Az egypercesek típusai Az egypercesek műfajának több változata is megkülönböztethető. 1. olyan történet, amely akár hagyományos elbeszélés is lehetne, az író azonban lecsupaszította, csak a vázát, a lényegét adja elő, s ezáltal példázatossá teszi. Ilyen pl. a Ballada a költészet hatalmáról vagy a Tanuljunk idegen nyelveket! 2. Nászutasok a légypapíron. olyan történet, amelyben eleve a példázatos-parabolikus jelleg a meghatározó, és ha hagyományos módon lenne megírva, akkor túl hosszú és érdektelen is lehetne. a Nászutasok a légypapíron vagy a Mindig van remény. 3. egy valóságos vagy fiktív dokumentum adja a novella szövegét. Ezek önmagukban nem irodalmi alkotások, csak a cím és az irodalmi közegbe helyezés emeli őket műalkotássá. a Mi mindent kell tudni, az Apróhirdetés vagy a Kivégzési szabályzat. Ez a harmadik novellatípus azt az automatizmust leplezi le, amely az olyan szövegekben érvényesül, mint pl. az anekdoták, a viccek, a mesék vagy a hírek. Ezek preformált szövegek, azaz nagyobbrészt sablonokból, sémákból építkeznek.
Az egypercesek helyszíne a magyar város, szereplői pedig annak lakói. Egyszóval városi, urbánus közegben játszódnak a novellák, Örkény nem a paraszti világot mutatja be. Műfajilag sokféle szövegelem megtalálható az egypercesekben: népmese, állatmese, tanmese, parabola, sőt vicc is, azaz a viccek humora és képi gazdagsága. A jegyzetnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
A FÉRJ: Most mintha forognánk. A Z ASSZONYKA: Ez is zavar? A FÉRJ: Ilyet még nem is hallottam. A Z ASSZONYKA: Akkor megmagyarázom. Befúj a szél a lépcsőházból, az forgatja ezt a ragadós micsodát. Megnyugodtál? A FÉRJ: Hogy nyugodnék meg, amikor már hasig vagyok ebben a ragacsban! A Z ASSZONYKA: Te csak fújod a magadét! Húsz perc múlva hét. Már csak taxival érünk az Operába. A FÉRJ: Semmibe veszed az élet realitásait? A Z ASSZONYKA: Azt mondtuk, hogy ez a házasság nem olyan lesz, mint a többi. Mi nem fogunk kifogyni a szóból, elfásulni, veszekedni, elválni. Én még nagyokat akarok nevetni, és három gyereket akarok, és zenei iskolába akarom őket íratni. Tudásbázis ~ - G-Portál. A FÉRJ: Már a szájamig ér. A Z ASSZONYKA: Légy szíves, telefonálj taxiért.
1971-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó megkezdte életműsorozatának kiadását Időrendben címmel. Hagyatékát harmadik felesége, Radnóti Zsuzsa gondozza. József Attila-díjat (1955, 1967) és Kossuth-díjat (1973) kapott. 1979-ben végzetes kór támadta meg, de még halálos ágyán is dolgozott. 1979. június 24-én hunyt el Budapesten. A groteszk: Örkény István a magyar irodalomban leginkább egyperces novellái és groteszk látásmódja miatt vált híressé. Ez a kisepikai műfaj az, amelyben az író a leginkább ki tudta fejezni gondolatait, véleményét. Örkény István: Nászutasok a légypapíron. A groteszk összetett esztétikai minőség elnevezése, melyben a fenséges, a félelmetes és a torz elemek a mulatságos, nevetséges, vagy akár bájos vonásokkal bizarr módon ötvöződnek, s így hatásuk egyszerre komikus és borzongató. a groteszk mű egy diszharmonikus, sarkaiból kifordult és a józan ész szabályait nem tisztelő világot tár az olvasó szeme elé, így a groteszket leginkább az átmeneti és válságos korok alkotói érzik magukhoz közelállónak, kifejezhetik vele legmélyebb, legsúlyosabb mondanivalójukat, s azt is, hogy a legbizonyosabbnak látszó dolgok léte mennyire esetleges.
Nem mentek sehová. Minek is? Itt ez a szép Budapest, mondta az ifjú férj, van itt színház, mozi, hangverseny, látnivaló elég. Otthon maradtak. Szépen, szerelmesen teltek mézesheteik. Egy délután azonban, úgy fél hét felé, fölakadtak a lámpáról lelógó légypapíron. – Buta egy véletlen! * A FÉRJ: Szeretsz, angyalom? AZ ASSZONYKA: Nagyon. A FÉRJ: Hát akkor gyere. AZ ASSZONYKA: Már megint? A FÉRJ: Gyeregyere. AZ ASSZONYKA: Jaj, hogy te milyen vad vagy. A FÉRJ: Gyeregyeregyere. Gyere! AZ ASSZONYKA: Mindjárt, csak valamibe bele van ragadva a sarkam. A FÉRJ: Rúgd le a cipőcskédet, de siess! AZ ASSZONYKA: Akkor ma megint itthon maradunk. Pedig Csajkovszkij-est van a Zeneakadémián. A FÉRJ: Fütyülök Csajkovszkijra. AZ ASSZONYKA: Inkább mennél színházba? A FÉRJ: Á, ezek a szájbarágós magyar rendezők… Mondd, te nem úgy érzed, mintha lengenénk? AZ ASSZONYKA: Talán csak bebeszéled magadnak. A FÉRJ: Egészen határozottan úgy érzem, mintha madzagon lógnék, és a levegőben himbálóznék ide-oda. AZ ASSZONYKA: Ne törődj vele.
A Z ASSZONYKA: Ne törődj vele. Nézd meg, mi megy az Operában. A FÉRJ: Hol az újság? A Z ASSZONYKA: A konyhaasztalon. A FÉRJ: Nem tudok kimenni, mert már nekem is bele van ragadva a lábam valamibe. A Z ASSZONYKA: Furcsa... Nekem úgy rémlik, hogy az Álarcosbál. A FÉRJ: Mondd, kérlek, amibe a cipőd beleragadt, az valami fényes és ragadós máz? A Z ASSZONYKA: Olyasmi. A FÉRJ: Én már a kezemet se tudom belőle kihúzni. A Z ASSZONYKA: Hogy te hogy szeretsz panaszkodni! Az lesz a vége, hogy megint itthon ülhetünk. A FÉRJ: Mi ez a rángatózás? A Z ASSZONYKA: Megpróbálok kimászni ebből a ragacsból. A FÉRJ: Ne vacakolj, mert még leszakadunk. A Z ASSZONYKA: Hát te már mindenbe beletörődsz? Pedig azért szerettem beléd, mert olyan vállalkozó kedvű voltál, mindig megnevettettél, és azt mondtad, imádod a zenét... A FÉRJ: Hiába imádom a zenét, ha nem tudom a végtagjaimat megmozdítani. A Z ASSZONYKA: Mintha te volnál az első, aki beleragadt valamibe! Vannak rokkantak, láb nélkül. De ők is élnek, dolgoznak, még szórakoznak is.
Ajánlja ismerőseinek is! Az olvasó az élet legédesebb titkával, a játékkal fog találkozni… sokszor a nevetéssel is, vagy inkább a nevetést megelőző ráismeréssel: Lám-lám, mennyi furcsa bolondság van e világon, ez emberekben, mennyi olyasmi, ami előtt gyanútlanul megyünk el nap nap után… "Az ember, ha mégoly biztosan áll is a lábán, mihelyt egyet lép, reszkírozza a hasraesést" – mondja bevezetőjében az író. A groteszk a főhőse e kötetnek, a hasra esett valóság, mely azonban korántsem ingerel mindig kacagásra. Mert kivetkőzve midnen emberi formájából, olykor felismerhetetlen szörnyeteggé duzzad, ilyenkor azért kell fejére állítani, a hasra feketetni, hogy megközelíthessük, szemügyre vehessük, s végül is – egy jó nagyot lélegezve – elbánjunk vele. Borító tervezők: Szabó Árpád Kiadó: Magvető Kiadó Kiadás éve: 1967 Kiadás helye: Budapest Nyomda: Kossuth Nyomda Nyomtatott példányszám: 8. 500 darab Kötés típusa: egészvászon kiadói borítóban Terjedelem: 254 oldal Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 13.