Ezt a czímert használja a czímerszerző, egri püspök korában, azzal a változtatással, hogy a pajzsot jobbharánt szeli és az oroszlányt is jobbra fordítja. E lényegtelen változtatás egészen a heraldikai szabályok értelmében történt, mert a Mátyás király oklevele élén látható czímer balharánt vágása a czímerkép helyzete által van indokolva. Ezenkívül a XVI–XVII. századból a Dóczy-czímernek két, már nagyobb mértékben eltérő változatát ismerjük. Az egyikben a pajzsot fekete jobbharánt pólya vágja; fönt vörösben koronás oroszlány, mely felemelt jobb lábával tartja a golyót; lent kékben rák vagy skorpio tartja ollóiban az arany csillagot. A másik változat szerint a pajzs ezüsttel és kékkel van jobbharánt vágva; fönt vörös lépő oroszlány első lábában kék golyót tart; lent arany csillag; a sisakdísz kinövő vörös oroszlány. Irodalom: A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel. Címerhatározó/Nagylucsei címer – Wikikönyvek. Nagylucsei Orbán pecsétje Külső hivatkozások: [1] [2] Rövidítések Lásd még: címerhatározó, Orbán címer
Mátyás király fölötte szereté A népet, s ez őt nem felejtheté, Kivált a jó szántóvető népek Felőle mind maig regélgetnek. Mátyusföldén az róla a rege, Hogy ő nem volt nagy úrnak gyermeke, Ha tán nemes volt is, csak bocskoros, És mint szegény, lett szolga - ostoros. Nagy orra volt-e ok, vagy más hiba, Nem szól felőle a nagy krónika, Elég az ahhoz, hogy ingerkedék Matyinkkal a suhanc pórnemzedék. De Matyi sem kért mástul kölcsön észt, S pengőbe adta vissza a fapénzt, S a gúnyolónak oly koncot dobott, Melyen heted hétig rágódhatott. Meg volt csinálva, amit dolgozott, Minthogy mindent helyén, nyelén fogott, Nem is vették hát rossz neven neki, Ha tálbul a húst nem feledte ki. Egyszer gazdája szántani küldte őt, Nem tudni, ugart-e, avagy vetőt, De mélyen járt ekéje, s egyiránt, Minél többet gazdája sem kivánt. El délnyi délig igy dolgozgatott, Mig szolgatársa is kiballagott, S hozzája úgy félvállon szól vala, Matyink pedig dolgára gondola. Mátyás király gyerekeknek. "Hej Matyi, nem tudod, mi hír Budán? Az úri népek összebujtak ám, S királyt tesznek; te orrod jókora Nem szagolod, ki lesz a nép ura? "
A szolga szólt, röhentve jó nagyot, Matyink reá ilyen választ adott: "Az új királyt ma angyalok teszik, S az lesz, aki vas asztalrul eszik. " Erre az ekéjén egyet vetett, S a felfordult szántóvasról evett, Midőn a szolga látta, mit mivel, Szólott fitymálkodás igéivel. "Koldúsvezér! ha ostorom nyele Addig kihajt, s leszen zöld levele, Mig a dűlőn egy fordulót teszek, Te úgy király, s én bolondod leszek. " S hogy eshetett, hogy nem, de úgy esett, Az ostornyélnek zöld levele lett, S im angyalok koronát hoztanak, Matyink felé szárnnyal csattogtanak. Matyink ijedten ösztökét emel, Hogy a koronát távolítsa el, De épen csak hegyén találta ezt, Azóta görbe rajta a kereszt. S akarta, vagy nem, de a korona Matyink fejére szállva ragyoga, S belőle oly király kerekedett, Kinél különb grófbul sem telhetett.