Végtére a racionalitás mindenek felett… Hiszem, ha látom. Tartja a magyar közmondás. Miért nem hagyatkozunk teljesen az értelmünkre, miért nem mondjuk azt, hogy csak azt fogadjuk el, amit meg is értünk, fel is fogtunk? Azért, mert nem tudunk mindent megérteni, és amit nem értünk meg abban csak hinni tudunk. A mostani "bennünk van a végtelen" vodafone tv-reklámnak mi a lényege?. Más szóval: Minél kevesebbet tudok valak(m)iről, annál többet kell róla elhinnem, és minél többet tudok, annál kevesebb terület marad a hitnek. Már csak ezért is láthatjuk, hogy a kevesebb tudással és élettapasztalattal rendelkező gyerekek több dologban hisznek, mint a felnőttek. A hit a lelkünknek egy eszköze a kapcsolatteremtésre a rajtunk kívül állókkal, csak úgy, mint az értelmünk és az érzelmeink. Addig hiszem valakiről, hogy jó szívű, amíg nincs szerencsém megtudni, megtapasztalni azt (vagy rosszabb esetben annak az ellenkezőjét). A helyzet azonban az, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket soha sem tudunk felfogni. Nem azért mert nem vagyunk elég okosak, vagy nincs elég időnk gondolkodni, egyszerűen azért, mert olyan dolgokról van szó, amelyeket definíciójuknál fogva képtelenség felfogni.
Kiderült, hogy nem a gólya hozza a hugit, hogy a tűzoltók is lehetnek gyengék, hogy a válságnak még sincs vége, és így tovább. Kudarcot vallottunk és ezért egyre szkeptikusabbak vagyunk mindennel, amihez hit kell. Azt hisszük, hogy minden hit tévhit is egyben. Ez maga azonban a legnagyobb tévhit. Bennünk van a végtelen vodafone de. Ugyanis attól még, hogy intellektusunk fejlődése és gyarapodása során kiderült, hogy hit-képességünket tévhitekre alkalmaztuk, nem kell azt gondolnunk, hogy a hitnek ne lehetne hitre érdemes tárgya is. Olyan ez, mint egy gyerek, aki a szeretetben csalódik, attól még hogy naiv gyermeki szeretetét gonosz emberek irányába árasztotta, és emiatt sok csalódás érte, kár lenne ha azt gondolná, hogy nincsenek szeretetre érdemes emberek is. Ez tehát a harmadik tanulság: A hitünkkel nem feltétlenül tévhiteknek vagyunk kitéve Ahogy Salamon király mondta (Példabeszédek 14:15. ): "Az együgyű minden szónak hisz…". De ettől még nem minden hívő együgyű… Kell a hit, mert a végtelen felfoghatatlan De minek is lenne szükség erre a hit dologra.
Ez a sztereotípia azonban megdőlni látszik. Például utaztak Önök mostanában buszon? Rebrov: "Az ideges szó nem fejezi ki azt, ami bennünk van" – a Fradi-tréner szerint nem tartanak az EL-meccstől | csakfoci.hu. Persze, a netes böngészés is cool, de a többség mégis az okostelefonján játszható rövid kis mobiljátékokkal múlatja az utazás unalmas perceit. Vagy, tegye fel a kezét, akinek anyja-apja, anyósa, nagypapája tölt órákat mahjonggal, vagy számítógépes passziánsszal! Én videojátékozom, te videojátékozol, ő videojátékozik… Mára a videojátékozás össznépi szórakozássá vált: a videojátékozók demográfiai jellemzőiket (nemüket, korukat, iskolázottságukat, lakhelyüket) tekintve nem térnek el jelentősen az átlag internetezőtől, és bár a férfiak valamivel nyitottabbak rá, mint a nők, és leginkább a 40 év alattiak szoktak játszani, egyik életkori csoportot sem lehet kizárni ebből a tevékenységből – a videojátékozás mára széles körű társadalmi bázissal bír. Ebben a változásban nyilvánvalóan szerepet játszik az elektronikus eszközök, s köztük is főként az okostelefonok dinamikus terjedése: a videojátékot játszók 56%-a játszik okostelefonon (is) – a kisméretű kijelzőkkel rendelkező eszközökön nyilvánvalóan más típusú játékok élvezhetőek, mint a klasszikus számítógépeken.