Barabás Miklós Vörösmartyról készült akvarellje Az elemzés vázlata: Bevezetés A merengőhöz keletkezésének életrajzi háttere A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan) A merengőhöz szerkezete, verselése, nyelve, költői eszközei A vers értelmezése Gondolati költemény vagy szerelmes vers? Befejezés (Vörösmarty és Laura házassága) A merengőhöz című vers többek között arról híres, hogy ezt a művet adta Vörösmarty nászajándékul leendő feleségének, Csajághy Laurának. Emellett a magyar szerelmi lírának is egyik legszebb darabja, melyben a legábrándosabb magyar költő hirdet harcot az ábrándok ellen. Vörösmarty Mihály: A merengőhöz (verselemzés) - verselemzes.hu. Kivételes művészi sikerültségét szállóigévé vált sorai – "Hová merült el szép szemed világa? ", "Ábrándozás az élet megrontója", "A látni vágyó napba nem tekint" stb. – is jelzik. A művet Vörösmarty 1843. február végén-március elején írta, és először a Honderü című lapban jelent meg 1844 elején. 1847-ben kötetben is kiadták (Vörösmarty Mihály Minden Munkái, IX.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Mi Vörösmarty Mihály A merengőhöz című versének műfaja?. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt. (1843. február vége – március eleje) Vörösmarty Mihályról ITT olvashatnak. Fotó: Borsodi Henrietta Magyar Kurír
kötet). Ahhoz, hogy a verset megértsük, fontos ismerni életrajzi hátterét – melyet maga Vörösmarty se nagyon titkolt különben, hiszen a Laurának alcímet adta a versnek. Ki volt hát Laura és milyen élethelyzet ihlette a művet? A költő és Csajághy Laura 1841-ben ismerkedtek meg a költő barátjának, Bajza Józsefnek házánál. Laura Bajza feleségének húga volt, és látogatóba jött nővéréhez Pestre. Vörösmarty, aki negyvenedik életévén túl már lemondott a szerelemről, a fiatal lányt megismerve ismét szerelemre gyúlt, méghozzá annál türelmetlenebb, kétségbeesettebb és felzaklatóbb szenvedéllyel, minél inkább érezte, hogy kora miatt aligha számíthat viszonzásra. A HÉT VERSE – Vörösmarty Mihály: A merengőhöz | Magyar Kurír - katolikus hírportál. A csupán tizennyolc éves, egyszerű vidéki lány ban a költő az utolsó esélyét látta arra, hogy boldogságra találjon. Már-már belenyugodott, hogy a viszonzott szerelem neki nem adatik meg (egész életében csak reménytelen vonzalmak jutottak osztályrészéül), mint arról Késő vágy című verse tanúskodik. De aztán megismerte Laurát. Azonban teli volt kételyekkel is, mert a lány hozzá képest túl fiatal volt, és nem tudta, joga van-e magához kötni őt: boldog lehet-e a tavasz az ősszel?
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába; Egész világ nem a mi birtokunk; A mennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Vörösmarty mihály merengőhöz. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen olly kicsin tanyán; Hullámain holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bízhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A bírhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedben hasztalan szorítsz; Várt üdvöd kincse bánatára lészen, Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg mint elszállt madár, Mely vissza jő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár Maradj közöttünk ifjú szemeiddel, Barátod arczán hozd fel a derűt; Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyüt. vissza a címoldalra
Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt. 1843. február vége - március eleje