Eleinte a réteken, ott főleg a bokrok közelében élnek, csak július végén alakulnak át kifejlett rovarrá. A lárva és az imágó egyaránt ragadozó életmódú, rovarokkal táplálkoznak. A zöld lombszöcske ( Tettigonia viridissima) nem új jövevény a hazai élővilágban, sőt igen elterjedt, és hétköznapi fajnak számít. Európa nagy részén és Szibériában egyaránt közönségesnek mondható. A városokban is előfordulnak, de rendszerint nem kerülnek az emberek szeme elé, mert zöldes színükkel a parkok, ligetek növényzete között nehéz észrevenni őket. Mit eszik a szöcske z. Meghallani már sokkal könnyebb, hiszen ciripelésük jellegzetes, erős hangú. A város zöld területeinek közelében alkonyatkor hallható"tücsökciripelésért" is sokszor nem a tücskök, hanem a zöld lombszöcskék felelősek. Bár ezek az állatok jelen vannak városainkban, leginkább csak akkor lehet meglátni őket, ha valamilyen szokatlan esemény miatt elhagyják rejtekhelyüket. Bár a zöld lombszöcske a nagyobb termetű hazai szöcskefajok közé tartozik (a legnagyobbra egyébként a fűrészlábú szöcskék nőnek nálunk), testhossza a fejétől a potroh végéig ritkán haladja meg a 3, 5 centimétert.
A látszólag ártalmatlan szöcske, mint kiderült, néha még kannibalizmus is. Azokban az esetekben, amikor problémát jelent más élelmiszerek megszerzése, kiderült, hogy a szöcske és a saját fajtája eszik. Ezt nagyon könnyű ellenőrizni: elég ahhoz, hogy ebből a fajból több képviselőt egy zárt tartályba ültessünk, és ne tegyünk semmilyen táplálékot, és néhány napon belül (három vagy négy) lesz az egyikük. Mit eszik a szöcske 4. Tehát nem is éri meg, hogy a szöcskék elképzelése szerint aranyos és ártalmatlan tagja a rovarosztálynak. Lehet, hogy felállnak magukért és távol vannak az élelmiszerlánc utolsó helyétől, nem csak a füvet és a virágokat, hanem más pillangóhibákat is elfogyasztanak, és nem zavarják a kannibalizmus cselekedeteit saját testvéreikkel szemben. Azonban még mindig nem érdemes erről beszélni azoknak a gyerekeknek, akik egy kis szöcskeről szólnak.