Másképpen fogalmazva: "Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál. " Egy korábbi Márton-napi program a diósdi iskolában Nemcsak ez a nap, hanem a november több napja is időjóslásra alkalmas. Hosszú idők tapasztalata szólal meg ezekben a rigmusokban, melyek a természet megfigyelése által következtetnek és felkészítenek az időjárás változásaira. "Ködös Márton után Enyhe telet várhatsz, Havas Márton után Farkast soká láthatsz. Szent Márton legendája és a Márton-nap hagyományai. Szent Erzsébet napja Tél elejét szabja, Az András-napi hó A vetésnek nem jó. " Rásó Ica Fotók: archív,,, Zámori Hírek Címkék: #midióIca, Diósd, Márton-nap, népszokások, Szent Márton
Biztosak vagyunk benne, hogy Márton nap hallatán sokaknak eszébe jut a nagy lakmározás, a libacomb párolt lilakáposztával mellé pedig egy ízletes bor. Igen ám, de tudja-e mindenki, hogy honnan is indult a hagyomány, mit is ünneplünk november 11-én? Szent márton legenda 1. A legenda szerint Szent Márton – pontosan nem tudni, hogy 316-ban, vagy 317-ben – a Római Birodalom Pannónia tartományában, Savariában (mai nevén Szombathelyen) egy jómódú, pogány családban született. A legenda szerint a kis Márton, szülei akaratának ellenére fiatal korában megkeresztelkedett, misszionáriusként pedig élete folyamán több nemes cselekedetet is véghez vitt, melyekért később püspökké akarták avatni. A régi római monda alapján Márton ezt nem akarta, ezért bebújt a ludak óljába, hogy az érte küldöttek ne találják meg, de sajnos a ludak hangos gágogása és zavarodottsága leleplezte a bujkálót. A küldöttek megtalálták Mártont és akarata ellenére 371-ben a franciaországi Tours város püspökévé avatták. Életét további csodák és jó tettek vezérelték, melyekről már akkor legendák és történetek keringtek.
A cselédeknek ekkor fizették ki egész évi munkájukat. A bér mellé ráadásként egy liba is járt. "Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" – tartották. A ludaskása és sült libacomb igen kedvelt népi eledel volt. A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az újbor fogyasztásához. Novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. MiDió.hu - Szent Márton legendája – Ma is élő Márton-napi hagyományok. November 11-én kezdték meg az új hordókat a borosgazdák, ekkor került az asztalra a libasült mellé az újbor. A borról úgy gondolták, minél többet iszik valaki, annál több erőnek és egészségnek örvendhet majd. Németországban, Hollandiában, Svédországban, sőt hazánkban néhány német nemzetiségűek által lakott településen lampionos felvonulásokat tartanak. Szinte egész Euróbában szokás a Márton-napi libalakomák rendezése, amihez bor dukál, az új bor tiszteletére. A Márton naphoz egyéb legendák is fűződnek. Ha Márton napon még zöld a szőlő levele, akkor enyhe télre számíthatunk. Ha ezen a napon esik az eső, akkor a következő évben bőséges szőlő termésre számíthatunk.
A többi katona bezzeg csúfolta is érte: "– Nézd, még képes szétvágni ezt a szép köpenyt! Magad is koldusbotra jutsz, meglásd! " Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Később, amikor lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak. Így szólt hozzá Jézus: – Márton, te jó ember vagy. Élj segítve, cselekedj jót, és beveszlek az én seregembe. Gyógyíts betegeket, segíts a rászorulókon jó szívvel. Másnap reggel Márton felkelt, és elgondolkozott. Szent márton legenda za. Hogyan is segíthetne még többet az embereken? Kilépett a hadseregből, elment vándorolni, közben adományokat gyűjtött, és segítette, gyógyította a szegényeket. Ahogy vándorolt, mindenhol megszerették. Aztán egyszer Franciahonban, ahol egy hatalmas templom is állt, amit apátságnak hívtak, eléállt néhány ember, és az egyikük azt mondta: – Márton, te olyan jó ember vagy. Legyél az apátság vezetője, a püspök. Szép, aranyos ruhában járnál, és még több embernek segíthetnél. Márton azonban szerette egyszerű életét, nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik, és szolgák veszik körül.
Szombathely mellett Szentmártonfalván a templom előtti kút az, ahol a legenda szerint Mártont megkeresztelték. Érdekesség, hogy középkori felvidéki templomaink némelyikében együtt, egy oltáron található a "négy magyar szent király", Márton, István, Imre, László szoboralakja. A lúd Mars hadisten szent madara A hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az újbort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt, mivel a madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől. Szent márton legend blue. A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve "avis Martis" (Mars isten madara); régi szófejtéssel "Márton madara"-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.