Király Kis Miklós Parázs meg a Húga Indulj, dolog van, Király Kis Miklós Vár rád a 6:20-as pokoli gyors És némi vész, ha majd célhoz érsz: Sárkány, miegymás, pár konkurens vitéz Pár fejet megint le kell most vágnod Csörög a vekker, hívják a számod Megkondítják a harangokat Király Kis Miklós, dobd be magad! És ha már ott vagy és szeled és vágod A témát, az ellent, a sok végtagot, csápot Felötlik bizton, hogy népdallá leszel Ha elbuknál, ha ottan is veszel De ilyen még soha nem fordult elő Csak roppant a sok csont és tolult ki velő Markod alatt lelkük lehelik Király Kis Miklós, mutasd meg nekik! Nem fog ki rajtad se ármány, se csel Ha győzni akarsz, ott te győztes leszel Lepattan róla átok, varázslat Király Kis Miklós, indulj, ha várnak! kapcsolódó videók keressük! kapcsolódó dalok Parázs meg a Húga: Magam ura Se Buddhám, se Krisztusom A Miatyánkot sem tudom A lótuszülés sem megy rég Elsodorhat bármi vég Se Krsnám, se Jehovám Se Allahom, se Devlám Nem vezérel égi jel Bármi végzet megfe tovább a dalszöveghez 1591 Parázs meg a Húga: Leszek a kutyád Leszek a kutyád, ha leszel a gazdám, mert ilyen a fajtám Lehet rövid a póráz, ha laza a hám, az ám!
A sárkány huszonnegyedik fejét levágta, felült a háromlábú lóra, s elment az öccséhez. - Na, öcsém, most már megvan a nap, a hold meg a csillagok, mehetünk! - mondta. Ahogy kifele értek az erdőből, leszólt egy kis ember egy fa tetejéről: - Király kis Miklós, azt hiszed, a tied a nap és a hold meg a csillag? - Hát kié? - Az enyém! Na, hát Király kis Miklós fogja magát, felmászik a fára, leveri a kis embert. Az meg, mire ő félig ért, ráugrott a háromlábú lóra, elment vele. Király kis Miklós elküldte haza az öccsét, mondja meg a királynak, hogy s mint járt, ő meg folytatta egymaga az útját. Megy, mendegél szegény fiú hetedhét országon keresztül. Egyszer talált egy embert. Sírt. Kérdi tőle: - Hát te miért sírsz, te ember? - Hogyne sírnék - mondja az ember -, ha kinyitom a szememet, keresztüllátom a világot, és nem látok tovább! - Na, gyere velem, majd lesz módodban a nézés! Mennek tovább ketten. Megint találnak egy másik embert, az is sír. - Hogyne sírnék - mondja az ember -, mikor egyet lépek, keresztüllépem a világot, és nincsen tovább hova menni!
- Dehogynem - mondja Messzinéző -, a tenger közepén ül egy fűzfának a tetején. - Na, lépjél csak érte - mondja Messzilépőnek Király kis Miklós. Messzilépő tüstént odalépett, a kezére tekerte a csepp ember szakállát, odavitte Király kis Miklós elé. Az elvette tőle a napot, holdat meg a csillagokat, s azonnal fel is engedte a csillagokat az égre, hadd ragyogjanak. Megköszönte a három embernek a segítséget, s megindult hazafelé. Feleúton felengedte a holdat is, s mikor már gondolta, hogy nem olyan messzire van, felengedte a napot is, hogy napvilágon érjen haza. Mikor hazaért, a király nekiadta fele királyságát, a lányát is nekiadta, csaptak egy nagy lakodalmat, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. szerk. Kovács Ágnes Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1972 Értékelés 5 4 33 33 szavazat
A sárkány huszonnegyedik fejét levágta, felült a háromlábú lóra, s elment az öccséhez. – Na, öcsém, most már megvan a nap, a hold meg a csillagok, mehetünk! – mondta. Ahogy kifele értek az erdőből, leszólt egy kis ember egy fa tetejéről: – Király kis Miklós, azt hiszed, a tied a nap és a hold meg a csillag? – Hát kié? – Az enyém! Na, hát Király kis Miklós fogja magát, felmászik a fára, leveri a kis embert. Az meg, mire ő félig ért, ráugrott a háromlábú lóra, elment vele. Király kis Miklós elküldte haza az öccsét, mondja meg a királynak, hogy s mint járt, ő meg folytatta egymaga az útját. Megy, mendegél szegény fiú hetedhét országon keresztül. Egyszer talált egy embert. Sírt. Kérdi tőle: – Hát te miért sírsz, te ember? – Hogyne sírnék – mondja az ember -, ha kinyitom a szememet, keresztüllátom a világot, és nem látok tovább! – Na, gyere velem, majd lesz módodban a nézés! Mennek tovább ketten. Megint találnak egy másik embert, az is sír. – Hogyne sírnék – mondja az ember -, mikor egyet lépek, keresztüllépem a világot, és nincsen tovább hova menni!
Elment az öccséhez, de nem mondotta, hogy már a hold is megvan. Mennek, mendegélnek, úgyannyira, hogy elérték a gyémánterdőt. A lovat újra megkötötték egy fához, Király kis Miklós elment a gyémánthídhoz. Mikor odaért, rávágott a kardjával a hídra, ott már három szál deszka szakadt le. Elbújt. Megyen a huszonnégy fejű sárkány, menne a hídon keresztülfele, hát megbotlott a lova annak is. Azt mondja: – Mi oka ennek? Huszonnégy éve rajtad járok, sose botlottál meg! Azt mondja a ló: Akkor leszállott. Kiment. Kérdi a sárkány: Addig verekedett a legény a sárkánnyal, hogy annak is levágta huszonhárom fejét. Mikor levágta a huszonhárom fejét, azt mondja a sárkány: – Király kis Miklós, hagyd meg a huszonnegyedik fejemet, odaadom a napot. Mikor megkérdezte tőle Király kis Miklós, hol van a nap, azt felelte a sárkány: – Ott van a nyeregpokróc alatt! Ennek a sárkánynak háromlábú lova volt, de az a három lábon is sebesebben tudott menni, mint más, akinek négy lába van. Király kis Miklós nem kivette a napot, hanem odatette a csillagokat meg a holdat a naphoz a háromlábú lónak a nyeregpokróca alá.
Az elvette tőle a napot, holdat meg a csillagokat, s azonnal fel is engedte a csillagokat az égre, hadd ragyogjanak. Megköszönte a három embernek a segítséget, s megindult hazafelé. Feleúton felengedte a holdat is, s mikor már gondolta, hogy nem olyan messzire van, felengedte a napot is, hogy napvilágon érjen haza. Mikor hazaért, a király nekiadta fele királyságát, a lányát is nekiadta, csaptak egy nagy lakodalmat, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Forrás: Kép: Pixabay, Canva
Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat. i