A viszonylag olcsó villamos energia felgyorsíthatja az átállást a dízelről az elektromos meghajtásra vagy a gázról a hőszivattyúra. A "tiszta" villamos energia persze fizikailag megkülönböztethetetlen a "piszkos" (fosszilis energiahordozókból termelt) áramtól – mondta. Felbermayr meg van győződve arról, hogy a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett szén-dioxid-adó, amely Ausztriában idén júliusban válik esedékessé, a klímabónusz ellenére is tovább növeli majd az inflációt. A Wifo főnöke közölte, hogy az uniós adórendszer önmagában nem hoz lényeges változást a "tiszta és a piszkos" energiatermelés tőkeköltségeiben, mert nem lesz nagy hatása a beruházásokra. Ha azonban az EKB csak "zöld" értékpapírokat fogadna el fedezetként a bankokkal folytatott ügyletei során, az alapjaiban változtatna a helyzeten – -ismertette a távirati iroda. Az osztrák szociáldemokrata párt (SBÖ) és az ÖGB szakszervezeti szövetség jó ötletnek tartja az áram áfájának csökkentését. Jörg Leichtfried, az SPÖ alelnöke szerint a Wifo főnöke tulajdonképpen a pártja javaslatát támogatta.
Elképzelhetőnek nevezte a villamos energia áfájának csökkentését Ausztriában Gabriel Felbermayr, az osztrák Gazdasági Kutatóintézet (wifo) elnöke. Felbermayr a Salzburger Nachrichten című lapnak azt mondta, hogy az áramot terhelő általános forgalmi adó 20 százalékról 10 százalékra csökkentésének látná értelmét, a gáz áfáját viszont változatlanul hagyná, és nem tartja szükségesnek az energiaárak általános adócsökkentését sem. Az energiahordozókra kivetett adó "nem olyan tétel, amellyel az ember jojózik, hol felfelé, hol lefelé, az aktuális piaci helyzettől függően" – jelentette ki. A szinte minden háztartás számára biztosított energiaköltség-bónuszt "locsolókannás elosztásnak" nevezve bírálta. Az emelkedő villamosenergia- és gázárakat "nem lehet szubvenciókkal nemlétezővé tenni" – mondta a Gazdasági Kutatóintézet vezetője. Megfontolandó lenne viszont az áramadó csökkentése az uniós minimumra. A megújuló energiák elterjedését fel kell gyorsítani Európában, mert ha a villamosenergia-ellátás növekszik, az kihat az árára is – közölte Gabriel Felbermayr.
Külső segítségre pedig most Ukrajna az elektromos iparban nem számolhat: az ukrán hálózat jelenleg le van kapcsolva az európai (Entso-e) rendszerről. Da Vinci-kód szintű összeesküvés-elméletek terjednek az iparágban arról, hogy Ukrajna miért pont azon a héten kapcsolta le elektromos rendszerét az összes (benne magyar) határkeresztező pontról, amikor az orosz támadás megindult. Az eredetileg egyhetesre tervezett teszt, ami a lekapcsolással kezdődött, időpontját hónapokkal előre egyeztették és rögzítették. Egy dolog biztos: az ukrán elektromos ipar jelenleg ún. sziget üzemmódban működik. Nem exportál és nem importál: saját termelésből látja el magát. A teszt jól sikerült, csak közben sajnos elkezdődött a háború. Fotó: Shutterstock Az ukrán áramtermelés szempontjából már csak két szomorú kérdés maradt: a szén fog először elfogyni vagy a gáz? Illetve az oroszok először egy atomerőművet fognak megrongálni (saját maguk építettek, pontosan tudják hogyan kell tönkretenni) vagy egy vizeset? A fenti, fizikai bizonytalansághoz sajnos még jön egy pénzügyi is.
Meddig tudnak az ukrán potenciális gázvásárlók előre fizetni? Az ukrán energiakereskedésben a halasztott fizetés inkább a kivétel, mint a szabály; a jelenlegi helyzetben senki sem szállít hitelre gázt Ukrajnába. A devizatartalékok pedig fogynak, az "online banking" akadozik. Mit tud Magyarország ebben a szörnyű helyzetben segíteni? Az ukrán elektromos rendszer kb. ötször akkora, mint a magyar. Aki azt hirdeti, hogy a két elektromos hálózatot gyorsan össze kell kapcsolni és majd lesz valami, az olyan, mintha valaki biciklivel szeretne trolibuszt vontatni. A két rendszer méretbeli különbségén túl van még egy extra, inter-EU-komplikáció is. A magyar áramtőzsde (HUPX) tagja az ún. Interim Coupling projektnek. Ez egy regionális, piac-összekapcsolódási rendszer, amiben ott van, többek között, a másik három Ukrajnával határos EU-ország is. Ezt a rendszert Nyugat-Európában fejlesztették ki, ahol 55 000 MW kapacitást (Ukrajna) nem csapnak hozzá egyik napról a másikra egy vagy akár több országhoz.
Az Energoatom hozzátette: a szél a radioaktív anyagokat Ukrajna más régiói mellett Fehéroroszországba, Oroszországba és az Európai Unió területére is elsodorhatja. A vállalat kiemelte, hogy a helyzet egyre súlyosabb, hiszen a helyszínen tartózkodók egyre erősebb sugárzásnak vannak kitéve. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter azt mondta, hogy az erőmű generátorai csupán 48 órán keresztül bírják, ezt követően szivárgás léphet fel. Az orosz-ukrán háborúról folyamatosan frissülő közvetítésben számolunk be, ezt ide kattintva éri el:
Tehát közel 28 000 MW zéró CO2-termelőkapacitás van Ukrajnában, ami részben zsinór (atom), részben csúcsra járatható (hidro). A mai ultrazöld világban ez egy jó kiindulópontnak tűnik. De ezzel vége is a jó híreknek. A maradék erőművi kapacitás szén (éves áramfogyasztás kb. 45 százaléka), valamint gáz (kb. 7 százalék). Ezzel a kettővel egy közös baj van: nincs elég tüzelőanyag. A szénellátás 2014 óta problémás: a két szakadár régió megszállásával a legjobb feketeszénbányák elvesztek. Ekkor a részben állami, részben magánkézben lévő ukrán szénerőművek elkezdtek feketeszenet importálni. Ebből lett a híres Rotterdam+ botrány, amiről máig csak annyit tudunk, hogy itt szakmai, politikai és szabályozói hibák (senki sem tudja, milyen arányban) sorozata történt. A botrány után a szénimport szinte teljesen leállt. A múlt hét végére összesen csak kb. húsz napra elegendő szén maradt az országban (kb. 700 000 tonna). Gáz lenne, csak nagyon drága. A háború kezdete óta folyamatosan három számjegyű a jegyzés, és reálisan csak a négy szomszédos EU-ország (lengyel, szlovák, magyar és román) határán tudnak az ukránok vásárolni – 2015 óta nem vesznek gázt közvetlenül az oroszoktól, hiába vannak ott a nagy nyomású vezetékek a keleti határon.