A szőlő növényt évezredek óta termesztik. Az ókori egyiptomiak, főníciaiak is alakították a szőlőtőkéket, hiszen látták, hogy így megbízhatóbban terem. A római író Columella (Kr. u. 4-70. ) pedig már írásaiban szakmai tanácsokkal látta el a szőlőtermelőket, hogy adott területen, milyen tőkeformákat használjanak. Nem új keletű dolog tehát a szőlőtőkék formájának alakítása. Az azonban kétségkívül igaz, hogy az utóbbi évszázadban megnőtt azon kutatások száma, amelyek arra irányulnak, hogy az egyes művelési módokat összehasonlítsák, értékeljék adott helyen és szőlőfajtán. A tőkeművelési mód tulajdonképpen a szőlő növekedésének fenntartható formája. A szőlő növény idős fás részeinek alakja, nagysága, száma, egymáshoz és a talajhoz viszonyított helyzete, térbeli elrendezése alapján sokféle tőkeformáról lehet beszélni. Az idős fás részek tápanyagokat raktároznak, így minél nagyobb az arányuk, annál több tartalék tápanyag áll a tőkék rendelkezésére. A korszerű szőlőtermesztés alapjai - Kaiser Géza - Régikönyvek webáruház. A tőkék fás részei: gyökérnyak (a gyökértörzs talaj szintje alatti része), tőkenyak (a törzs legalsó része), törzs (függőleges szárrész), fej (megvastagodott rész a fejművelésnél), bakok (bakművelés elágazásai), kar (vízszintes elágazás), termőalapok (3 vagy többéves, rövid elágazások, amiken a metszést végezzük).
Különféle metszésmódokat, illetve ebből adódó tőkeformákat különböztetünk meg. A szőlő hajtásai valamilyen támrendszert igényelnek, mert maga a tőke és a veszszők sem alkalmasak arra, hogy önállóan növekedjenek. Nagyon meleg és csapadékszegény termőhelyeken – és általában ott, ahol erős a szél is – gyakran láthatunk ma is földön kúszó szőlőnövényeket is (pl. Andalúzia). Az északi félgömbön azon a szélességi körön, ahol hazánk is fekszik, általában talaj közeli művelést kell végezni. Szőlő művelési módok. Fő előnye a hőösszeg jobb kihasználása. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az alacsony kordon vezérhuzala mintegy 60 centiméterre van a talajtól. Az alacsony művelésmód klaszszikus módozata a karós támasz adta tőkeforma, ami a sok évszázados gyakorlat továbbélése. Ennél a művelésmódnál a munkafolyamatok a metszéstől kezdve a zöldmunkákig és a szüretig sokkal több élőmunkát követelnek, mint a kordon (huzaltámasz) használata mellett. A támrendszerek közül nálunk a karós támasz tekinthető a legrégibbnek, a hajtásokat egy földbe vert karóhoz rögzítették.
Ősi módszere ennek a szőlőlugas (pergola). Újabban – kevés napfénnyel, de gazdag termőtalajjal rendelkező vidékeken – új rendszereket fejlesztettek ki. A tőke törzsét vízszintesen növesztik, amelyen sok vessző növekszik mindkét irányban. Ez lehet alacsony kordon, az ún. Cordon de Royat (Royat-kordon), ami Champagneban használatos, vagy magas kordon, mint a Geneva Double Curtain (dupla függönyös). Futó- vagy lugasművelés Itt a tőkékből magas lugasokat alakítanak ki, ahol a szőlőfürtök kb. fejmagasságban helyezkednek el. PLEDGE - szőlőben is megoldás!. A levelek lombozata itt védőárnyékként funkcionál a forró éghajlatokon. A szőlő ültetése megelőzheti a támrendszer kialakítását. Ahhoz, hogy a folyamat elkezdődhessen, a megfelelő oltványokat elő kell készíteni a telepítésre. fotó: Borkollégium, Bortankönyv 1.
Kniffin-ernyő) növekednek-e. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik az ideális művelési mód, hiszen a fent említett szempontok alapján termőhely, fajta és termesztési céltól is függ. Az egyes művelésmódok kialakítási lehetőségeit, elterjedését, előnyeit, hátrányait részletesen tárgyaljuk további cikkeinkben.