Színes, szinkronizált svéd horrorfilm Bemutató: 2021. 07. 08. Rendezte: Tord Danielsson, Oskar Mellander Írta: Tord Danielsson, Oskar Mellander Szereplők: Jakob Fahlstedt, Janna Granström, Dilan Gwyn Fényképezte: Henrik Johansson Vágó: Joakim Tessert-Ekström Zeneszerzők: Jonas Wikstrand Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott (IV. ) Egy apa barátnőjével és kisfiával új házba költözik. A csendes kertvárosi környezet idilli lehetőséget kínál az újrakezdésre, ám a kisfiú hamarosan elkezd barátkozni valakivel a fal túloldalán. A férfi barátnője mind kétségbeesettebben igyekszik választ találni a megmagyarázhatatlanra, miközben mostohaanyaként a fiú bizalmatlan vele, az apa pedig mind gyanúsabban tekint a nő furcsa viselkedésére. Eközben a túlvilági erő egyre fenyegetőbben lép fel a ház új lakóival szemben. A Valaki a túloldalon a skandináv film legjobb hagyományait követi. A svéd horrorfilm egyszerre szolgálja ki a kísértetház és elátkozott ház tematikát kedvelőket, valamint stúdióhorrorfilmek rajongóit.
Valaki a túloldalon Horror The Other Side 2021 Egy apa barátnőjével és kisfiával új házba költözik. A csendes kertvárosi környezet idilli lehetőséget kínál az újrakezdésre, ám a kisfiú hamarosan elkezd barátkozni valakivel a fal túloldalán. A férfi barátnője mind kétségbeesettebben igyekszik választ találni a megmagyarázhatatlanra, miközben mostohaanyaként a fiú bizalmatlan vele, az apa pedig mind gyanúsabban tekint a nő furcsa viselkedésére. Eközben a túlvilági erő egyre fenyegetőbben lép fel a ház új lakóival szemben. A film még nem található meg a műsoron.
Millennium-trilógia. Ace of Base. (Némi finn átfedéssel) a Múminok. Kapor minden ételhez. Spotify… Nekem ezek az első asszociációim Svédország kapcsán, és bár elképzelhető, hogy a kedves olvasónak az ABBA és az IKEA ugrik be elsőknek, de hogy a kísértetfilmek egyikünknek sem, abban minden bizonnyal egyezünk. Nem biztos, hogy a Valaki a túloldalon fog változtatni ezen az állítólagos egyezményen, de a fenébe is, megpróbálja, úgyhogy lássuk, vajon meghűlnek-e a zsebünkben becsempészett húsgolyók a vetítés végére, vagy csak az elvárásaink csillapodnak szobahőmérsékletűre. A félárva, anyátlan kisfiú, Lucas ( Eddie Ericksson Dominguez), az édesapja és annak barátnője új házba költöznek. Amit nem tudnak, az az, hogy az emlegetett hon valójában ikerház, és annak árnyékos oldala – meg-nem-lepetés! – sötét titkokat tartogat: néhány hónappal előttük a korábbi tulajdonosok elvesztették gyermeküket odabent. Amikor ezt írom, így is értem: a hatéves Kim, akit anyja egyedül nevelgetett, míg férje munkába járt, elveszett a házban, és többet nem került elő.
Shirin (Dilan Gwyn) egy csendes kertváros ikerházának felújított részébe költözik párjával (Linus Wahlgren) és annak ötéves kisfiával, hogy egy családként kezdjenek új életet. A nő nem lepődik meg, hogy az édesanyját gyászoló kis Lucas arról kérdez, visszatérhetnek-e a halottak. Amikor azonban egy rejtélyes barátról kezd beszélni, aki a túloldalon lakik, gyanakodni kezd, hogy valami nem stimmel új otthonukkal… a ház másik része ugyanis évek óta lakatlan. Megmagyarázhatatlan események sora veszi kezdetét, a nő pedig lassan rájön, hogy a ház szörnyű titkot őriz.
mondat is. Mindezek után joggal konstatálhatjuk, hogy pofátlan lopáshalmaz az egész. Ez igaz is, mert valóban innen-onnan lízingelt és ezerszer látott horrorelemekből építkeznek, de valami mégis a mozivászon előtt tartja a nézőt, és most nem arra gondoltunk, hogy ha már kifizettük a jegy árát, akkor nézzük is végig, hanem arra, amit atmoszférateremtésnek hívnak. Bár a film rövid (85 perc) és a család is leginkább egy Freddy Krueger iránt kiált (na jó: a "mostoha" nem), a nem túltolt családi dráma, a szürke, olykor zöldes szűrők használata valóban megteremtenek egy olyan baljós légkört, aminek révén a borzongásra gerjedő lelkületünk máris otthon érzi magát. Külön öröm, hogy a megvilágítás, a fény- és árnyjátékok csak erősítik az izgalomfaktort, ami mellé kiváló hangeffektusok társulnak, s végezetül ki kell emelnünk Jonas Wikstrand nevét, akinek a zenéje csak megágyaz annak, hogy az ezerszer látott jump scarek hatására is jól összesz@rjuk magunkat ijedtünkben. A horrorfaktort csak erősíti a "mostoha" szerepét alakító Dilan Gwyn, aki a girl-next-door megjelenésével egy valós, lélegző, érthető és átélhető figurát játszik, akinek a felismerését és küzdelmét végig kísérheti a néző.