A Savanyú Jóska barlangjaként is ismert üreg a híres bakonyi betyár egyik búvóhelye lehetett. A Bakony rengetege híres volt a benne rejtőző törvényen kívüliekről, a magyar vadon banditáiról, a betyároktól. Bár a betyárok valójában rablók, haramiák, vagyis közönséges bűnözők voltak, a nép szemében olyan vakmerő és lázadó emberek voltak, akik a társadalmi igazságtalanságok ellen harcoltak, kifosztották a gazdagokat és segítették a szegényeket. A betyárromantika szerint, ha öltek is, azt nem vérszomjból tették. Cuha-völgyi barlangok, Hódos-ér völgye, Ördögárok, Vinye |. Számos monda, ballada, dal őrzi tetteik emlékét, erdőinkben pedig barlangok, források idézik fel a kalandos bujdosások emlékét. A szurdokok sekély barlangjai is tökéletes búvóhelyül szolgáltak a betyároknak, amit a népnyelv meg is őrzött a nevükben. A Bakony vidékén több barlang is őrzi Savanyú (Savanyó) Jóska emlékét, Ajka mellett is található egy, ahol feltehetően többször rejtőzött a híres bakonyi betyár az őt üldöző pandúrok elől. A Csinger-patak völgye feletti hegyoldalban, árnyas bükkösben egy félkör alakú, sötét lyuk tátong a gyökerek között.
Savanyú Jóska törvényen kívüli fosztogatóhoz fűzött mondák Vas, Zala és Veszprém megyében máig is közismertek. A legendás betyár halálának 114. évfordulójára emlékezünk ezen a napon. A betyárokról fennmaradt történetek alapján alakjukat a nép idealizálta, természetfeletti erővel, képességekkel ruházta fel. Páratlan erejüktől, gyorsaságuktól váltak a mondák úgymond szerethető karakterévé, melyek szerint sokszor még a golyó sem fogta őket. Ilyen betyárnak festik le a népmesék Savanyú Jóskát (Savanyó Jóskát), a bakonyi betyárt, akinek nevét több barlang is őrzi a Bakonyban. Szerencsére nemcsak legendák maradtak fent utána, hanem periratok és vallomások is, amelyek által megismerhetjük az embert, az igazi betyárt is. Savanyú József a Vas megyei Izsákfán született, 1841 szeptemberében. Savanyú Jóska barlangjától a várromokig - hétvégi túraajánló - Infostart.hu. Apja számadó juhász volt, mellette kezdett el dolgozni. Nem sokáig maradt az örege mellett, a monda szerint ugyanis 12 évesen megverte és kifosztotta apját, majd feltört egy úri pincét, ahonnan egy hordó borral távozott.
A Poós malom festői környezetben a Gaja patak mellett, a bakonyi hegyek között, egy csendes, nyugodt, erdős környezetben Jásd külterületén található. A malom épületét Jásd felé érkezve, jobbra betérve végig betonúton érhetjük el. A 150 éves malom kezdetben őrlőkerékkel dolgozott, a XX. században kapta mai "modern gépeit", az átalakításkor azonban az épület belső architektúráját nem változtatták meg, az ölnyi vastag gerendákat az elevátorokkal megkerülték, sőt merevítő szerkezetként felhasználták. Az épület L alakú, nyeregtetős, palafedésű. Északról két, nagy íves kétszárnyú ajtó segítette a gabona be illetve a liszt kihordását. A felsőcsapású vízkerék délről csatlakozik a malom épületéhez. A kerék mozgási energiája a pincén keresztül kerül leosztásra. A Poós Vízimalom az 1950-es évek végéig őrlőmalomként működött, ma múzeumként látogatható, újra működő állapotban, ahol az eredeti gépeket vízi kerék hajtja meg. A malom legnagyobb különlegessége, hogy a látogatáskor üzemben helyezik, a forog a vízkerék, működnek az elevátorok.
Szerző: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség 12, 3 km 3:40 óra 358 m 357 m A Déli-Bakony Ajka feletti térségébe kóstolunk bele ezen a kiránduláson. A terep kevés szintkülönbséggel és több kiépített pihenőhellyel... Szerző: Kisida András, Mutass mindent
A miskolci gyűjteményben három másik Csontváry-festmény is fellelhető: a Felvidéki utca (1895), a Mandulavirágzás (1901) és A Keleti pályaudvar éjjel (1902) címűek. A közönség azonban az Öreg halászt ismeri és keresi leginkább. A festészet iránt kevésbé érdeklődőket is maga elé csalja a szuggesztív portré, amely tökéletesen ábrázolja az emberben lakozó jó és gonosz kettősségét. A képen látható öregember aszimmetriáját vizsgálgatják: az önmagában is tökéletes festmény egy függőleges vonal mentén megbontva két teljesen más hangulatú és jelentésű portré lesz. Veszélyben Csontváry Öreg halásza. Ha a baloldalt tükrözzük, akkor a nápolyi öbölben csónakjában ülő, a földi életében megfáradt öregembert látunk a maga lelki békéjével. Míg a jobb oldalt megkettőzve az öreg halászból sátáni figura lesz, a háttérben viharos tengerrel, füstölgő kéményű házakkal, kitörő vulkánnal. A Herman Ottó Múzeum Képtárban érdemes elidőzni, hiszen bővelkedik a Csontváryéhoz hasonló remekművekben. A kiállítás a barokk korszaktól a szecesszióig vonultatja fel a magyar festészet remekműveit, köztük egy olyan jelentős gyűjteménnyel, mint a Kövesi Istváné.
1964 óta nem történt átfogó restaurálás, amely az akkori követelmények szerint zajlott le, ez teljesen különbözik a mai szakmai elvárásoktól, többek között más az anyaghasználat. A restaurátornak először a vásznon kell dolgoznia, s csak ezt követően foglalkozhat a festett részekkel. Magyar Múzeumok - Megfiatalodott az Öreg halász. "Egy restaurálás könnyen megváltoztathatja azt a képet, amit Csontváry alkotásairól őrzünk. Egy felelősségteljes és nagyon izgalmas kaland ez a restaurátor és a műtárgy számára is, mert nekem el kell döntenem, hogy mi az, ami ide tartozik, mi került fel utólag, azaz mi idegen, később felvitt anyag" – fogalmazott Dicső Ágnes. A restaurátor határozza meg az utólag a képre került anyagok sorsát, mert elképzelhető, hogy nem lehet eltávolítani az eredeti mű károsítása nélkül a később felkerült részeket. UV-lámpával vizsgálta meg az alkotás festett részét a szakember. Megállapította, markánsak a javítások a festett oldalon, a kép alsó részén szabad szemmel is látható egy megtörés A végleges cél az, hogy a hordozót stabilizálják, visszaállítsák azt, ami az 1902-es eredeti képből megmaradt, legközelebb esik a festő szándékához.
Az elemzések szerint a férfi isteni mivoltára a háromágú vasvilla ad utalást, noha maga a háromágú szigony Poszeidón fegyvere volt a mitológiában. Tavasz Sandro Boticelli, a reneszánsz, és a firenzei iskola egyik legfontosabb képviselője volt, 1477-ben festette meg pályafutása leghíresebb képét a Villa di Castello számára, amely Lorenzo és Giovanni di Pierfrancesco tulajdonában volt. Boticelli egyébként is érzékeny volt az apró részletek ábrázolására, ám e festményénél olyasmit tett, ami már-már fanatizmusnak tűnik. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk a képet, a főben táncoló női alakok lábánál virágokat láthatunk. Ez már elsőre is szembetűnő, ám az nem, hogy ezek a virágok megközelítőleg 500 különböző növényfaj képviselői. Művészettörténészek komplett listákat írtak Boticelli bámulatos bonatikai érzékéről, ugyanakkor azt hozzá kell tegyük, hogy bár a nagyobbik részük rendszertanilag azonosítható a festmény alapján, akadnak köztük furcsa hibridnek tűnő fajok, és néhány, látszólag fiktív virág is.
Római híd Mostarban Csontváry 1903 tavaszát Hercegovinában és Boszniában töltötte. A Római híd Mostarban a Neretván átívelő híd látképe. Álomszerű, kihaltsága, embernélküli csendje talán az emberfeletti hivatást vállaló festő egyedüllétét és társtalanságát fejezi ki. A festmény meditatív, a színek különös színfoltjai, mintha egy magasabb világfelfogás látomásai lennének. Selmecbánya látképe Selmecbánya látképét a dombok zölden gazdag árnyalatai uralják: a természet, ami körülveszi az embert, magába olvasztja, elnyeli. A tájba süppedésig elmerülve tűnnek elő azok a házak, melyek szilárdnak, megkérdőjelezhetetlennek tűnnek, örökkévalónak és lerombolhatatlannak. A kép annak az érzetét árasztja, hogy bármerre nézünk, bárhol vagyunk, elválaszthatatlanul egységben létezünk a természettel. Csontváry festmények árai Az addigi magyar árverési rekordot Csontváry egyik alkotása, a Szerelmesek találkozása (Randevú) tartotta, amelyért 2006-ban – 80 millió forintos árról indulva – 230 millió forintot adtak.