Az operák mellett gyakran fellépett oratórium- és dalénekesként, számos kortárs szerző művének bemutatóján működött közre, hatalmas sikerrel énekelte Bartóktól A kékszakállú herceg várá t és a Cantata profana szólóját. Rendszeresen vendégszerepelt külföldön, a Bécsi és a Müncheni Staatsoperben, Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban, Japánban. 1980–2001 között rendszeresen részt vett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, amelynél nagyobb megbecsülés nem érhet egy Wagner-énekest. Közel 250 előadásban vett részt a rangos operaházban. Állandó vendégművésze volt a Bayreuthi Ünnepi Játékoknak, ahol több mint százszor lépett fel. Sólyom-Nagy Sándor elsősorban a drámai szerepeket kedvelte, a tökéletes énektechnika, egységes színezetű hang, szuggesztív előadásmód jellemezte alakításait. Budapest, 2005. március 25. Solyom nagy sándor . Életének 80. évében elhunyt Sólyom-Nagy Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mestermûvésze.
1981-től több mint két évtizeden át volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó közreműködője, ahol közel 250 előadásban vett részt. Több operafilmben is szerepelt ( Bánk bán, Fidelio, Parasztbecsület). Művészetét számos rádió- és több mint 30 lemezfelvétel is őrzi, többek között Liszt Krisztus és Szent Erzsébet legendája című oratóriuma, Goldmark operája, a Sába királynője vagy Mahler Egy vándorlegény dalai című ciklusa. 1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanáraként is dolgozott. Petúr (kép a Bánk bán filmváltozatából) Munkásságát 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1977-ben Érdemes Művész, 1988-ban Kiváló Művész kitüntetésben, 1998-ban Kossuth-díjban részesült. Az Opera 2007-ben választotta Örökös Tagjai és Mesterművészei közé. Sólyom-Nagy Sándort az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti, búcsúztatásáról később intézkednek. Társulat – Opera. (fotó: Magyar Állami Operaház / Éder Vera)
Sólyom-Nagy Sándor Született Nagy Sándor 1941. december 21. [1] [2] [3] [4] Siklós [3] [4] Elhunyt 2020. december 30.
(Meláth Andrea, az Ének Tanszék vezetője búcsúja)
Profi volt Ő, a szó legnemesebb értelmében, művészként, tanárként, emberként egyaránt. 1995-ben, ösztöndíjasként lehettem Bayreuth-ban, ahol a legnagyobb büszkeséggel töltött el a Nürnbergi Mesterdalnokok vagy a Trisztán és Izolda egy-egy szerepében Sanyi bácsit látni és hallani a színpadon. Az Erkel színpadán együtt játszottunk a Falstaff-ban, álltunk a takarásban, Ő mondta a poénokat, mi vevők voltunk a fogadásukra, majd beléptünk a színpadra, és megjelent Falstaffként, minden görcsös rákészülés nélkül váltott át emberből a pókhasú címszereplővé. Sólyom nagy sandro botticelli. Elegánsan és fölényesen. Akkor is tanított. Hogy lehetsz nagy előadóművész és ember egyazon pillanatban. Hiteles volt, ami a legnagyobb és egyben a legritkább erények egyike. Köszönöm Neked, hogy személyes megtapasztalás is társulhat irántad érzett tiszteletem megfogalmazásakor! Ő valóban elmondhatja magáról, hogy a pályát megfutotta, várja Őt példaértékű élete jutalma, a lélek örök boldogsága… A mennyei tanári karban épp magához öleli Kutrucz Éva nénit, Andor Évát, Sziklay Erikát, majd kezet ráz Bende Zsolttal, Keönch Boldizsárral… Nyugodj békében, drága Sándor!