Története [ szerkesztés] A községi könyvtár a falu főterén Beloiannisz Fejér megye egyik legfiatalabb települése. Az 1950-es évekig Iváncsa szántóföldjei voltak a helyén. 1950. május 6-án indult meg a település tervezése és építése a görög polgárháborúból Magyarországra menekülők számára. A körülbelül 400 görög családot még ebben az évben ideiglenesen a budapesti Kőbányai út – Hungária körút sarkán található dohánygyár fő- és raktárépületében helyezték el, ahol önálló óvodát, iskolát, postát, élelmiszerboltot létesítettek a számukra, amíg településük el nem készül. Az építkezés rohamléptekben, önkéntes munkában folyt. Ismét lakott területeket lőttek Harkiv megyében az orosz erők, halottak is vannak. Rövid idő alatt 418 nagyrészt sorházi (kisebb számban családi házas) lakás, óvoda, iskola, könyvtár, kultúrház, orvosi rendelő és tanácsház épült fel Görögfalván. 1951 -ben munkalehetőségként megalakult a Háziipari Szövetkezet, 1952 -ben pedig a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely azonban a falu szántóföldjeinek kis mérete miatt csak kevés embert tudott foglalkoztatni.
1920-ban a trianoni határ megvonásával határának 37, 7%-át elveszítette, területe 31, 90 km²-ről 19, 86 km²-re csökkent. Népesség 1910-ben 1088, 1921-ben 938, 1938-ban pedig 1065, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népessége 12, 6%-al nőtt (1061 főről 1195-re). 1945 után a belső telepítések során közép- és kelet-szlovákiai szlovák családok költöztek a községbe. Magyar többségét napjainkig megőrizte, de a vidékre jellemző erőteljes asszimiláció itt is érvényesült, ebben a 20 éves időszakban a magyar nemzetiségűek aránya 76, 8%-ról 52, 5%-ra csökkent, a szlovákoké pedig 20%-ról 35, 6%-ra emelkedett. A magyar anyanyelvűek aránya 62, 8% volt 2011-ben. A lakosság többsége (75, 9%) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 7, 5% (1921-ben még 12, 9% volt). 1921-ben még számottevő görög katolikus (14, 0%) és izraelita (3, 4%) lakossága is volt a községnek. Történelem 1262-ben villa Bozita néven említik először. Neve valószínűleg a szláv Božeta névből eredeztethető, utalva a 11. században élt Fancsal nádor apjára, akinek neve Bozete volt.
1920-ban a trianoni határ megvonásakor határközséggé vált és egyben határának csaknem kétötödét is elveszítette. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 nyarán zsidó lakosságát (1938-ban 19 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1944 végén 6 hétig állt itt a front, a község súlyos károkat szenvedett. 1945 után közép- és kelet-szlovákiai szlovák családokat telepítettek a községbe és 8 buzitai családot telepítettek át Magyarországra. 1957-ben a buzitai határátkelőt lezárták és csak 2006-ban nyitották meg újra, ekkor épült meg a Szemerére vezető országút is. A Csemadok és a Pódium Színházi Társulás 2000 óta Buzitán és Szepsiben rendezi meg az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált. Mai jelentősége A községben teljes szervezettségű magyar alapiskola és óvoda található. Szent Keresztnek szentelt római katolikus temploma 1786-97-ben épült klasszicista stílusban, református temploma 1805-ben épült. A Szentimrey-kastély 19. századi klasszicista stílusú építmény.