– Erkel Ferenc Bánk bán című operájának ősbemutatója Pesten a Nemzeti Színházban; 1865. november 2. – Kolozsvár, Erkel Bánk bánjával nyílik meg a Kolozsvári Nemzeti Színház 1940. – Az átdolgozott Bánk bán bemutatója. Erkel harmadik operájának átdolgozása a Hunyadi László korszerűsítése után történt meg. Radnai Miklós halála miatt a zenét végül Rékai Nándor és Kenessey Jenő, a szövegkönyvet Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv dolgozta át. Bánk bán eredetileg hőstenorra írt főszerepét baritonra, Tiborc szólamát pedig basszusra írták át; 1953. – Kenessey Jenő további átdolgozásokat végzett a zenei anyagon. Többek között visszaállította a címszerep eredeti tenor változatát, Melinda szólamát egyszerűsítette, a Tisza-parti jelenetet pedig stilizált csárdássá vonta össze; 1956. – Komor Vilmos vezényletével hangfelvétel készül a Bánk bán című operáról; 1969. – Hangfelvétel készült az operáról, amelynek alkalmából Németh Amadé visszatért a Rékai Nándor által elvégzett módosításokhoz. Az operának ezt a változatát adják elő ma is.
Összetalálkozik régi emberével, Tiborccal, aki beszámol neki a jobbágyok tarthatatlan helyzetéről. Bánk feleségét, Melindát aljas módon elcsábítja Ottó, Gertrúd öccse. Ez már sok Bánknak. Felkeresi a királynét és felelősségre vonja. A vita közben váratlanul megjelenik Ottó, de Bánk láttán elmenekül. Gertrúd tőrt rántva ront Bánkra, de a nagyúr megöli. Bánk Tiborcra bízza Melindát és kisfiát. Az asszony megzavarodott elmével szorítja magához a gyermeket és a Tiszába veti magát. II. Endre hazatér a háborúból, feleségét a ravatalon találja. Bánk bevallja a gyilkosságot, de nem érez bűntudatot. Csak akkor omlik össze, mikor behozzák felesége és kisfia holttestét. A király látja, hogy már felesleges bosszút állnia. Rendező(k): rendező:Vámos László író:Katona József zeneszerző:Erkel Ferenc díszlettervező:Jánosa Lajos Simándy József(Bánk bán, Magyarország nagyura) Szoboszlay Sándor(II. Endre, magyar király) Sólyom Nagy Sándor(II. Endre énekhangja) Komlóssy Erzsébet(Gertrudis királyné, Endre felesége) Trokán Péter(Ottó, meráni herceg, Gertrudis öccse) Réti József(Ottó énekhangja) Szakács Eszter(Melinda, Bánk felesége) Ágay Karola(Melinda énekhangja) Fekete Tibor(Petur bán, bihari főispán) Faragó András(Petur bán énekhangja) Solti Bertalan(Tiborc, paraszt) Melis György(Tiborc énekhangja) Benedek Miklós(Biberach, kóbor lovag) Palócz László(Biberach énekhangja)
Ő használt először angolkürtöt és cimbalmot operazenekarban, utóbbi szólamát a Bánk bán bemutatóján a komponista 15 éves Sándor fia játszotta apja betanításában, mivel a zenekarban senki nem értett a cimbalomhoz. Zenetörténeti szempontból az opera összefoglaló mű, a korai magyar operairodalom betetőzése, a verbunkost túl nem szárnyalható magaslatra emelte. A hangszerelés jelentős részében segítőtársakat vett igénybe. Erkel Gyula és Sándor, valamint két ismeretlen személy kézírása a hangszerelt oldalak több mint ötven százalékában kimutatható. Az első felvonás balettbetétje (talán a csárdás kivételével) csaknem bizonyosan Erkel Sándor műve. Az opera erénye a kiváló hangulatteremtés, a színes, sokrétű hangszerelés. 1884-ben az új Operaház megnyitó előadásán a mű első felvonását adták elő. A Bánk bán t az 1930-as évek végén alapvetően átdolgozták. A dramaturgiai nehézségek áthidalását – mint a Hunyadi László esetében is – Nádasdy Kálmán rendező oldotta meg: az ő munkája a szinte teljes egészében újraalkotott, korszerű szöveg is.
Ennek bizonyságaképp még az Operaház megnyitása előtt, a régi Nemzeti Színházban összesen 110 alkalommal került színpadra Erkel műve, amely természetesen utóbb az Operaház 1884. szeptember 27-i megnyitójának műsoráról sem hiányozhatott. Igaz, csak az első felvonást adhatták elő, mivel Podmaniczky Frigyes báró, az intendáns úgy ítélte meg, hogy a teljes Bánk bán (s éppígy a Hunyadi László) sem játszható el egy protokolleseményen, az uralkodó jelenlétében. Az Operaház megnyitását követő 100 esztendőben azután mintegy hétszáz Bánk bán- előadást tartottak az Andrássy úton, illetve a Városi, majd Erkel Színházban. Az első Bánk bán, vagyis Ellinger József nyomában nagy tenorok sora énekelte a címszerepet, mígnem a harmincas években még Radnai Miklós igazgató által kezdeményezett átdolgozás - részben szükségből - baritonhangra fogalmazta át Bánk szólamát. A baritonverzió 1940-ben megtartott bemutatójának sikerét Palló Imre művészi és emberi hitele szavatolta, Kodály Zoltán viszont általánosságban is érvényes megoldásnak ítélte az új megoldást.
BÁNK BÁN Legány-jegyzékszám 53 Műfaj Nagy opera 3 felvonásban Keletkezési idő 1861 Szöveg Egressy Béni Bemutató helye, ideje Pest, Nemzeti Színház 1861. márc. 9. Bemutató előadói - További előadások Megjegyzések Katona József azonos című drámája alapján A CSELEKVÉNY VÁZLATA Első felvonás Gertrud királyné udvara mulat. Petur bán kifakad a merániak s a behódolt magyarok dorbézolása miatt. Hívei, a Békétlenek óvatosságra intik őt, és bordalt kérnek. Petur keserű bordala után elárulja: az országjáró Bánk bán után küldetett, hogy az lássa a hazáját és feleségét, Melindát fenyegető veszélyt. – A visszatért Bánk, Biberach hívására belépve meglátja, hogyan teszi a szépet Ottó Melindának. Elborzadva távozik, így nem tudhatja, hogy Melinda ellenáll. Mindkét férfi Biberachtól kér tanácsot, aki Ottónak porokat ad: hevítőt Melinda, és altatót Gertrud számára, a feldúltan berohanó Bánknak pedig elárulja, hogy Ottó útját maga Gertrud készítette elő. Bánk úgy dönt, a Királytól kér elégtételt. – Gertrud elbocsátja vendégeit.
"A BLM céljai, a rasszizmussal és a rendőri brutalitással való szembenállás Magyarországon is annyira releváns, mint bárhol máshol" – mondja Baranyi, majd megemlíti az Orbán-kormány migráns- és menekültellenességét, és a magyar cigány kisebbség rendszerszintű diszkriminációját is. Szalay Péter: aki ironikusan látja a világot - Nesze!szer. A szobor tervének hallatán, mint borítékolható volt, rögtön felzúdult a kormánypárti média, amire Baranyi úgy reagált: tipikus, hogy mindenki dühös, közben pedig senki nem is tud semmit az ügyről. Mondja ezt arra, hogy a NER-média valahogy elfelejtette megemlíteni, hogy a szobor mindössze két hétig lesz látható az egyik fővárosi közterületen, mondja ezt úgy, mintha ő, mint polgármester, kifejezetten könnyen elérhetővé tette volna azt az információt, hogy csak ideiglenesen lesz kiállítva a szobor. Szalay Péter szobrász, a "BLM-szobor" megálmodója pedig a felháborodásra reagálva, jó posztmodern művészhez illően rögtön ki is farolt a szuperpozícióba: szerinte a szobor nem kiállás a BLM-mozgalom mellett, hanem "két lehetséges olvasat között ingadozik eldöntetlenül".
(Borítókép: Szalay Péter)
Ronda szobraink sajnos már vannak szép számmal, köszönjük, újabbat nem kérünk. A "BLM-szobornak" nem ezért nincs helye Ferencvárosban, meg úgy Magyarország bármely közterületén, hanem mert hazánkban semmiféle történeti megalapozottsága nincs egy ilyen szimbólumnak. A helyzet az, hogy teljesen abszurd úgy tenni, mintha mi, magyarok legalább fél Afrikát gyarmatosítottuk volna, miközben az Osztrák-Magyar Monarchiának tudtommal egyetlen egy gyarmata volt csak, egy Ferenc József-föld nevű hófödte szigetcsoport valahol az Északi-sark környékén, ahol nemhogy semmilyen kisebbség nem élt soha, de a teljes népessége nulla, azaz nulla fő. Persze, lehet úgy érvelni, mint Baranyi, hogy itt nem magáról a BLM-ről van szó, hanem a rasszizmusról és a rendőri brutalitásról, ami a világ bármely pontján releváns téma. Ez az érvelés abszolút helytálló, csak akkor könyörgöm, ne a BLM-re egyértelműen utaló, térdelő Szabadság-szobrot állítsuk már ki Budapesten! Olyan nagy kérés, hogy Amerika majmolása, az esztelen öngyarmatosítás helyett helyi vonatkozásban küzdjünk a rasszizmus ellen?