1741. június 25. Szerző: Tarján M. Tamás 1741. június 25-én koronázták Magyarország királynőjévé Habsburg Mária Teréziát (ur. 1740-1780), III. Károly (ur. 1711-1740) legidősebb leányát. Mária Terézia a második nő volt hazánk történetében, aki a Szent Koronát a maga jogán a fejére helyezhette, de míg Anjou Mária (ur. 1382-1395) öröklését tiszteletben tartották, a felvilágosult királynő hatalomátvétele egyáltalán nem volt akadálymentes. III. Károly egyetlen fia, Lipót János főherceg alig pár hónaposan, 1716 novemberében meghalt, így – először a Habsburg-ház történetében – hamarosan előállt az a helyzet, hogy a trón várományosa csakis nő lehetett. Az 1711-ben elhunyt Józsefnek (ur. 1705-1711) ugyanis csak leánygyermekei voltak, ahogy Károly felesége, Erzsébet Krisztina királyné is három hercegnőnek adott életet. Az uralkodó már Lipót János születése előtt, 1712-től foglalkozott a leányági örökösödés gondolatával, aminek lehetőségét először a horvát rendek ajánlották fel neki. Károly 1713-ban a bécsi Burgban összehívta teljes kormányzati apparátusát, és nyilvánosságra hozta előttük I. Lipót tíz évvel korábbi, titkos öröklési paktumát – eszerint akkor József az osztrák, Károly a spanyol birtokokra számíthatott, de a két birodalom egy kézben is egyesülhetett volna – majd kiegészíttette azt a nőági örökösödés lehetőségével.
19 éves korában, 1736. február 12-én, Mária Terézia és lotaringiai Franz Stephan házassága a Bécsi Ágoston-templomban történt. Három hónappal a házasságkötés után már terhes volt, és 20 éven belül 16 gyermeket szült. az elsőszülött lánya, Mária Erzsébet (1737-1740) már kisgyerekként meghalt. 1738-ban született a következő lánya, Maria Anna (1738-1789), aki nagyon hasonló volt az apjához az érdekeivel., Sajnos a mellkas rendellenessége miatt szenvedett, nem lehetett házas. Hátralévő éveit a Klagenfurti Elisabethinen-kolostorban töltötte. a harmadik gyermek, ismét Maria Karolina nevű lánya (született 1940) csecsemőként halt meg. a negyedik gyermek végül II. József (1741-1790) volt a trón első fia és régóta várt örököse. Az anyjával együtt uralkodott, majd 1780-ban bekövetkezett halála után a trónra lépett. Ő a legismertebb reformjairól. 1742-ben született az ötödik gyermek, Mária Krisztina, Mária Terézia kedvenc lánya, pontosan a ületésnapján., A sok gyermek közül egyedül ő választhatta meg a férjét, és feleségül vette szász-tescheni Albert herceget.
Mária Terézia így kénytelen volt máshogy jövedelmet szerezni a magyaroktól, valamint szigorítani az uralkodási módján. Ennek az első lépése az 1754-ben kiadott merkantilista vámrendelet volt. Merkantilista vámrendelet (1754) A birodalom köré egységes külső vámhatárt vontak, amely védte a birodalmi termelést és a piacot. Magyarország és az örökös tartományok közé pedig egy belső vámhatárt állítottak fel, amely a birodalmon belüli munkamegosztást erősítette (cseh-osztrák ipar-magyar mezőgazdaság). Az örökös tartományok és Magyarország közti vámhatár pedig lehetővé tette, hogy a magyar mezőgazdasági termékek alacsony vámmal kerüljenek az osztrák piacra, ugyanúgy a cseh és osztrák ipari termékek a magyar piacra. Ennek következményeként a Magyarországon eddig is alacsony szintű ipar még lassabban tudott fejlődni, viszont az osztrák és a cseh ipar megerősödött, ami a birodalmi kassza feltöltődéséhez vezetett. Úrbéri pátens (rendelet)- 1767 Mária Terézia a magyar gazdaság fejlődéséért is tett próbálkozásokat.
5. Károly József főherceg (1745. február 1. – 1761. január 18. ) Károly anyja kedvenc fia volt, teljes figyelmét és szeretetét élvezte., Azonban megvetette bátyját, Józsefet, és a két gyakran konfliktusba került a császárnéval, mindig Károly oldalán. A viszályok véget ért, amikor Charles meghalt 1761-ben, csak két héttel a tizenhatodik születésnapját. 6. Maria Amalia (1746. február 26. – 1804. június 18. ) Maria Amalia gyönyörű, büszke és bájos volt. Kitűnt a zenében és a művészetben, de tanult történelmet, táncot, ortográfiát, festészetet, színészetet és egy kis matematikát is; mint a többi testvére., 22 éves korában beleszeretett Károlyba, Zweibrucken hercegébe, de kénytelen volt feleségül venni egy férfit, akit nem szeretett (ami akkoriban nem volt semmi szokatlan) – Parma hercege. Elkeseredett ez a tapasztalat, ő maradt elidegenedett az anyja, sőt elemzi az első lánya Caroline, nem Mária Terézia, mint az anyja kívánta. Ennek ellenére közel állt nővéreihez, Maria Carolinához és Marie Antoinette-hez, és leveleket, portrékat, ruhákat és egyéb ajándékokat cserélt velük.
Mindez 11 éves korától Fuchs grófné szeretetteljes felügyelete alatt zajlott. Mária Terézia apja látókörén kívül nőtt fel, s fejlődött öntudatos ifjú hölggyé. Út a trón felé A Habsburg család tagjai 1703-ban, még III. Károly trónra lépését megelőzően szerződést kötöttek a trónöröklés rendjéről, külön kitérve a nőági örökösödésre. (Az I. cikkely kimondta, hogy a Habsburg-ház férfiágának kihalása esetén a magyar rendek nem élhetnek szabad királyválasztó jogukkal, a trónt a Habsburg nőág örökli. ) A Pragmatica Sanctiót 1713-ban hozták nyilvánosságra, s az osztrák tartományok még abban az évben elfogadták, 1722-ben az erdélyi, majd 1723-ban a magyar országgyűlés is rábólintott. Ily módon Mária Terézia számára elvileg biztosítva voltak az uralkodás feltételei, a gyakorlat azonban másként festett. Mária Terézia, aki 1736-ban ment feleségül Lotharingiai Ferenchez, a Habsburg családban (és a korban is) szokatlan igazi szerelmi házasságot kötött. III. Károly 1740-ben bekövetkezett halálát követően Ferencet császárrá koronázták, az innentől datálódó Habsburg-Lotharingiai ház és birodalom tényleges irányítása azonban mindvégig a társuralkodóként regnáló Mária Terézia kezében volt.
Háborúk, politika, hatalom Az örökösödési háború lezárását követően Mária Terézia végre nekiláthatott a kormányzásnak: 1754-ben kiadta vámrendeletét, amelynek legfőbb célja az osztrák és a cseh könnyűipar védelme, a magyar nemesség adómentességéből elmaradó jövedelem pótlása, illetve az olcsó magyar nyersanyag birodalmon belül tartása volt. A rendelet a kettős vámhatár kialakításáról is döntött, az egyik az egész birodalom körül húzódott, míg a másik Magyarországot vágta el az örökös tartományoktól. A magyar szempontból rendkívül hátrányos vámrendelet, ami egészen 1850-ig maradt fenn, felszámolta a belső vámokat, és az állam kizárólagos jogává tette a vámszedést. 1756-ban újabb háború vette kezdetét, az 1763-ig tartó hétéves háború célja Szilézia visszaszerzése volt. A Habsburgok oldalán harcoló Svédország, Franciaország, Oroszország és a német fejedelemségek Angliával és Poroszországgal néztek szembe. A háború kiterjedt Észak-Amerikára és Indiára is (tulajdonképpen ez volt az első világháború), s a status quo rögzítésével ért véget.
A másik határt pedig Magyarország köré húzta, azért, hogy a magyar ipar ne fejlődhessen és a birodalom felvevőpiaca legyen. Viszont kedvező volt a mezőgazdaság számára, tehát az ország a birodalom éléskamrája lett. 1764-ben sor került a mádéfalvi veszedelemre, amikor a székelyek uraik ellen fordultak a magas adók miatt. Ebben a korban a jobbágy nagyon sokat fizetett, ezért érthetőek a megmozdulások. Tartoztak az államnak 15-30 forintos hadiadóval, a háziadóval a vármegye költségeinek fedezésére, fizették a porciót és a forspontot. A jobbágy tartozott a földesúrnak is a robottal, a kilenceddel, az ajándékkal, a dézsmával. Volt továbbá kötelező pénztartozása is. Ezek mellé jöttek az úgynevezett banalitásjogok, vagyis a földesúri monopóliumok. Ez azt jelentette, hogy csak a földesúr malmában őröltethet, csak a földesúr kocsmájában fogyaszthat bort, és csak urán keresztül adhatott el húst… Ezen felül fizették az egyházi tizedet. – 1755 és 1778 között több urbáriumot adott ki (az az irat, melyben a földesúr lefektette az őt megillető szolgáltatásokat) Ezek közül legfontosabb az 1767 -es, melyben szabályozta a jobbágyi terheket.