A közelben található Bújtor István sírja is. Onnan mentünk át a múzeumba, ahol rengeteg fotó látható Latinovics Zoltán pályafutásáról. Láthatók a kézírásai. Egyéb emlékek. A kiállított tárgyak nézegetése közben a színész hangja hallható. Mindenképpen érdemes megnézni, ha valaki Szemesen keresztül utazik. Milyennek találod ezt az értékelést? Hasznos 3 Vicces Tartalmas Érdekes Kihagyhatatlan 2016. május 11. gyerekekkel járt itt Latinovits Zoltánra emlékezve látogattunk el Balatonszemesen az Emlékkiállításra. Kedves a fogadtatás, miközben a képeket, írásokat olvastuk, az ismert, kellemes, búgó hangú színész szavalatait lehetett hallgatni. Kellemes meglepetés volt ez számunkra. Egy hagyományos múzeum, nem a most "felkapott" interaktív tárlattal. Latinovits Zoltán síremlék - Balatonszemes hivatalos honlapja. Milyennek találod ezt az értékelést? Hasznos 3 Vicces Tartalmas Érdekes Az értékeléseket az Ittjá felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjá véleményét. Ön a tulajdonos, üzemeltető? Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani!
1966-68-ban a Thália, 1968-69-ben a kecskeméti Katona, 1969-71-ben ismét a Vígszínház, 1971-73-ben a veszprémi Petőfi Színház színésze és rendezője volt. 1973-1975 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi műsorokkal lépett fel, 1976-ban a Fővárosi Operett színházban Békeffy István-Fényes Szabolcs: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak címszerepét játszotta. Tragikus halála az egész magyar közvéleményt megdöbbentette. Munkásságáért Jászai Mari-, Balázs Béla-, érdemes művész, és 1989-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Kiemelkedő tehetségű, sokoldalú művész volt. Színpadi és filmszerepei mellett emlékezetesek Vörösmarty Mihály, Ady Endre és József Attila verseiből összeállított előadásai. Balatonszemes - funiQ. Szerepformálását rendkívüli szuggesztivitás, intellektuális megközelítés jellemezte. Gondolatait, igazságkeresését Ködszurkáló címmel megjelent, önéletrajzi írásait tartalmazó kötetében is összefoglalta. Ismert filmjei: Az ötödik pecsét, Isten hozta őrnagy úr!, Oldás és kötés, Szegénylegények, Szindbád, Hideg napok.
Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett. A konyhaművész Gundel unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett. Latinovits Zoltán Emlékmúzeum – Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeum. "Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket" – vallja. Bár évvesztes lett volna, de már tudott olvasni, hatévesen ezért beíratták a Damjanich utcai elemi iskolába. 1949 -ben érettségizett a budapesti Állami Szent Imre Gimnáziumban.
Legendás magyar sztárházasságok Hazai sztárok, akik évtizedek óta boldog házasságban élnek. Nézd meg őket! OLVASD EL EZT IS!
század végén kezdődött meg az üdülőparcellák kialakítása, amely napjainkig megtartotta kertes, családias jellegét. A község életében a korábban oly jelentős halászat napjainkra csaknem teljesen megszűnt, viszont a hagyományos szőlő- és a borkultúra manapság is jelen van. Az utóbbi évtizedekben az egész Balaton-régióban – így Balatonszemes életében is – az idegenforgalomhoz kötődő szolgáltatások és a nyaralóvendégeket szórakoztató rendezvények játsszák a vezető szerepet.
Az emlékszoba intézményi jellege az idő múltával erősödött: a gyűjtemény-gyarapítás, kölcsönzés, relikviák, fotó- és hanganyagok restaurálása, kiállítások rendezése, a gyűjtemény anyagainak folyamatos publikálása a mindennapos tevékenységek része lett. A 'háttér' gyűjtemény sok étékes anyagot tartalmazott Szendrő Józsefről, Dayka Margitról, Mezei Máriáról, Gábor Miklósról. E levelek, rajzok, fotók felhasználásával az évek során sok kiállítás, több könyv, sőt még oktatási segédanyag is készült. Az emlékszoba 2002-ben – anyagi okok miatt, mecénás hiányában – bezárt, azóta évente néhány "nyílt napon" látogatható. A gyűjtemény továbbra is bővül, a rendszerezést is folytatják a gyűjtemény létrehozói. Ruttkai Éva-emlékdíj 1987 óta minden év decemberében a Vígszínházban átadják a Gábor Júlia alapította Ruttkai Éva-emlékdíj at annak a művésznek, akit a színház társulata titkos szavazással erre méltónak talál. Ruttkai Éva Színház 1994-ben kezdte meg működését a nevét viselő Ruttkai Éva Színház, amely 2006 nyarán a Teréz körúton lelt végleges otthonra.
A gimnázium önképzőköre bemutatta Sárközi György Dózsa György című drámáját. Ebben egy epizódszerepet alakított. Szövegét a nézőknek félig háttal, lámpalázasan, beszédhibával mondta el. Az előadás után – a vendégként jelen levő – Bajor Gizi csak őt kereste meg, és a következő szavakkal inspirálta: "Maga menjen színésznek! ". Ez eddig sem Latinovitsnak, sem másnak nem jutott eszébe. 1952 -ig "bizonyos koráramlat" következtében asztalostanonc, majd hídépítő munkás lett, de hamarosan beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, és 1956 -ban építészmérnökként vörös diplomát kapott. Mindeközben 1951 -től már NB I-es (tartalék) játékos volt a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző. Az egyetemi évek alatt is folyamatosan szavalt, Lehotay Árpád és Galamb Sándor tanítványaként, valamint tbk. a MÁVAG színjátszó csoportjának tagjaként ismerkedett a színészmesterség fortélyaival, s mint később bevallotta: igencsak nehezen ment neki. 1956 -ban mégis szerződtették Debrecenbe segédszínésznek.
Magas sebességet elérve három méter magasra is kivetődhet a vízből: A nagy fehércápa nem különösebben a legveszélyesebb állat az emberekre nézve. Viszonylag alacsony számú cápatámadást tartanak számon, azok nagy része nem volt halálos kimenetelű, amik mégis ilyen szerencsétlen véget értek, azt többnyire a vérveszteség és végtagsérülés okozta. Gyakrabban "kóstolnak" szörfdeszkát, bólyákat, törmelékeket, de már süllyedő hajókra is rávetették magukat. A megfelelő oxigénáramoltatás miatt állandó mozgásban van, ezért számuk pontosan nem ismert. Annyi biztos, hogy erre a ritkuló félben lévő állatra Észak- és Dél-Amerika, Dél-Afrika, Ausztrália vízein is vadásznak. A világ több pontján szigorúan védett állat.
Egész életében a két kezével kereste a kenyerét, meg is becsülték érte. Arra nevelt, hogy a munka nem büdös, csak nehéz hozzáfogni. Főiskolásként régésztáborokba jártam. Azóta tudom, kitermelni négy köbméter követ és találni egy szem elszenesedett gabonát vagy egyetlen őrlőkődarabot, az bizony kemény munka. Jász-Nagykun-Szolnok megye összes művészét és műgyűjtőjét személyesen ismeri Zsolnay László. Sokan ajánlanak képeket a múzeumnak, beleértve a lelkes amatőröket is, őket sokszor nehéz visszautasítani. Mégis muszáj, mert ami amatőr munka, azzal nem lehet mit kezdeni. Szerinte a dilettáns művésznél egy rosszabb van: a szorgalmas dilettáns. Vannak szívós, elszánt ostromlók. Eltökélt szándékuk, hogy elhelyeznek egy festményt, legalább egyetlen pici nyomot az örökkévalóság kiállítótermében. Zsolnay nem szeret senkit megsérteni, de van, amikor csak a nyomatékos vélemény használ. Meg a könyörtelen őszinteség. Anekdotikus esetet idéz a múzeumi szobája falán lévő Kossuth-ábrázolás: "Kossuth Lajos a Kossuth téren, a Damjanich Múzeum előtt".
– Nem baj, jössz velem! – utasította a neves néprajzos, s már indultak is Tiszafüredre. Az öreg kiosztotta a feladatait, a katolikus művészetről kellett írnia. És még aznap elkezdődött a munka. Olyan világot mutatott be Zsolnaynak, mint a mesében. – Szabó László tanított itt mindenkit mindenre – réved el kicsit a múltban. A tekintélyes tudós mindent átadott a fiataloknak. Azt a fő szabályt is beléjük plántálta, hogy a muzeológus kölcsönhatásban áll mindenkivel. A néprajzossal, a történésszel, a régésszel, a művészettörténésszel, ezért a legfontosabb a kiváló kapcsolatteremtő képesség. Nos, ezt a tudást hasznosította Zsolnay László a dzsungelben az indiánok között. Ahogy meséli, nehéz ma már elképzelni az 1980-as évek múzeumi hangulatát. Kiváló igazgatójuk mindenkinek kulcsot adott, néhányan ott "laktak" az épületben. Nyitott, vidám, kreatív társaság jött össze, akik abban egyetértettek, hogy a "vidék" nem temető. Igaz, akkoriban folytonosan Pestre ingázott, nappalin tanult az ELTE művészettörténet szakán, de közben a szolnoki múzeumban is dolgoznia kellett.
A csoporttársai akkor kezdték igazán értékelni, amikor kiderült, le tudja fénymásolni a vizsgatételeket. Nagy szó volt akkoriban fénymásolóhoz hozzáférni. A szakmáját "művészettörténeti furcsaságnak" hívja, mondván, a közkeletű felfogás szerint az lesz művészettörténész, aki művésznek nem elég jó. Úgy érzi ez a definíció rá is illik. Tanult szobrászatot, készített is szobrokat, de nem voltak művészi ambíciói. Bár oldalágon a híres keramikus családhoz tartozik. A "Zsolnayak" annyira büszkék a hovatartozásukra, hogy édesapja tiszteletből a Vilmos nevet is megkapta. Megemlíti, hogy a rendszerváltás környékén Pécsett járva megkérdezte muzeológus kollégáit, hogy esetleg szükség lenne-e egy Zsolnayra, de azt tanácsolták, jobb, ha nem firtatja, mert a tulajdonosok nem akarnak Zsolnay-sarjakat a gyár környékén. Habitusát, ember- és életszeretetét édesapjától örökölte, aki a munkásarisztokráciát erősítette hegesztőként, és a humorát, a szövegeit a fiára hagyta. – Édesapám nagy mókamester volt, igazi "szöveggyáros" – meséli.