Üdv, Vettem a kínaiaktól egy uPC1237-es IC-vel szerelt ( datasheet itt) hangszóró védő panelt ( link). Feltérképeztem a kapcsolását is, itt található. A probléma a következő vele: abban a pillanatban, hogy rákerül a relé tekercse, lekapcsolja magát. Nem számít, hogy bekapcsoláskor már rá volt kötve (ekkor fel sem kapcsolja magát), vagy utólag teszem rá. Nem induktív terheléssel is ezt csinálja. Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek,Ingatlan,Autó,Állás,Bútor. Két különböző IC-vel, két különböző panelen is ugyanez. MI lehet a baja?
1-es erősítőhöz nyák rajza ( lehetőleg), és beültetési rajza, az elküldhetné. Nagyon megköszönném a segítséget. Előre is THX. Olvass egy picit utánna a kondenzátor hangfrekvenciás viselkedésére. A kimenő kondenzátor egyenáramú leválasztást is végez illetve mivel megfelelő kapacitású így hangfrekvenciás szemmel (elméletileg) teljesen átengedi a váltóáramú komponenseket. A szűrőkondi az más mert az tizede esetleg százada kapacitásilag ami a hangfreki szempontjából annyit tesz hogy alacsony frekin a kondenzátor ellenálása nagyon nagy míg magas frekvencián folyamatosan csökken. Ha már erősítő akkor tessék ezzel kezdeni Bővebben: Link További kérdéseket az áramkör topicjába kéretik. Régebben én is raktam polarizált elkót a magasak elé, ha nem túlzottan nagy az elvárás, megfelelnek azok is. 1-10 µF között szoktam betenni, az 1µF-os szűrt a legjobban, Dióda mester magyarázatával összhangban. Csak figyelni kellett a feszültségtűrésre, rendszerint 100-150 voltosakat használtam. Ha nem bírja a feszültséget, és átüt, akkor keresheted a magas pilléit a szobában... Én pontosan azért akarnám ezt a lehetőséget kivesézni, mivel a boltban csak max10µF bipolár 100V os kondit találtam.
Szóval itt vagyok, felvettem a kesztyűt. Mi a tanulság a korábbiakból? Számomra a legfontosabb most az, hogy ne legyenek irreális elvárásaim magammal és az élettel kapcsolatban. Javulni fog pár dolog a folyamat során? Igen. De nem fog varázsütésre megváltozni az élet. Kosztolányi Dezső: Még egy szó a versbírálatról : hungarianliterature. Nem kell csodákat várni, hiába ígérik sokan a különböző önsegítő fórumokon az ilyesmit. Egyszerűen csak mindig a mai napra kell koncentrálni és ha ma nyugodtan mehetek aludni, az már jó. Ennél többre nincs is szükségem most. Kitartást mindenkinek!
Na mostmár aztán tényleg meg kell, hogy fogjalak, meg kell, hogy simogassalak, azzal az érzéssel, amit most érzesz irányomban, s mely vérszopó tigrisnek láttat engem, ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak magadra. Be kell bizonyítsam neked, hogy mennyire tévedtél, hogy mennyire nem azért akarlak megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem csak önzetlenül meg akarlak simogatni, kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára, se ellenszolgáltatásra. Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak az ujjaim, mikor egy kétségbeesett ugrással kirántotta magát, fuldokolva nyifogott, és szétterpesztett lábbakkal, lihegve, halálos félelemben bebújik a kályha alá. Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No, igazán példátlan butasággal van dolgom. Most mit tegyek? Igazi tigris akartam mai. Abbahagyjam? De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg meg akartam enni vagy agyonverni, és most kifáradva, egyelőre lemondtam szándékomról. A kályha élé fekszem, s benézek a kályha alá.
De nem mondhatok semmit, mert művem nem látható. Az a lényege, hogy nincs. Kötetei sorozatosan nem jelennek meg az olvasók gyönyörűségére. Nemrégiben dicsőséges napom volt: akkor nem jelent meg századik kötetem. Bennem is van hiúság, nem tagadom. Ritkán pihentem. Ha valahol féligkész gondolatokat, tisztázatlan ötleteket vetettek papírra, én ott voltam és közbeléptem. Szemmel tartottam minden gyanús eredetű szöveget. Sokszor bizonytalan, homályos mélységekből jöttek a szavak. Bőven és forrón buggyantak elő, mint a gejzírek. Néha kétségbeesetten tolongtak kifelé, mint menekülő emberek egy beomló bányából. Izzóak voltak, követelők és fegyelmezetlenek. El akarták árasztani a papirost. Nem ismertek akadályt és nem ismertek törvényt. Sikoltoztak és ujjongtak, mint a bacchánsnők, akik széttépték Orfeuszt. A mélyből jöttek, és rendetlenek voltak. Igazi tigris akartam 2. Csupa fájdalom voltak és csupa élet. Sajnáltam, szerettem és töröltem őket. "Az élet nem minden; és a fájdalom nem minden – szóltam hozzájuk. – Az őszinteség nem minden.
De értsd meg, hogy szó sincsen minderről, hát persze, hogy erősebb vagyok nálad és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szó, hogy nem akarom megtenni, nem érted? Sőt gyöngéd és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteiről, te miattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magadat, egész finom, bájos, törékeny, félénk kis lényedet. Ezt gondolom megindult lélekkel és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és én megsimogathassam. A kis nyúl előbb húzódozik a piszkafa elől, orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán usgye, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba. Utána megyek, és óvatosan leguggolok melléje. Szeretem az állatot – Wikiforrás. Ejnye, mondom neki, hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. Persze, ez érthető a te elfogult és szűk kis értelmed szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad jövök, csak a vérengző vadállatok mohósága rejlhetik, és amely nem tudja megérteni az erősebbnek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát.
Írótársaimat nem tudom meggyőzni, de ők se engem. Itt már az ítélet oly egyéni finomságaival állunk szemközt, hogy csak a zene fejezhetné ki gondolatainkat. Eddig a határig azonban el lehetett és el kellett mennünk. Úgy érzem, hogy minden vitánk és véleménykülönbségünk ellenére egyek voltunk, mikor a kifejezés édes gyötrelmével hajoltunk a goethei vers végtelensége fölé. Külön kell foglalkoznom a Magyar Múzsa cikkével, mely gyökerében támadja módszeremet. "A cikk indukciójának semmi köze a természettudományéhoz - írja a vitázó - s a pszichofizikai megjelölés csak képleges... Visszapillantás – Wikiforrás. " "Ellenben amit ily világosan fogalmaz itt, azt a következő mondatban már elcsavarja és azon az elven vitázik velem, hogy szóról-szóra a természettudomány rendszerét akarom alkalmazni a versre: "Az esztétika - olvasom - egészen más elemekkel dolgozik, mint a természettudomány, tehát módszerét se veheti tőle". Nyilvánvaló, hogy a természettudományos módszert csak hasonlatul emlegettem, hogy megértessem eljárásom lényegét, mely a vers hatását elsősorban a hang- és verstani eszközökkel, az okság alapján akarja magyarázni, mint a természettudomány és nem mint azok a bírálók, kik csak az ellenőrizhetetlen, végső benyomásokat közlik.
Nekem már nagyon távoli tantim a világ. Levettem róla a kezem. Mosolyogva gondolok arra az időre, mikor lakkcipőben és frakkban álltam a dobogón, s kezemben egy hosszú nádpálcával mutogattam a villanygömbökkel világított térképet. Most újra szénával bélelem a cipőm, és rénszarvasbőrt terítek a sátramra. Kását rágok. A kása nem jó ízű, de becsületemre jobb ízű, mint az angol butaság. Az angol butaságot pedig egy időben határozottan imádtam. Ez valahogy dekoratív és kedves volt. Hozzátartozott a családi élet melegségéhez. Semmi se oly költői, mint egy buta lady merev, kék üvegtekintete. Nálunk nagyon sokan kizáróan a butaságból éltek. A nők asztalfutókat hímeztek, horgoltak, pamutfonalat gombolyítottak belőle. Hosszúra nyúlt a fonál. Senki se tudja, hány méterre, hány mérföldre nyúlt. Igaz, a butaság is hosszú volt. A férfiak pályafutása benne szunnyadt. Igazi tigris akartam 25. Szerettem ezt a szellemet, a gyermekkorom szellemét, a spiritus familiaris -t, minthogy igazi angol vagyok. Tollseprővel leporolta a képeket, motozott a sarokban, festett selyemre, égetett fára, teát főzött, dalolt, bélyeget, cigarettapapírt gyűjtött, lombfűrészelt, de megmaradt a helyén.