisztollyal rögzítettem. Jöhetett a főszereplő, a kiskertész - hozzá natúr fa figuralapot használtam. Fehérre festettem alapozó akrilfestékkel (erre azért van szükség, hogy a filc ne folyjon meg a fa erezetében), és a figura felső részére kockás anyagot ragasztottam. Az alsó részre farmeranyagot ragasztottam, elöl a varrással - az anyag felső szélére pedig fekete szalagot övnek. Az arcocskát filctollal rajzoltam meg, a két kar helyére egy-egy darabka zseníliadrótot ragasztottam, a kalapot pedig a következőképpen készítettem el: zsákvászonból vágtam egy kört, ennek a közepére anyagmaradékból gombócot tettem, majd összefogtam alatta a zsákvásznat, és spárgával megkötöttem, nem túl szorosan. Ezután a végeket széthúzva kialakul a kalapforma - legalábbis olyan hevenyészett fejfedőféle, ami jól illik egy kiskertészhez, úgyhogy rá is ragasztottam a buksijára:-) Készítettem még egy lapátkát a kezébe hurkapálcából és dekorgumiból, és már csak össze kellett állítani az ajtódíszt.
De majd agg leszek, ha fejem sötét fürtjei megőszültek, ha szivem melegitő tüze kialudt s én, miként sebesen futva elhagytak éveim, oly lassan vánszorogva távozom az élettől, nem birva egyebet belőle, mint puszta emlékeimet! Mit tennék akkor, midőn minden pillanatban közelebb érezném a megsemmisülés sötét jövőjét? Kétségbeesve ragaszkodnám mégis inkább az élethez, ha nem várhatnék is tőle semmit, mi örömet nyujhatna; szebbnek találnám a napot, habár gyönge elhomályosult szemeim nem birnák is el ragyogó fényét, mint amaz örök sötétséget lenn a sirban, csak egy órai fájdalom is iszonyúbb lenne, mint a mennyit két életboldogságért elszenvednék. Ti, kik magatok elűztétek lelkeitekből a boldogitó hitet a jövő élet felől, hagyjátok azt meg másoknak; ha ölni akartok, öljetek inkább életet, mintsem ezt kimélvé, örökre elöljétek belőle a nyugalmat.
Koltó, 1847. szeptember 28. Először az Életképek 1848. január 2-i, I. félév, 1. számában jelent meg. Az önállóan kezelt elmélkedésről Szendrey Júlia eredeti naplójának 1925. évi előkerüléséig az irodalomtörténészek csak sejtették, hogy a szerzőnő naplójából származó részlet. A naplóval történt összevetést követően derült ki, hogy a fiatalasszony kori napló szeptember 28-i bejegyzéséről van szó. A Napló szövege nem egyezik pontosan az Életképek ben megjelent szöveggel. Az apró, valójában formai, de lényeget nem érintő változtatásokat maga Petőfi Sándor végezte, aki személyesen másolta le és küldte el a lapnak az írást. Nem törpül oly szánandó nyomoruvá az emberi ész, mint mikor saját erejéből akarja kifürkészni a lélek halhatatlanságát és a jövő élet minőségét. A kebel legszentebbjében kell lenni érzésnek, mely egyedül mondhatja meg, hogy van élet a siron túl; de ha a hangot elnémitjuk, vagy nem akarjuk hallani, — mert büszkébbek vagyunk arra, mit fejünk által tudunk, mint mire a sziv tanit — akkor hiába folyamodunk az észhez, nem ad ő nyugtató felvilágositást, nincs az ő hatalmában nyugalmat, békét és megelégedést nyújthatni; sőt ha makacsul ragaszkodunk hozzá, fut előlünk, hogy vakmerő kérdéseinktől menekülhessen és akkor elhagy, vagy sötét zavart tömkelegbe vezet, melybe ha tévedünk, előbb találhatunk föl bármit, mint boldogitó bizonyságot.
minden mit tesztek, mit hisztek, csalódás, nincs semmi, amit kerestek, nincs... semmi!... semmi!... Mi vigasztalja hát azt, ki kedvesét elveszti? mi a nőt, ki a férjét eltemeti? kivel egybeolvadnak hitte saját életét, kiért saját boldogságát, mindenét oly örömest feláldozta volna, mert több volt az előtte magában, mint a mindenség nélküle. Mi vigasztalja az anyát, ha sirba teszi gyermekét? a gyermeket, ki életének egy része, mert ő adá néki az életet, kihez jövőjének minden perczét köté. Mit tegyen, ha elgondolja, hogy az ott fog fekünni, lenn a sir hideg éjszakájában, egyedül; undok kigyók és férgek martaléka, ki azelőtt édes anyja meleg karjain aludt és ott ébredt föl; kit még a légnek durvább leheletétől is megóvott az édes anyai aggalom. Mit tegyen, ha elgondolja, mi lesz a kis gömbölyű karokból, melyek az előtt oly édesen kulcsolódtak öntudatlan szerelemmel nyaka körül, vagy simultak el arcza fölött? — mi a vidám, nevető szemekből, melyekbe, ha tekintett, föltalálta az élet minden boldogságát?